„Alulírott Rabinovszky Máriusz születtem Budapesten,
1895-ben. Édesapám, R. Károly, akinek Kairóban cigarettaüzeme volt, 1901-ben
meghalt. Édesanyám, sz. Merényi Elza, apám halála után mint operaénekesnő,
német színpadokhoz szerződött. Mikor később férjhez ment egy orvoshoz,
kivitt Németországba. A középiskola első három osztályát a budapesti ev.
gimnáziumban, a többi középiskolai osztályt a barmeni reálgimnáziumban
végeztem. Egyetemi tanulmányaimat Budapesten (Pasteiner), Münchenben (Wölfflin)
és berlinben (Goldschmidt) végeztem.
1918-ban abszolváltam a budapesti egyetemen. Mivel Pasteiner professzor
ugyanekkor nyugalomba vonult, és nem doktorálhattam, kenyérkereseti okokból
a Pester Lloydhoz szerződtem mint a színház- és művészetrovat munkatársa.
1919 tavaszán megnősültem. Feleségem, Szentpál Olga, koreográfus és táncművészeti
pedagógus, jelenleg a Színművészeti Főiskola táncrendezői főtanszakának
vezetője. Három gyermekünk született.
[…]
1944 őszén bevonultam sáncmunkára. A Pest környéki fronton dolgoztattak.
A felszabadulás után súlyos betegen kerültem haza, s fél évig munkaképtelen
voltam. Azután fokról fokra bekapcsolódtam újjáéledő művészeti életünkbe.
Mint szakértő, kritikus és előadó, valamint kiállítások szervezője működtem,
és részt vettem a Képzőművészetek Szabad Szakszervezetének életében, ahol
az írói szakosztályt vezettem. Később részt vettem képzőművészeti életünk
reformját célzó javaslatokat kidolgozó bizottságok munkájában.
1948 őszén a Képzőművészeti Főiskolán a művészettörténet tanára lettem,
és ott dolgozom jelenleg is, mint a Művészettörténeti Tanszék vezetője.
– A Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének megalakulásakor megbíztak
az írói szakosztály megszervezésével. A szakosztály feladata volt, hogy
összekötő kapocs legyen az élő művészet és az elmélet között. A szakosztály
terve alapján létesítette a Népművelési Minisztérium a Magyar Művészettörténeti
Munkaközösséget, és a szakosztály szervezte meg művészettörténeti előadások
kiadását a szabadiskolák használatára. Tevékeny részt vett a nagy nemzeti
kiállítások előkészítésében. Szakosztályi vezető tisztségemről idén ősszel,
egészségi állapotomra való tekinettel, lemondtam.
Szakmunkásságom kezdettől fogva háromirányú volt: tudományos – kritikai
és pedagógiai. Utóbbi minőségben 1920 óta magániskolákban tanítottam,
és magántanfolyamokat rendeztem.”
|