„...a bölcseségre igyekezõnek a könyveket arany és ezüstnél jobban kell szeretni; mert a könyvek vihetik õt vágyai tárgyához, nem pedig arany és ezüst; mit kivánjon inkább? Az éhezõ bizonyára inkább óhajt kenyeret, mint aranyat; a vak inkább szemorvosságot, mint ezüstöt, a halálos beteg inkább gyógy- mint fûszert. Hiába van a szántóföld, ha nincs mag; hiába vannak méhek, ha nincsenek kertek vagy rétek, hol mézet gyûjtsenek; hiába vannak a hangyák, ha nincsenek mezõk, hol eledelöket keressék. Hiába vannak a szemek, ha nincsen látnivaló, az orr, ha nincsen szagolnivaló, a fülek, ha nincsenek hangok. Hiába való tehát a lelki tehetség is, ha nincs szellemi táplálék, melyet a jó szabályokban, példákban, erkölcsben, törvényekben és vallásban bõvölködõ könyvek szolgáltatnak; melyek hû barátokhoz hasonlag szivesen társalognak velünk: s õszintén, nyiltan, tettetés nélkül beszélnek nekünk bármely dolgokról...”

(Comenius: A könyvekrõl, az értelmi képzés eme fõ eszközeirõl.)