Hatvani István külföldi tanulmányait a bázeli egyetemen végezte, ahol filozófiát, orvostudományt, fizikát hallgatott. 1749 januárjában nevezték ki s egészen 1786-ban bekövetkezett haláláig a kollégium tanáraként dolgozott. Magyarországon elsőként oktatott kémiát, de ezen kívül a diákokat megismertette a matematika, fizika, földrajz, botanika, csillagászat, természetjog, teológia, filozófia tudományával is. Tanári pályáján kiemelkedő egyénisége megmutatkozott abban, ahogy a kor elsősorban verbális és elméleti módszereit ötvözte a gyakorlattal - óráit kísérletekkel demonstrálva. Kémiai kísérletei miatt terjedhettek el róla különféle legendák, híresztelések, hogy az „ördöggel cimborál”.
E kísérletek a kor eredményeihez mérten újszerűek, szokatlanok voltak, s ezért is kísérhette őket végig a misztikum homálya.

Jelentős érdeme, hogy több, felvilágosultan gondolkodó természettudóst indított el útján: tanítványa volt többek közt Theschedik Sámuel, Sárvári Pál, Weszprémi István. Nyomtatásban megjelent munkái főként filozófiai, teológiai jellegűek.