„Az, hogy a kamarák az abszolut időszak alkotásai voltak, teszi érthetővé, hogy a magyar közvélemény nehezen akart megbarátkozni az új intézménnyel. Ez teszi érthetővé azt is, valamint a szabadmozgás hiánya, hogy az alkotmány helyreállításáig a kamarák, bár belőlük akkor sem hiányzott a hazai ipar és kereskedelem buzgó ápolása iránt való érzék és törekvés, nem birtak kellően gyökeret verni és egyetemesebb hatást elérni.

     De az, hogy alkotmányunk visszaállítása után mégis fentartattak és törvényes alapra helyeztettek, igazolja egyfelől azt, mikép tevékenységök nem vala meddő, másfelől azt, hogy az intézmény szükségét a kormány és illetékes közönség belátta.”