'Ment-e a könyvek által a világ elébb?'
A magyar könyves kultúra évszázadai

'Ment-e a könyvek által a világ elébb?' - kérdezte Gondolatok a könyvtárban című költeményében Vörösmarty Mihály 1844-ben.

Erre a kérdésre kívánt választ adni a válogatás, amely – megidézve az államalapítás évszázadát és Mátyás könyvárát is– a Somogyi-könyvtár régi és ritka könyvgyűjteménye alapján a magyar könyves kultúra egy évezredének átfogó bemutatására vállalkozott. A kiállítás emblémájául választott könyvjegy, Bártfa város könyvtárának ex librise (ca 1596) kettős értékkel bír: régi magyarországi nyomtatvány és egyben a XVI. századi magyar könyvtárhasználat becses emléke.

A krónikák az 1095-1116 között uralkodott Kálmán királyt 'Könyves Kálmán'-ként említik, így írt róla Thuróczy is a Magyarok krónikájában: “mivelhogy voltak könyvei, amelyekből mint püspök a zsolozsmát olvasta.”

Mátyás király (1443-1490) pompás könyvtárat gyűjtött (a Bibliotheca Corviniana 2000-2500 kötetre volt tehető), humanista tudósokat, művészeket hívott meg udvarába. Az ő uralkodása alatt nyomtattak először könyvet Magyarországon (Chronica Hungarorum, Buda, 1473), korábban, mint Angliában vagy Spanyolországban.

Mátyás könyvtárának kötetei a legértékesebb ritkaságok közé tartoznak, a kiállításon csak reprodukciókkal szerepeltek, de a Mátyásnak ajánlott Thuróczy–krónika (1488) eredetiben, az uralkodó felkérésére, a magyarság történetéről írt Bonfini – mű pompás, 16. századi kiadásban volt látható. Mátyás udvarához kötődött az európai színvonalú humanista irodalom képviselője, Janus Pannonius (1434-1472). Ő volt a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője. Maga fogalmazta ezt meg büszke öntudattal a Laus Pannoniae (Pannónia dicsérete) című epigrammában:

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
(Berczeli Anzelm Károly fordítása)

Janus Pannonius költészete kéziratos másolatokban, majd nyomtatott válogatásokban élt tovább. A kiállításon összes műveinek az a kiadása szerepelt, amelyet gróf Teleki Sámuel, a marosvásárhelyi Teleki-téka megalapítója, gondozott és nyomatott ki két kötetben 1784-ben Utrechtben.

Janus Pannonius levelei között egy Galeotto Marziohoz írott, az 1465-1468-as évekből származó, különösen érdekes levél bepillantást enged az udvar könyvtári titkaiba, a levélben szenvedélyes hangon tiltakozik az ellen, hogy további könyveket kölcsönözzenek tőle az Mátyás udvara és Vitéz János számára. „Végül azt tanácsolod, hogy küldjek könyveket. Vajon nem küldtem-e már eleget? Csak a görögök maradtak nálam, a latinokat már mind elvittétek. Hála Isten, hogy egyikőtök sem tud görögül! Ha pedig ezt megtanulnátok, akkor majd héberül tanulok és héber kódexekből állítok össze könyvtárat. … Ám kívánj csak könyveket, de ne raboljátok el a másokéit, különösen, akinek kevesebb van. Tele van az ilyesfélével Olaszország, könnyű hozatnotok, amennyit akartok; küldjetek pénzt Firenzébe, Vespasiano egymaga ellát benneteket. Miért veszitek el tőlem azokat, amik már kéznél vannak, - ingyen? Talán csak ti szerettek tanulni?...
Énnekem nem az a célom,hogy könyveim legyenek, hanem azokat használni akarom s a kezem ügyében levő idegen könyveket, melyek letétképpen vagy átmenetileg vannak nálam, inkább a magaméinak érzem, mert ezeket használhatom, …” (Huszti József fordítása.)

A kor másik kiemelkedő irodalmi örökségét az akkoriban külföldön is nagyon népszerű és olvasott, pesti ferences szerzők: Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát jelentik. Latin nyelvű prédikációiknak gyűjteményes kötetei egykorú, németországi kiadásokban voltak láthatók a kiállításon.

