A XVI. század végére kialakult
kollégium típusú iskola, amely a XIX. század
elejéig a legjelentősebb hazai iskolatípus, szorosan kapcsolódott a korábbi
külföldi, valamint hazai előzményekhez – mindvégig magán viselve keletkezésének
jegyeit. Ez az új oktatási-nevelési intézmény – a humanizmus hatásait
magába sűrítve – a reformációs-ellenreformációs küzdelmekben jött létre,
korábbi intézmények továbbfejlődése révén. Ennélfogva elmondhatjuk, ez
az iskolatípus sajátos funkciót is betölthetett: lecsendesíthette a társadalmi
mozgásokat, csökkenthette a szociális feszültségeket. Az általa nyújtott,
s ebben a korban reprezentatív műveltség alapvető tartalma – a jelentkező
társadalmi igényeket is kielégítve – a latin nyelv és a klasszikus szerzők
műveinek beható ismerete volt, melyre a hagyományos tartalmú arisztotelészi
filozófia és skolasztikus teológia épült. A tanulók alaposan megismerhették
például az antik Róma életét, de a saját koruk hétköznapi, gyakorlati
problémái rejtve maradtak előttük. Így ez az iskolatípus egyfajta „zárt
kert”-té vált, mivel az iskolafenntartó felekezetek úgy gondolták: a múlt
tüzetes megismerése nem zavarja meg a tanulók fejlődő lelkét...
|