A felvilágosodás korának két kiváló költője (Batsányi János és Szentjóbi Szabó László) kézírását, barátságát örökíti meg egy karcsú kötet, Marcus Antoninus műveinek kétnyelvű, görög-latin kiadása. Az előtábla tükrén a következő sorok olvashatók: Szent-Jóbi Szabó László, 1795. (Halála előtt kevés idővel. ) Batsányi.
Az ajánló levél hátlapján (erről készült a reprodukció) két kéz írásával latin nyelvű sorok olvashatók. Felül hat sornyi vers, amit '1795. Szabó' aláírás zár. Középen -gombostűvel a könyv lapjához erősítve- egy tussal razjolt, kecses árnykép van; ez a kis papírdarab részben fedi a lap közepére korábban írt, majd erős tustintával áthúzott, olvashatatlanná tett négy sornyi szöveget. [Az árnykép hátlapján a borítóról már ismert kéz, azaz Batsányi írásával ez áll : Szent-Jóbi Szabó László' árnyék-képe.] A lap alján, kicsit elkent írással írt, két sornyi latin szöveg olvasható.
A kötet tehát, a bejegyzésekből következtetve, előbb Szentjóbié volt, akit 'halála előtt kevés idővel' ábrázolhat a kis árnykép vagy: aki 'halála előtt kevés idővel' (hisz' 1795-ben halt meg Kufsteinban) írta az alábbi latin szöveget a kötetbe.

Accipe et haec, manuum
tibi quae monumenta mearum
Sint — et longum — testentur
amorem
— — cape dona extrema
tuorum!

A hosszú gondolatjelek arra utalnak, hogy kihagyások vannak a szövegben, amelyet ebben a formájában a következőképpen lehet értelmezni:
'Fogadd ezeket is, hogy kezeimre emlékeztessenek s szeretetemről soká tanúskodjanak ... vedd tieid búcsúajándékát.' (A szöveg Vergiliustól vett idézet, az Aeneis III. énekéből való.)

Szentjóbi ezekkel a sorokkal köszönt el 1795-ben örökre barátjától, a kis kötet és benne a verses ajánlás Szentjóbi búcsúajándéka volt.
Az árnykép alatti sorokat ugyanazzal a tintával írták, amelyikkel olvashatatlanná tették a felette lévő bejegyzést. A két sor feltehetően az idős Batsányi kézírása.

Quem nunc tam longe non inter nota sepulcra
Detinet extremo terra aliena solo.

Ez is kihagyásos idézet, Catullustól való, a 68. vers 97. és 100. sora – Az idegenben nyugvó Szentjóbira emlékezik vele Batsányi:
'Kit most oly távol, nem az ismert síri helyeknek … … távoli partjában fogva takar be a föld.' (Devecseri Gábor fordítása)