A klebelsbergi életmű igen fontos része, hogy nem elégedett meg a hangzatos elméletekkel, hanem azon igyekezett, hogy azok mihamarabb meg is valósuljanak. Munkájának másik összetevője tehát az új elvek gyakorlatba való átültetése volt. Gyakorlati munkája során eltervezte, és jelentős mértékben meg is valósította azt az intézményrendszert, melyben elképzelései testet ölthettek az elemi iskolától a kutatóintézetig, a sportuszodától a csillagvizsgálóig. Néhány rövid év alatt a magyar kultúra alapintézményeinek egész sora épült fel, melyeknek legnagyobb része ma is az eredeti funkcióval van jelen szellemi életünkben.

Iskolareformok

Klebelsberg elképzeléseiben az egész magyar oktatási rendszer megújítása volt az egyik fő célkitűzés. Meg volt ugyanis győződve róla, hogy a trianoni veszteségek után az állami oktatás egész rendszerét újra kell gondolni: küzdeni kell az analfabétizmus felszámolásáért, új iskolákat kell emelni az oktatás minden szintjén. Eötvös József, a nagy előd mellett, aki a magyarországi állami oktatás alapjait megteremtette, Klebelsberg volt az, aki újabb átfogó iskolateremtő akciókat szervezett. Komplex gondolkodásmódjára jellemző, hogy nem egymástól függetlenül, elszigetelten folytatta az egyes iskolatípusok reformját, hanem a társadalmi igényeket, valamint az egyes iskolatípusok egymásra épülését, összefüggéseit figyelembe véve hajtotta végre ezt a feladatot az óvodától az egyetemig.

Tanyai iskola az 1926. évi mintaterv szerint

Az államilag támogatott iskolaépítési programot az 1926. évi VII. tc. biztosította, mely 5 év alatt 5 ezer népiskolai objektum létrehozását tűzte ki célul.
Klebelsberg törekvései nyomán nagyobb népiskolai építkezések voltak a kecskeméti, debreceni, Szabolcs megyei tanyavilágban, és nem utolsósorban Szegeden és Csongrád vármegyében.

Egyetempolitika, felsőoktatás

„A kultúrpolitikának egyik sarkalatos elve, hogy minden várostípusnak megfelelő iskolafajtát kell adni. A falunak a népiskola, a kisvárosnak a polgári iskola, a középvárosnak a középiskolák különféle fajtája jár ki, igazi nagyváros pedig bajosan képzelhető el főiskolák, különösen egyetem nélkül.”

Az egyetemekről való gondoskodás már Klebelsberg kultuszminisztersége elején elkezdődött, a legsürgetőbb feladat, a menekült egyetemek elhelyezése nem tűrt halasztást, azonban komolyabb fejlesztésre csak a pénzügyi stabilizáció után kerülhetett sor. Különösen látványos sikereket könyvelhetett el ezen a téren Szegeden és Debrecenben.

A tudománypolitika eredményei

Gyakran hangoztatta, hogy olyan kis ország, mint hazánk, nem engedheti meg egyelőre magának a kutatóintézetek rendszerének kiépítését, s inkább az egyetemeken folyó kutatás eredményeit kell felhasználni a mindennapi életben, azonban igenis törekedni kell arra, hogy az olyan szakterületek kutatásának, melyek csakis Magyarországon lehetségesek, mégiscsak létrejöjjenek az alapvető bázisai.
Még jelentősebbnek ítélhetjük azonban azokat az erőfeszítéseket, melyek a külföldi magyar intézetek létrehozásához kapcsolódtak. E tárgyban az 1927. évi XIII. tc. rendelkezett, mellyel a kultusztárca létrehozta egyrészt a Collegium Hungaricumokat, másrészt azt az ösztöndíjrendszert, mellyel hallgatók és oktatók külföldre mehettek. A legjelentősebb intézetek, melyeknek már Klebelsberg minisztersége előtt is volt valamilyen előzménye, Berlinben, Rómában és Bécsben voltak.

Iskolán kívüli népművelés

Az iskolán kívüli művelődésben nagy szerepe volt Klebelsberg koncepciójában a népkönyvtáraknak is. Arra törekedett, hogy minél több ilyen jöjjön létre, s már az elemi iskolákban hozzászokjanak a gyerekek annak használatához. A könyvtárügy mellett a könyvkiadás fejlesztését is szorgalmazta, s fontosnak tartotta, hogy a szegényebb néprétegek olcsóbb kiadásokban hozzájuthassanak az alapvető irodalomhoz. Ennek a törekvésnek köszönhető, hogy az első könyvhét is Klebelsberg miniszterségének idején zajlott le.

Kapcsolattartás a nyilvánossággal

Klebelsberg felismerte a modern tömegkommunikáció szerepét a társadalom, a kultúra alakulásában. Meg is ragadott minden eszközt, hogy ezt a felismerést kultúrpolitikai elképzelései szolgálatába állítsa. A sajtó, a rádió, a könyvkiadás egyaránt stratégiai ágazatnak számított kultúrpolitikájában. Legtöbbször ő maga ragadott tollat, s írásai rendszeresen megjelentek a napilapok hasábjain. Elsősorban a Pesti Naplóban és a Nemzeti Újságban jelentek meg cikkei, de írt a Néptanítók Lapjába, vagy a Közművelődés című időszaki kiadványba is, sőt a vidéki sajtóban is találkozunk írásaival, pl. a szegedi Délmagyarország, vagy a Szegedi Szemle lapjain.