A kitűnőre sikerült érettségi után joghallgatóként kezdi meg tanulmányait Budapesten 1913 őszén. Másodéves jogászhallgató, amikor kitör az I. világháború, és besorozzák. A fronton sebesült, elesett bajtársairól és fogolytársairól készít drámai erejű rajzokat. Pár évi háborúskodás után hazatérvén Szegeden lábadozik.

Szegedi lábadozása alatt, 1918 februárjában találkozik ismét Tömörkény Erzsébettel, akivel még az 1912-13-as iskolai tanévben ismerkedett meg. Tömörkény Erzsébet a hatosztályos állami felsőbb leányiskola (ma Tömörkény István Gimnázium) végzős tanulója, míg Moholy-Nagy a Főgimnázium érettségire készülő növendéke volt. Moholy-Nagy többször is megfordult a Tömörkény-család Oroszlán (ma Tömörkény) utcai lakásában. Az 1918-ban készült rajzokon „Bodnár Erzsi kalapban volt, én hajdonfővel. A rajzon látható hosszúkás kép Tóth Molnár Ferenc (1867-1936) egyik vázlata, ma is megvan. Az elkészült rajzot nézegetve megjegyeztem, hogy a fejem eléggé nagy, emiatt nem hasonlít rám. Nagy Laci erre elővett egy másik levelezőlapot, és arra kétszer lerajzolta a fejem.” - írja Tömörkény Erzsébet visszaemlékezésében.

1919-ben ismét Szegeden tartózkodik. Ekkor rendezi első és egyetlen szegedi kiállítását Gergely Sándor szegedi aktivista szobrászművésszel és Milkó Erzsébettel (Gergely menyasszonyával) Gizella tér 3. szám alatti műtermében (ma Aradi Vértanúk tere 3.) A kiállítást Juhász Gyula méltatja, aki szinte mindennapos vendége az udvari műteremnek. Móra és a múzeum munkatársai megjelennek a megnyitón.

„...ebben a fiatal, erős és bátor művészetben egy most támadó új világ lelke lebeg, ezek a vonalak és színek, ezek a lényegek és formák testvéri rokonságot tartanak azzal az egyelőre még pontosan nem definiált, de már megnyilatkozott és már eleven erejű művészettel, amely Bartók Béla zenéjében zeng, amely Walt Whitman szabadverseiben zenél, és amely kétségtelenül éppen annyira megújítja majd a Föld artisztikus színét, akár Periklész kora vagy a reneszánsz.” (Juhász Gyula, 1919)

„Meg kell állapítanunk, hogy ennyire európai értékű és jelentőségű művészet még eddig nem nyilatkozott meg városunkban.” (Juhász Gyula, Szeged és Vidéke , 1919. okt. 31.)

„...a modern európai művészet legújabb törekvéseinek és eredményeinek kiváló dokumentumait szolgáltatja ez a tárlat. Kétségtelen, hogy ezekhez az egészen új szellemű és formájú művekhez új szemek és új lélek kellenek.” (Juhász Gyula, Délmagyaroszág, 1919. nov. 4.)

Gyakori vendége Moholy a Somogyi-könyvtárnak is. Itt ismerkedik meg Móra Ferenccel és Fischhof Ágotával, a Berlinben tanult könyvtárossal. Róla festi a „Gauguin-es” színezésű nagyméretű portrét, a kiállítás legjobb képét.

1919. szept. 21-i dedikálással a fiatal festő egy jól sikerült szénrajzot készít Juhász Gyuláról. A jobb alsó sarokban hevenyészve odavetett, a segédvonalakban szinte föl is oldódó szignó: NL. Moholy-Nagy portréja a művész úgynevezett hálós időszakából való.

„Az ember ötlete néha pokoli,
Nem is tudja igazán megokolni,
Miért lett modernné éppen Moholi?”
(Juhász Gyula 1921 körül írt verstöredékéből)

Moholy-Nagy László 1919 novemberében elhagyja az országot.