„Noha a szerző lelkiismeretesen igyekezett összegyűjteni és kiválogatni minden anyagot, melyet könyvének megírásánál felhasznált s az egész vonalon - amennyire ez egyáltalán emberileg lehetséges, - a történelmi hűség elérésére törekedett, könyvét mégis személyes jellegű írásnak tekinti. A személyes jelleg különösen abban jut kifejezésre, hogy a szerző az események magyarázatában és egyéb fejtegetéseiben mindig az őszinteség szempontjait tekintette magára nézve kötelezőnek és le akart szürni bizonyos tapasztalatokat, melyeket fontosaknak vélt nemcsak a magyar kamarák jövő fejlődése, hanem az egyetemes magyar élet szempontjából is. Nem arrogálja magának a csalhatatlanság jogcímét, de azt hozza fel esetleges tévedéseinek mentségére, hogy minden történelmi munka tulajdonképen nem az események megrögzítése, hanem az események bizonyos csoportjának elmondása és megmagyarázása, miként az az események írójának meglátásában jelentkezett. Ezért a szerző elnézést kér azoktól, akik másként látták és másként ítélik meg a közvetlen mult egyes eseményeit.”