A nyomdászat hazai elterjedését és fejlettségét a következő nyomdahelyek Alsólendva, Bártfa, Csepreg, Csiksomlyó, Debrecen, Gyulafehérvár, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Lőcse, Nagyszeben, Nagyszombat, Nagyvárad, Pozsony, Sárospatak, Vizsoly egy – egy , 1711 előtt megjelent kiadványa képviselte.

Az ezt követő válogatás nem a magyar nyomdászat történeti áttekintésére törekedett, hanem vázlatos és szubjektív csoportosítású ízelítőt kívánt nyújtani a nyomtatásban megjelent magyar írásbeliségből és a magyar könyves kultúrából.

A kiállítás legöregebb darabja a budai könyvkereskedő, Theobald Feger megrendelésére 1488-ban nyomtatott, kézzel színezett fametszetekkel díszített, korábban már említett, Thuróczy - krónika volt. Az első magyarországi latin nyelvű kiadásban szerepelt Werbőczy évszázadokon keresztül használt jogi kézikönyve, a Hármaskönyv (Kolozsvár, 1572). A reformáció térnyerésével szaporodnak a magyar nyelvű alkotások: prédikációskönyvek, hitvitázó írások mellett a korszak kiemelkedő teljesítménye, az 1590-ben megjelent, első magyar nyelvű bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia is látható volt a tárlaton. Az ellenreformációt támogató, katolikus alapítású nagyszombati nyomda, amely 1578-tól két évszázadon keresztül a magyar könyvkiadás központja és színvonalának reprezentánsa volt, számos míves kiadvánnyal szerepelt a kiállításon.

A magyar tudomány és irodalom legfontosabb teljesítményei mára már ritkává vált kiadások példányainak segítségével kerültek bemutatásra.

A magyar szókincs először a Calepinus-szótár 1585-ös, lyoni kiadásában került kinyomtatásra. A 20-25000 magyar szót is tartalmazó kiadások közül a Somogyi-könyvtár gyűjteményében az 1598-ban Bázelben megjelent található meg. (A vaskos kötetet az előzéken olvasható, ceruzával rótt, kalligrafikus bejegyzés tanúsága szerint a tizennégy éves: 'Somogyi Károlynak folytonos szorgalmáért ajándékba adta édesapja 1825. március 16-án'. )

Magyar tudósok (Szenci Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc) által szerkesztett latin-magyar szótárak is láthatók voltak a kiállításon.

Gazdag válogatás mutatta be az irodalmi és tudományos nyelv kialakulásának és fejlődésének fontos állomásait, Bessenyei György, Dugonics András, Kaczinczy Ferenc, Batsányi János és mások műveivel.

A csaknem egy évszázadig tartó magyar nyelvújítás legélesebb vitái az 1810-es években zajlottak. A nyelv fejlődésébe való tudatos beavatkozás, Kazinczy Ferenc nyelvújítási törekvései megosztották az irodalmi és tudományos közvéleményt. A harc Kazinczy támadó, a maradi írókat csipkedő epigrammáival (Tövisek és Virágok) kezdődött 1811-ben. Az újítások ellenzői 1813-ben adták ki gúnyiratukat, a Mondolatot [Mondolat. Sok bővitményekkel, és egy kiegészített újj-szótárral együtt. Angyalbőrbe kötve, egy Tünet-forint. Dicshalom.], melynek végleges szövegét Somogyi Gedeon Veszprém megyei esküdt készítette el. Kazinczy hívei, Szemere Pál és Kölcsey 1814-ben szellemes elleniratban válaszoltak, Felelet a Mondolatra címmel (Pest, 1815).[Szemere volt talán a legsikeresebb nyelvújító, az általa alkotott szavak, többek között: az ábránd, dalnok, divat, eszmény, ellenőr, elnök, erély, ipar, irodalom, jellem, kedély, modor, regény, telep, titkár, ünnepély, a mindennapi nyelvhasználat részeivé váltak.] A Felelet a maradiság, a parlagi népiességnek paródiája. A vita –amely a nyelvújítás győzelmét hozta– Kazinczy 'Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél' című összegző értekezésével zárult le, amelyet a Tudományos Gyűjtemény 1819. évfolyama közölt.

