Kálmány Lajos már betegen nyugdíjasként járta a falvakat, tanyákat, amikor 1913 januárjában Egyházas-kéren rálelt Borbély Mihályra, az akkor 31 éves mesemondóra. Az õ meséibõl jött létre a gyûjtemény, amely Hagyományok 2. köteteként 1914 tavaszán jelent meg Szegeden.

     Kálmány e kötetének úttörõ jellegét Tolnai Vilmos is fölismerte.

     Márki Sándor is Borbély Mihály tudását dicséri.

     A Magyar Néprajzi Társaság 1915. január 13-án jegyzõkönyvi kivonatban köszönte meg Kálmány munkáját.