„Alulírott Rabinovszky Máriusz születtem Budapesten, 1895-ben. Édesapám, R. Károly, akinek Kairóban cigarettaüzeme volt, 1901-ben meghalt. Édesanyám, sz. Merényi Elza, apám halála után mint operaénekesnő, német színpadokhoz szerződött. Mikor később férjhez ment egy orvoshoz, kivitt Németországba. A középiskola első három osztályát a budapesti ev. gimnáziumban, a többi középiskolai osztályt a barmeni reálgimnáziumban végeztem. Egyetemi tanulmányaimat Budapesten (Pasteiner), Münchenben (Wölfflin) és berlinben (Goldschmidt) végeztem.
1918-ban abszolváltam a budapesti egyetemen. Mivel Pasteiner professzor ugyanekkor nyugalomba vonult, és nem doktorálhattam, kenyérkereseti okokból a Pester Lloydhoz szerződtem mint a színház- és művészetrovat munkatársa. 1919 tavaszán megnősültem. Feleségem, Szentpál Olga, koreográfus és táncművészeti pedagógus, jelenleg a Színművészeti Főiskola táncrendezői főtanszakának vezetője. Három gyermekünk született.
[…]
1944 őszén bevonultam sáncmunkára. A Pest környéki fronton dolgoztattak. A felszabadulás után súlyos betegen kerültem haza, s fél évig munkaképtelen voltam. Azután fokról fokra bekapcsolódtam újjáéledő művészeti életünkbe. Mint szakértő, kritikus és előadó, valamint kiállítások szervezője működtem, és részt vettem a Képzőművészetek Szabad Szakszervezetének életében, ahol az írói szakosztályt vezettem. Később részt vettem képzőművészeti életünk reformját célzó javaslatokat kidolgozó bizottságok munkájában.
1948 őszén a Képzőművészeti Főiskolán a művészettörténet tanára lettem, és ott dolgozom jelenleg is, mint a Művészettörténeti Tanszék vezetője. – A Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének megalakulásakor megbíztak az írói szakosztály megszervezésével. A szakosztály feladata volt, hogy összekötő kapocs legyen az élő művészet és az elmélet között. A szakosztály terve alapján létesítette a Népművelési Minisztérium a Magyar Művészettörténeti Munkaközösséget, és a szakosztály szervezte meg művészettörténeti előadások kiadását a szabadiskolák használatára. Tevékeny részt vett a nagy nemzeti kiállítások előkészítésében. Szakosztályi vezető tisztségemről idén ősszel, egészségi állapotomra való tekinettel, lemondtam.
Szakmunkásságom kezdettől fogva háromirányú volt: tudományos – kritikai és pedagógiai. Utóbbi minőségben 1920 óta magániskolákban tanítottam, és magántanfolyamokat rendeztem.”

(1951. december 30. - Önéletrajz)