Az orvostudomány (Pápai Páriz Ferencz: Pax Corporis ... Lőcse, 1692; K. Mátyus István : Ó és Új diaetetica. Első-hatodik darab. Pozsony, 1787 - 1793; Rácz Sámuel : A' physiologiának rövid sommája. Pest, 1789; Tolnay Sándor: Barmokat orvosló-könyv. Pest, 1795), a fizika, matematika (Dugonics András: A' tudákosságnak Első [bötű-vetés = algebra] és Másadik [ föld-mérés= geometria] könyve. Pest, 1784), a természettudomány (Benkö Ferentz: Magyar minerologia, az az a' kövek' 's értzek' tudománya. Kolozsvár, 1786), a filozófia, nyelvészet, botanika (Diószegi Sámuel- Fazekas Mihály: Magyar fűvész könyv, melly a' két magyar hazábann található növényeknek megismerésére vezet Linné alkotmánya szerint. Debrecen, 1807; Diószegi Sámuel : Orvosi fűvész könyv, mint a' Magyar fűvész könyv’ praktika része. Debrecen, 1813), a történettudomány magyar nyelven közzétett eredményei mellett itt került bemutatásra Sajnovics János műve, amelyben elsőként bizonyította a magyar nyelv finnugor rokonságát, valamint a magyar tudóstól valaha is született legnagyobb felfedezés, Bolyai János latin nyelven írt munkája, az 'Appendix'.

A magyarországi írásbeliség emlékeinek felkutatása és lexikonformában való közlése kezdetben, elsősorban külföldi használók számra, latin nyelven történt, később a hazai művelt közönség vagy az oktatás számára magyarul is. Az első magyar nyelvű, betűrendes lexikon, a Magyar Athenas (Nagyszeben, 1766). Bod Péter (1712-1769) több mint félezer magyar író életrajzát és műveit ismerteti. Az írói lexikon máig forrásértékű, mert Bod Péter kézbevétel alapján írt az egyes művekről, kiadásokról, melyek közül mára jónéhányból nem maradt fenn példány, ezekről Bod leírása a Magyar Athenasban az egyetlen bizonyító forrás. Bod személyes hangvételű stílusa élvezetes olvasmánnyá teszi a lexikont. Példa erre következő szócikk: „Tyukodi Márton Kőrösi Pap, adott Világ eleibe egy Könyvet, ezzel a' titulussal: A' tiszta életü Jósef Pátriárka éltének, szenvedésének és dítsérettel viselt dolgainak Sz. Irás szerintvaló Magyarázatja. N-Várad. 1641-dik eszt. 8.R. Mind betüje, papirosa ennek igen szép, kár vólt hasznossab Könyvre nem fordítani.” (319. l) Érdemes azt is idézni, hogyan ír a Vizsolyi Bibliáról a Károlyi Gáspárról szóló szócikkben: „Tsuda mint meg-szentelte és meg-áldotta az Isten ezt a' Károlyi Fordítását! Attól az időtől fogva, noha egy nehány rendbéli Fordítások találtatnának, még-is ez olly közönségessé lett, hogy ezzel a' Fordítással élnek mindenféle vallásu Magyarok, a' Római Katolikusokon kívűl; a'kik nagyobbára a' Káldi Fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon-is ez értelmes szép Magyarsággal, a' mellyet annak utánna-is pallérozgattak a' tudós emberek, mikor újjólag ki nyomtatták.” (132. l.)

A magyar örökséghez tartozik a hazai levéltárak anyagának feltárása (Kovachich Márton György : Scriptores rerum Hungaricarum minores 1-2. kött.. Buda, 1798; Kovachich: Planum egy tökélletes Magyar Bibliografia és Szókönyv iránt. Pest,1814) és a külföldi nagy könyvtárakban fellelhető magyar vonatkozású kézirat és könyvanyag felkutatása (Rumy Károly György: Monumenta Hungarica, az-az: Magyar emlékezetes irások. Öszveszedte 's kiadta Rumy Károly György. 1-3. Kötet. Pest, 1817). A magyar szellemi örökség összegyűjtése vezette könyvtáraik kialakításánál és gyarapításánál a művelt magyar arisztokráciát (Fejérváry Károly, Széchényi Ferenc, Illésházy István, Jankovich Miklós), ezek a magángyűjtemények alapozták meg a Nemzeti Könyvtár gyűjteményét.

