Az amerikai út kronológiája és térképvázlata >>>



     Kossuth Lajos 1851. december 4-ről 5-re virradó éjjel érkezett meg az Egyesült Államokba. A Humboldt gőzös ágyúlövéseit 31 díszlövés viszonozta. Az akkori 31 amerikai állam tisztelgett így a nagy államférfinak. 1851. december 6-ra volt kitűzve Kossuth ünnepélyes bevonulása New York városába. New York polgármestere Ambrose C. Kingsland üdvözölte őt a város lakosainak nevében, s beszédében a következőket mondta: „Bemutatom Önöknek, polgártársaim, Kossuth Lajost, a magyar függetlenség magasztos képviselőjét, az emberi haladás bajnokát, az egyetemes szabadság ékesszóló hirdetőjét.” Kossuth New York-i tartózkodása az ünneplések, hivatalos és nem hivatalos üdvözlések, fogadások, bankettek sorozata volt. Tizenhét napot töltött New Yorkban (december 6. - december. 23.) s ez alatt 34 beszédet mondott banketteken és üdvözlésekre válaszolva.
Már a New York-i bevonulás alkalmával tartott beszédében nyíltan és határozottan megmondta Kossuth, hogy milyen céllal és reménnyel jött Amerikába. Ő ekkor még hitt abban, hogy a magyar szabadságharc nincs befejezve, hanem újabb anyagi eszközökkel és a szabadságszerető népek támogatásával megindíthat egy új szabadságharcot Ausztria ellen.


     New York-i kiadásúak a „Kossuth-dollár”-nak nevezett kölcsönjegyek, amelyek elismervényül szolgáltak a magyar szabadságharc javára felajánlott adományokért.




     A Philadelphiában nyomott 1, 2 és 5 forintosok már a papírpénzek közé sorolhatók, amelyeket Kossuth a szabadságharc remélt újrakezdése után akart Magyarországon bevezetni.
 

     Kossuth Lajost amerikai útjára többen is elkísérték. Vele volt felesége Meszlényi Terézia, valamint Ihász Dániel ezredes, Pulszky Ferenc és felesége, Hajnik Pál Kossuth személyi titkára és László Károly is. A New York Tribune szerkesztője megbízta egyik riporterét W. T. Coggshallt, hogy az illusztris vendéget egész útján kísérje végig. Az újságírónak a hét hónapról rendszeresen jelentek meg tudósításai.




 

     

     A kongresszus kezdeményezésére az akkori elnök, Millard Fillmore hívta meg a magyar kormányzót, és eszközölte ki száműzetésből való kiszabadítását.

     Kossuth 1851. december 30-án érkezett Washingtonba. Fillmore elnök az év utolsó napján fogadta Kossuthot és társait a Fehér Házban, akiket Webster külügyminiszter mutatott be. Kossuth megköszönte kiszabadítását a török fogságból és Amerika vendégszeretetét. A szenátus január 5-én fogadta ünnepi ülésén Magyarország kormányzóját. A kongresszus két háza Kossuth tiszteletére január 7-én rendezett nyílt ülésén köszöntötte a nagy vendéget.

     A fővárosi látogatás után országos körút következett. A hét és fél hónapig tartó körútján északtól délig s nyugattól keletig bejárta az országot. Ez alatt mintegy 70 amerikai városban több mint 500 beszédet mondott. Kossuth akkor tanult meg angolul, amikor börtönbüntetésre ítélték. A budai várbörtönben töltött idejét arra használta fel, hogy Shakespeare művei segítségével megtanuljon angolul.








Kossuth Cincinnatiban tartózkodásának ideje alatt felvételre jelentkezett az ottani szabadkőműves páholyba.

     „Cincinnati városában régi vágya valósult meg. Felvették a 133. számú szabadkõmûves páholyba. Már 1848-ban tervezte, hogy a forradalom napjaiban alakult páholy tagjai sorába lép Pesten, de ezt akkor az ellenséges osztrák roham meghiúsította.” (dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes - Magyar Nemzet, 1995. december 2.)




     Kossuth a déli államokban is híveket akart szerezni a magyar ügynek. Délen azonban kezdetben sem fogadták olyan lelkesedéssel, mint Északon. Kossuth nehéz helyzetben volt: tudta, ha a rabszolgaság ellen nyilatkozik, szembefordul vele a Dél, ha hallgat, Északon veszti el népszerűségét. Azzal, hogy kerülte a rabszolgaság kérdésének említését, Északon is Délen is megcsappant híveinek száma.




     Új-angliai (Connecticut, Massachusetts) körútja során viszont mindvégig legalább akkora lelkesedéssel üdvözölték a tömegek, mint megérkeztekor New Yorkban. Bostonban ötvenezer ember gyűlt össze köszöntésére.

     Kossuth amerikai útja 1852 júliusáig tartott, amikorra kiderült, hogy nem érheti el politikai célját: a magyar függetlenségi harc amerikai fegyveres támogatással folytatható újrakezdését. Az okok között szerepelt, az Egyesült Államok akkor már egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzete, azaz Észak és Dél ellenséges szembenállása is. Kossuth 1852. július 14-én hagyta el Amerikát. Visszatért Angliába.