„...A nagy tömegtől a tér egy perzsaszőnyeghez hasonlított. A temetésre messziről is eljöttek, sokan szekereken, tisztelői s azok, akik valami jót kaptak tőle. S ki volt Szegeden, aki tőle segítséget, munkaalkalmat ne kapott volna? Kint, a téren fölállított ravatalon, Glattfelder püspök - nagy papi segédlettel - szentelte be a koporsót, és végezte el a temetési szertartást. A búcsúbeszédek elhangzása után koporsóját levitték a kriptába. Az odavezető folyosók fala és mennyezete fűzfaágak zöldjével volt beborítva, s a koszorúk és szalagjaik szépen elrendezve.Így búcsúzott Szeged hűséges népe nagy patrónusától, akinek elmúlásával megállt a város fejlődésének homokórája.” (Gróf Klebelsberg Kunoné visszaemlékezése férje temetésére)