Jeles régi magyar könyvtárak darabjai is szerepelnek a kiállításon. A kötetekbe ragasztott exlibrisek is a könyves kultúra emlékei, a legrégebbi közöttük a bártfai könyvtár könyvjegye.
Bártfa város könyvtára a magyar művelődéstörténet szempontjából kiemelkedően fontos. A Szent Egyed templom könyvtára a XV. század közepén létesült. A reformáció térhódítása következtében (1539 után) a korábban katolikus templomot református egyház vette használatba. Ettől kezdve az egyházi téka – Magyarországon elsőként – nyilvános, városi könyvtárrá vált. A török pusztításától megkímélt, felvidéki városban a polgárok természetes létformájához hozzátartozott az olvasás, a könyvtárhasználat is. Könyvtárukra büszkék lehettek, sőt: annak védelmére könyvjegyet készíttettek, amely a legkorábbi hazai, könyvtári ex libris.
Az ex librisen a 'Liber Bibliothecae Bartphanae' (Bártfa könyvtárának könyve) felirat alatt a város címerét ábrázoló fametszet látható, ez alatt ’Bártfa város címerére’ címmel nyolcsoros vers következik. A fametszetet feltehetően 1596-ban készítették ehhez a könyvjegyhez. Mivel ugyanezt a fadúcot ugyanebben az évben felhasználták Gutgesell Dávid nyomdájában egy másik bártfai kiadványhoz, az is valószínű, hogy Gutgesell nyomtatta az ex librist, amely önállóan jegyzett régi magyar nyomtatvány.
A kiállított kötet azt is tanúsítja, hogy a bártfai polgárok nemcsak használták, hanem gyarapították is könyvtárukat. A címlapon olvasható kézírásos jegyzésből ugyanis megtudható, hogy a könyvet: A serfőzők céhe vásárolta 1588-ban Alexander Berger elöljárósága idején. És közakarattal az Egyház könyvtárának használatába adta.
(A bártfai könyvszekrény, néhány kötettel együtt, a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.)

A kiadványok szép és elegáns tipográfiája már maga is könyvművészet. Az iparművészetileg 'szép könyvet' mívesen aranyozott, XVIII. századi, nagyszombati bőrkötések és az első hazai többszínnyomású díszmű, az Erzsébet-album (1857) képviselték.

A nagyszombati egyetemi nyomda könyvkötő műhelyének mesterei európai színvonalú kötéskultúrát teremtettek. A kötéshez használt bőrt rendszerint vörösre pácolták, amelyen finoman mutatott a csipkeszerű aranyozás. A bélyegzők ügyes variálásával hihetetlenül sokféle, mégis stílusában egységesen jellegzetes díszítést hoztak létre. A jezsuita szokásoknak megfelelően gyakran ütöttek a középdíszbe Krisztus vagy Mária monogramot.

A korai bibliafordítások már említésre kerültek. A könyvtár tulajdonában levő legrégebbi magyar nyelvű nyomtatvány Kulcsár György evangélikus lelkész postilláskötete (Alsólendva, 1574), amely mintát nyújtott az év minden vasárnapján és ünnepén mondandó prédikációkhoz, a bibliai igéket a templomi ékesszólás stílusában magyarázta. Kulcsár prédikációs könyve igen keresett volt, Bártfán 1579-ben és 1597-ben újra kiadták.

A kiállításon látható legkorábbi, magyar nyelven írott jelentős irodalmi mű gróf Zrínyi Miklós hőskölteménye, a Szigeti veszedelem (Bécs, 1651) volt. Ezután önkényes és vázlatos válogatásban követték egymást a felvilágosodás költői Batsányi János és Szentjóbi Szabó László; az első magyar regény, az Etelka (1788) és szerzője: Dugonics András, a drámaíró Katona József; a nemzet nagy költői: Petőfi Sándor és Arany János. Vörösmarty Mihály (1800-1855), a magyar romantika legnagyobb költője szerepelt a legtöbb kötettel, hiszen az ő költeményében felvetett kérdés inspirálta a kiállítást. A reformkor nagy közéleti személyiségeinek művei között : Wesselényi Miklós Balitéletekről valamint Szózat a' magyar és szláv nemzetiség' ügyében, ill. Széchenyi István Hitel, Világ, Stadium című kötetei is láthatók voltak. Kedves és tarka csokorral szerepelt a pedagógiai és az ifjúságnak szánt irodalom.
Ehhez a témakörhöz kapcsolódott a legelső irodalmi és egyéb folyóiratok bemutatása, köztük a Magyar Museum, az Uránia, az Orpheus, a Mindenes Gyűjtemény, a Tudományos Gyűjtemény, a Hadi és más nevezetes történetek, a Magyar Hirmondó, , ill. a Pesti Divatlap egy-egy szépen illusztrált kötetével.

