Jan Amos Komensky hatalmas munkássága Magyarországon 1650-ben kezdõdött el, mikor Lorántffy Zsuzsánna Sárospatakra hívta. Családjával 1650. november 20-án érkezett a kollégiumba. Megérkezése után nem sokkal - november 24-én - tartotta meg székfoglaló beszédét, melyben tanulságos párhuzamot vont a művelt és a barbár nép között. Beszédében a magyar nemzet figyelmét a közművelődés ügyeire akarta felhívni - az itt látható kötetben lehet olvasni a beszéd teljes szövegét. 1654-ig volt a kollégium tanára.

Komensky, azaz ismertebb nevén Comenius sárospataki tartózkodása idején törekedett a nyelvtanítás módszereinek megújítására is: megalkotta a Schola ludust, amely e könyv alapötletét hordozza. A szerző az iskoladrámákhoz hasonló jelenetekben dolgozta fel a tananyagot s az iskolában ezeket a jeleneteket elő is adatta a diákokkal, akik nagy lelkesedéssel vettek részt e „színjátékban”. „Orbis pictus” című „képes könyvének” ősibb „variánsa” azonban a Lucidarium, amely 150 leckében, s a leckék felett elhelyezett képekben igyekszik bemutatni a teljes világot - szemléltetésül a korabeli tanulóifjúságnak. A legnagyobb sikert azonban mégis a könyv formájában megjelentetett anyag hozta - kiadások sorozata jelzi ezt (több mint kétszáz kiadásban látott napvilágot) s könyvtárunkban is több, eredeti kiadás található meg. Az itt látható egy Nagyszebenben megjelent kötet, 1738-ból.

  
 
A debreceni kollégium egyik leghíresebb tanára Hatvani István volt. Széleskörű tájékozottságának, műveltségének, felvilágosult gondolkodásmódjának bizonyítéka az itt látható kötet. Nemcsak filozófiatörténeti érdekesség - mivel példáit elsősorban a matematika, fizika köréből veszi - e munkában egy új tudományos módszerrel is találkozhatunk: a valószínűség megközelítésének matemetikai módszerével, a valószínűségszámítás alapjaival.

„...Nem volt szándékomban a filozófiai kompendiumok számát szaporítani: ezek ugyanis már tömegüknél fogva is kezdenek teherré válni, annyira sok van belőlük mindenütt, hogy ezzel kapcsolatban még ezt a horáciuszi mondást is helyénvalónak ítélhetné az ember: „Esztelenül az erdőbe hordasz fát.” Természetesen azok után, hogy a filozófiai irodalmat századunk kezdetétől napjainkig néhány kiváló és irigyrésre méltóan tudós férfiú oly számos nagy felkészültségre valló munkával gazdagította, számunkra - mint ahogyan úgy látszik, az eljövendő kor számára is - legfeljebb csak egy kis böngészés marad hátra...”

(Hatvani István: Introductio... - részlet az előszóból - ford. Dr. Horváth Róbert)

Tessedik Sámuel itt látható munkája - A’ paraszt ember Magyar országban, mitsoda és mi lehetne... - először németül jelent meg 1784-ben, majd két évre rá magyarul is olvashatták az érdeklődők. E mûvében a falusi iskolaügyre vonatkozó gondolatait foglalta össze, kiemelve, hogy a parasztság sorsát leginkább a mûveletlenség korlátozza. E „korlát” elleni harcot tûzte ki élete fõ céljául is. Egyike volt felvilágosultan gondolkodó pedagógusainknak: „...az egyes ember boldogulása éppen úgy, mint a közösség jóléte elsősorban az ifjúság helyes és célszerű nevelésétől függ” - vallotta a felvilágosodás nagy eszméjével együtt. Könyvtárunkban az 1786-ban, Pécsett kiadott, magyar nyelvû munka található meg.
  
 
Tessedik Sámuel Önéletírását Zsilinszky Mihály fordította le az eredeti német kéziratból - a magyar nyelvű kiadást is ő szorgalmazta, amelynek hasonmás kiadását láthatjuk. Életrajzi mûve érdekes és értékes olvasmány, kitûnik belõle egy, a hazája iránti hûséget, felelõsséget mindenkor fontosnak tartó ember egyénisége: „..Ötven éves papi pályámnak végén neked ajánlom kedves Hazám! ezen életrajzomat. Hogy mily szép és tág hatásköre van egy falusi papnak, mily végtelen sok jót tehet ő különféle szakokban, idő, hely és körülmények szerint, kivált ha tevékenységében a hon atyáitól, elöljáróitól, birtokosaitól, világi és egyházi hatóságoktól segittetik, bátorittatik és támogattatik, - mindezt bizonyítani fogják a következő sorokban leírt tények...” - olvashatjuk a kötetben.