1889-ben az újonnan szervezett kereskedelemügyi minisztérium élére Baross Gábor került, aki öt új kamara felállítását rendelte el. A szegedi testület létesítésére vonatkozó miniszteri leirat 1890. február 10-i keltezéssel érkezett meg, öt nappal később pedig már a megalakításról szóló rendeletről tudósítottak a lapok. Az új kamara hatásköre Csongrád és Bácsbodrog vármegyékre, valamint Szeged, Hódmezővásárhely, Baja, Szabadka, Újvidék és Zombor szabad királyi városokra terjedt ki. A leirat Kállay Albert főispánt bízta meg a megalakítással és a tagválasztás lebonyolításával. Kállay miniszteri biztosi minőségében előzetesen egyeztetett a tervezett alkerületek alispánjaival, illetve polgármestereivel, majd április végén közzétette a végleges beosztásra vonatkozó hirdetményét, a tagválasztó szavazást pedig július 13-ra tűzte ki.
A lapok szerint nem folyt különösebb korteskedés, inkább a tekintélyelv érvényesült a kamara vezetőségének megválasztásakor: az első elnök Lillin Károly kékfestő mester lett, alelnökei pedig Weiner Miksa gabonakereskedő és Rainer Ferenc asztalosmester, akik egyben a kereskedelmi, illetve az ipari osztály élére kerültek.
A kamara első, félhivatalos rendezvényét 1890. szeptember 6-án este rendezte a Tisza szállóban. Az ünnepélyes díszbanketten a vidéki tagok is majdnem teljes számban megjelentek. Másnap, szeptember 7-én a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara megtartotta alakuló közgyűlését Kállay Albert miniszteri biztos elnöklete alatt. Mindegyik szegedi újság vezércikkben foglalkozott az eseménnyel nagy reményeket fűzve az intézmény megalakulásához. A Szegedi Híradó és Napló a következő napokban részletesen beszámolt a közgyűlésen történtekről.
Baross Gábor miniszter október 7-én kelt Kállay főispánnak címzett leiratában jóváhagyta a kamarai választást és utasítást adott az ügyrend mielőbbi megállapítására. Az intézmény „szervezkedő közös ülését” november 9-én tartotta a városháza bizottsági termében.
A kamara hivatali apparátusa 1891. január 1-jén kezdte meg tevékenységét. Saját otthona felépültéig köszönettel elfogadta a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank ajánlatát és 1897 szeptemberéig a bank Klauzál téri székházában működött.
Az új kamara már megalakulásakor célként tűzte ki egy saját székház megépítését. A Vörösmarty és Deák Ferenc utca sarkán álló épület felavatására 1897. szeptember 7-én került sor, amikor az előcsarnokban két emléktáblát is elhelyeztek.
Lillin Károly halála után 1892-től 1898-ig Gál Ferenc, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank egyik alapítója töltötte be az elnöki tisztet. Az első időszak legmeghatározóbb személyisége Kulinyi Zsigmond újságíró, lapszerkesztő volt, aki másfél évtizeden keresztül tevékenykedett titkárként. Bakay Nándor kötélgyáros tizenkét évig másodtitkárként szolgálta a testületet.
A kamarai kiadványok segítségével nyomon követhető az intézmény szervezeti működése és az általa folytatott szakmai tevékenység. Az éves jelentéseket lapozgatva előtűnik, hogy az érdekképviseleti tevékenységen kívül mely kérdések foglalkoztatták leginkább a kamarát.
Mindenekelőtt szorgalmazta a helyi ipartestületek és kereskedői egyesületek felállítását. Emellett igyekezett előmozdítani a szakoktatás intézményét, támogatta a tanonc- és segédképzést, ipari tanfolyamokat, szervezett, felvetette a mintaműhelyek létesítésének gondolatát. Foglalkozott a távközlés és a közlekedés ügyével, telefonközpontok létesítését szorgalmazta a nagyobb városokban. Folyamatosan hallatta hangját iparpártolási kérdésekben, iparosítási programokat dolgozott ki. Megoldásokat keresett a kor nagy kérdéseire, állást foglalt szociális kérdésekben, részt vett számos országos jelentőségű kongresszus, vásár és kiállítás megszervezésében.
A lapok szerint nem folyt különösebb korteskedés, inkább a tekintélyelv érvényesült a kamara vezetőségének megválasztásakor: az első elnök Lillin Károly kékfestő mester lett, alelnökei pedig Weiner Miksa gabonakereskedő és Rainer Ferenc asztalosmester, akik egyben a kereskedelmi, illetve az ipari osztály élére kerültek.
A kamara első, félhivatalos rendezvényét 1890. szeptember 6-án este rendezte a Tisza szállóban. Az ünnepélyes díszbanketten a vidéki tagok is majdnem teljes számban megjelentek. Másnap, szeptember 7-én a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara megtartotta alakuló közgyűlését Kállay Albert miniszteri biztos elnöklete alatt. Mindegyik szegedi újság vezércikkben foglalkozott az eseménnyel nagy reményeket fűzve az intézmény megalakulásához. A Szegedi Híradó és Napló a következő napokban részletesen beszámolt a közgyűlésen történtekről.
Baross Gábor miniszter október 7-én kelt Kállay főispánnak címzett leiratában jóváhagyta a kamarai választást és utasítást adott az ügyrend mielőbbi megállapítására. Az intézmény „szervezkedő közös ülését” november 9-én tartotta a városháza bizottsági termében.
A kamara hivatali apparátusa 1891. január 1-jén kezdte meg tevékenységét. Saját otthona felépültéig köszönettel elfogadta a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank ajánlatát és 1897 szeptemberéig a bank Klauzál téri székházában működött.
Az új kamara már megalakulásakor célként tűzte ki egy saját székház megépítését. A Vörösmarty és Deák Ferenc utca sarkán álló épület felavatására 1897. szeptember 7-én került sor, amikor az előcsarnokban két emléktáblát is elhelyeztek.
Lillin Károly halála után 1892-től 1898-ig Gál Ferenc, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank egyik alapítója töltötte be az elnöki tisztet. Az első időszak legmeghatározóbb személyisége Kulinyi Zsigmond újságíró, lapszerkesztő volt, aki másfél évtizeden keresztül tevékenykedett titkárként. Bakay Nándor kötélgyáros tizenkét évig másodtitkárként szolgálta a testületet.
A kamarai kiadványok segítségével nyomon követhető az intézmény szervezeti működése és az általa folytatott szakmai tevékenység. Az éves jelentéseket lapozgatva előtűnik, hogy az érdekképviseleti tevékenységen kívül mely kérdések foglalkoztatták leginkább a kamarát.
Mindenekelőtt szorgalmazta a helyi ipartestületek és kereskedői egyesületek felállítását. Emellett igyekezett előmozdítani a szakoktatás intézményét, támogatta a tanonc- és segédképzést, ipari tanfolyamokat, szervezett, felvetette a mintaműhelyek létesítésének gondolatát. Foglalkozott a távközlés és a közlekedés ügyével, telefonközpontok létesítését szorgalmazta a nagyobb városokban. Folyamatosan hallatta hangját iparpártolási kérdésekben, iparosítási programokat dolgozott ki. Megoldásokat keresett a kor nagy kérdéseire, állást foglalt szociális kérdésekben, részt vett számos országos jelentőségű kongresszus, vásár és kiállítás megszervezésében.