Három személy köré csoportosított a válogatás, akik a könyves kultúra három különböző, de szorosan összefüggő elemét képviselik : Grünn Orbán (1765-1828), a nyomdász - Dugonics András (1740-1818), az író - dr. Szalay József (1870-1937), az olvasó, a könyvgyűjtő.
200 éve, 1801-ben létesítette Szegeden az első nyomdát Grünn Orbán, a korábban Bécsben tevékenykedő nyomdász. Nála jelent meg 1808-ban Dugonics András ’Cserei. Egy honvári herceg’ című, kalandos regénye, Voltaire Zadig-jának magyarított átdolgozása. Grünn adta ki 1820-ban, már a szerző halála után, Dugonics hosszú éveken át gyűjtött szólásgyűjteményét, a ’Magyar példabeszédek és jeles mondások’–at. Dugonics személye kapcsol a harmadik szegedihez, dr. Szalay József (1870-1937), egykori szegedi rendőrkapitányhoz, akit a ’literátus főkapitány’ jelzővel illettek, már életében is. Szoros kötődése volt a magyar irodalomhoz, saját irodalmi próbálkozásai is voltak. (Cserzy Mihály – Szalay József: Ugarimádás. Népes színmű 3 felvonásban. Szeged, 1921; A könyvről és a könyvszeretetről. Szeged, 1931; Széchenyi emlékezete. Szeged, 1937; Dugonics Andrástól Móra Ferencig. Szeged, 1937; Móra Ferenc lelki arcképe. Szeged, 1937) Ennél azonban jelentősebb irodalompártoló tevékenysége. Országos ismertségét a szenvedélyének köszönhette: szenvedélyes könyvgyűjtő volt. 10 000 kötetnyi, különleges (’grangerizált’) kézirat- és könyvgyűjteményt hozott létre. A kötetekbe a szerzők eredeti kéziratait, leveleit, fényképeit, a művekkel kapcsolatos lapkivágatokat ragasztotta. Volt Petőfi, Arany, Ady, sőt: Dickens kézirata is, levél Wesselényitől Deák Ferenchez, mind-mind a megfelelő kötetbe illesztve. Könyvtárának darabjai egyediek és különleges értékűek voltak. Halála után a gyűjteményt két részletben elárverezték Budapesten (1939-ben és 1940-ben összesen 3040 tétel került kalapács alá). Szeged nem tudta megvásárolni az országos hírű és jelentőségű gyűjteményt. Egy Szegednek különlegesen fontos kézirat mégis visszakerült a városba.
Az 1939-es árverési katalógus 312. tétele egy addig lappangó, kiadatlan, eredeti Dugonics-kézirat volt: ’De arcibus regni Hungariae’. Dugonics magyar nyelvű kézirata töredékben maradt. ’Aba-új-vár’-tól ’Selmecz’-ig, összesen 378 magyar vár, város adatait, történeti leírását tartalmazza 354 lapnyi terjedelemben. Dugonics az egyes erődítményekhez kapcsolódó legfontosabb eseményeket, nevezetes csatákat élvezetes, olykor személyes hangú elbeszélésben fogalmazza meg. Minden szócikk után felsorolja a felhasznált forrásokat, a hivatkozásokban pontosan feltünteti a kötet- és lapszámot is. Legtöbbször Vályi András Magyar-országnak leírása című művére, ill. Bél Mátyás munkáira hivatkozik, de utal Anonymusra és egyéb középkori forrásokra is. A hivatkozásokat sorszámmal látta el, összesen 1245 a hivatkozások száma, de az utolsó négyet, melyek Selmec várára vonatkoznak, nem nevezte meg a leírás végén.
A mű keletkezésével kapcsolatos két érdekes adalék. Munkács várának leírásánál 1806-os évszám (jóllehet, az 1700-as évekre is csak ritkán terjesztette ki a krónikát!) alatt áll az utolsó említésre méltó esemény: „1806-dikbann (: az én tapasztalásom szerént, Budáról a' Magyar korona Munkácsra vitetett: hogy Bonaparténak kezeitül meg-menekedgyék, de innént 23-dik Martziusban ismét Budára viszszá-hozattatott.” Regécz vára leírása elé be van ragasztva egy papírszelvény, amelyen nem Dugonics írásával, de egykorú kézírással a vár birtoklásával kapcsolatos, 1711 és 1807 közötti időre vonatkozó [Dugonics 1685-ből említi itt az utolsó eseményt], kiegészítő adatok olvashatók. Ez arra is enged következtetni, hogy az adtagyűjtésben Dugonicsnak volt segítőtársa.
Maga a kézirat végig Dugonics írása. Minden bizonnyal az adatanyag teljes vagyis Zs -ig terjedő volt, csak a rendszerezett tisztázat maradt vagy készült el tördékben.

