Szegeden Kossuth kétszer járt: mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke alföldi toborzó útja során 1848.október 4-én a mai Széchenyi és Klauzál teret magába foglaló nagypiacon mondta el híres beszédét, melynek kezdőszavaiban Szeged népét a nemzet büszkeségének nevezte.

    Másnap szabadon engedte a vár ötszáz olasz foglyát, közülük sokan fogtak fegyvert az olasz légió katonájaként a közös ellenség ellen. Azzal távozott a városból, hogy „ha még egyszer azt üzeni”, a fölkelt szegedi nép induljon a hon védelmére.


 

     A Maros vonalától is védett Szegednek nagy a stratégiai jelentõsége a Délvidéken. A dél felé induló csapatokat itt hajózzák be s itt szervezik meg a sereg ellátásának központját.

     A délvidéki harcokban, a szenttamási csatában (1849. április 3.) a szerbek felett gyõzelmet aratott szegedi csapatokat Kossuth ismét a nemzet büszkeségének nevezi.

 

 

     A kormányzó elnök másodszor a szabadságharc alkonyán, 1849. július 11-én érkezett Szegedre. Szálláshelyének, a Kárász-háznak erkélyéről fáklyafény mellett mondotta el utolsó nyilvános beszédét e hazában. Ebből is híressé - ám sajnos, nem valóra - vált egy mondata:  „Szegedről fog Európának a szabadság kihirdettetni…”

 

     „Örömünk nagyságát le nem írhatjuk, hogy hazánk kormányzója hozzánk jött. Mi körül fogjuk õt állani, mint eleven vértek, s míg egy lesz közülünk, az õ drága élte biztonságban van.” (Szegedi Hírlap, 1849. július 14.)


     Szegeden született meg a nemzetiségiek jogairól és a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény, továbbá Kossuth és Bâlcescu között az óhajtott magyar és román megegyezés alapjául szolgáló kibékülési tervezet. A három intézkedés azonban a nemes szándékok megnyilvánulásán túl nem jelentett mást, csak jámbor óhajt.


     Szegedi keltezésû az a nyílt rendelet, „mellynél fogva Kanka Károly Törzsorvos a Szentesen, Mezõ Vásárhelyen és környékén létezõ kórházak vizsgálatára kiküldetvén teljes hatalommal fölruháztatik...”

  
 

 

     Július 30-án Kossuth, a kormány, és az országgyűlés Aradra távozott.

 

 

     A kormány három hetes működésének dokumentumait tartalmazó kötetet Vass László szerkesztette

 

 

 

     Jelenet az 1849. augusztus 5-i szõregi ütközetrõl. I. Albert litográfiája, 1849.



 

    Kossuth és Szeged kapcsolatát az emigráció évei alatt a levelek jelentették.

 

     „… a magyar szabadságharc az első perctől… hazánk határain messze túlkiható, európai érdekű volt - hogy a mi harcunkban, miként én magam is mondám Szegeden - Európa szabadságának harca vívatott.” (Irataim az emigrácioból)

 

     A Somogyi-könyvtár Kossuth levelei. Szerk. Péter László Szeged, 1986.

 

     Kossuth levele Bakay Nándor szegedi kötélgyároshoz, országgyûlési képviselõhöz


 

     „Széchenyi, Kossuth és Deák az õs városnak díszpolgárai valának... Ezért tisztelettel van szerencsém elõterjeszteni és javasolni, hogy a közmûvelõdési palotában elhelyezendõ képtár részére azon képek és festmények sorozatának kiegészítésére, melyre vonatkozásban múlt évi augusztus hó 22-én voltam bátor kimerítõ javaslatot tenni, gróf. Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferencz életnagyságú arczképei beszerzését elhatározni, s e képeknek valamely jelesebb hazai festõmûvészünk által való elkészítését megrendelni méltóztassék. ”

(Részlet Reizner János könyvtárigazgató 1896. január 16-án Szeged szabad királyi város törvényhatóságához írt beadványából)

     A szegedi Klauzál tér közepén álló neobarokk szobor Kossuth második teljes alakos megörökítése. Születésének századik évfordulóján, 1902-ben leplezték le tízezer vendég jelenlétében. Róna József az államférfit a szónoklás hevében ábrázolta.