A szegedi egyetem egykori földrajzporfesszora és későbbi díszdoktora, Prinz Gyula (1882-1973) az 1900-as évek elején ismerkedett meg az iskolateremtő tudóssal: Ferdinand von Richthofennel Berlinben. Richthofen Kínát bemutató műve új alapokra helyezte a tudományos útleírást. (A német professzor kutató utazók számára írt kézikönyve is szerepel a kiállításon.) A fiatal Prinz Gyula közölte Richthofennel, hogy ő akar Ázsia legkiválóbb ismerője lenni. Többször járt kutatóúton Belső-Ázsiában, élményeit, vizsgálódásait ’Utazásaim Belső-Ázsiában’ címmel adta közre.
Részlet a szerző előszavából, amelyben felsorolja a legjelentősebb magyar felfedező-kutató-utazó elődöket is. „Két esztendőnek, 1906 és 1909-nek javarészét nappal nyeregben, éjjel sátorban töltöttem. Magamban, egy-két kirgiz legény kíséretében barangoltam be összesen mintegy 280 000 négyzetkilométernyi területet... Nyeregben tettem meg összesen 9 150 kilométert... Ennek az útvonalnak több mint a felén nem járt előttem művelt ember... Magyar László, Reguly Antal, Széchenyi Béla és Lóczy Lajos, Teleky Samu, Almásy György és Déchy Mór nevei... hirdetik, hogy a magyar kultúra elküldötte képviselőit a földmegismerés nagy explorátorai közé is. Ezek a nevek utódokat követelnek. Az én könyvem azt akarja mondani a magyar ifjúságnak, amit minden magyar mű mond: Utánam!”