Dugonics élvezetes stílusa miatt érdemes beleolvasni néhány leírásba:

LXIX. LIPPA.

Temes-vár-megyei Erősség. Igen szép helyenn fekszik a’ Maros menttében.

Fekvésének ékességét magam szemeimmel nem csak egyszer láttam. Nem meszsze Radnától, és Solymos várátúl. Maga a’ Földvár igen regi, de azt …

1687-dikbenn ki-mentek belőlle a’ Törökök, de úgy le rontották: hogy annak nyomára se találhattam: noha szorgalmatosan kerestem, és a’ Lakosoknak hagyománnyait is tudaklottam.

CCLXXXIX. NAGYLAK.

1598-dikbann (:933:) Minek-utána Lugassi Ferenc a’ Csanádi Erösséget a’ Törököknek fel-adta, meg-ijedvén azok is, kik Aradnak és Nagylaknak védelmezéssökre röndeltettenek; mind-a’-két várat gyalázatosan el-hagyták, melyeket ennek előtte a’ vasaltt-szívű Magyar katonák firfiassan védelmeztenek.

Voltam nem egyszer Nagylakon, de ott a’ Cisztercitáknak Monostoránn kívűl semmi más Erősséget immár nem láttam. Széjjel kelletett hanyattatnia. Egy templom laccatik szomorú dülledékjeiben.

A mű elé helyezett ’címlap’ méretre vágott, vastag csomagolópapírból van, ezen idegen kéz írásával olvasható a latin nyelvű összegzés : ’Eredeti kézirata Magyarország várainak történeti leírásának. Dugonics András piarista rendbéli egyetemi tanártól’.

Szalay József beköttette a kéziratot, az előzékre beragasztott egy fényképet Dugonics András szobráról.

A szegedi Dugonics-Társaság, amelynek 20 éven át elnöke volt Szalay, Szeged városa támogatásával megszerezte a kéziratot. (Dugonics műve 1972-ben a Somogyi-könyvtár tulajdonába került.)

Vörösmarty idézett költeményében több, súlyos kérdésre is választ keres és ad is. Ezek egyike :
„Mi dolgunk a világon ? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”

Vörösmarty gondolataival rokon Madách Imre Az ember tragédiája utolsó sorában megfogalmazott üzenete:
„Mondottam ember : küzdj’ és bízva bízzál.”

A Tragédia bizakodást sugalló mondatával zárult a magyar könyves kultúra olykor küzdelmes történetét bemutató kiállítás, annak reményében, hogy a felsorakoztatott szellemi értékek Vörösmarty kérdésére: ’Ment-e a könyvek által a világ elébb?’ meggyőzően ’igenlő’ választ adtak.

(Madách művének különleges CD-ROM kiadása, amely 22 nyelven 25 fordításban tartalmazza Az ember tragédiája szövegét – már a XXI. század sajátos könyves kultúráját képviseli. A CD-t a jelentős szegedi részvétellel rendezett 51. Frankfurti Könyvvásár alkalmából jelentették meg.)

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet (2001)