»Az útazás örömei a’ visszaemlékezetben kedvesebbek; de még kétszereződnek, ha azokat másokkal is közölhetjük. - Azt mondja egy Franczia Iró: „Mit ér egy szép vidéknek látása, ha nincs kinek mondhassuk : Mely szépez a’ Vidék!”« Bölöni Farkas Sándor írta ezt Kolozsvárott 1833-ban az ’Útazás Észak Amerikában’ előszavában.

     Bölöni előtt is sok utazó érezte úgy, hogy meg kell osztania az utazás során látottakat, az átélt élményeket másokkal is, egyrészt azért, mert nem mindenki jut el távoli tájakra, ismerhet meg egzotikus kultúrákat, másrészt azért, hogy a későbbi utazók tanuljanak az útleírásokban, úti beszámolókban megörökített tapasztalatokból.

     A kiállítás emblémája Kolumbusz Kristóf hajóit ábrázolja, a kiállítás mégsem a nagy földrajzi felfedezések dokumentumait gyűjti egybe, hanem a Somogyi-könyvtár gyűjteményében található régi útleírásokból válogat.

     Miért is indultak távoli tájakra, idegen országokba e munkák szerzői? Színes a kép akkor is, ha csak a magyar utazók közül válogatunk.

     Zalánkeményi Kakas István a török ellen kötendő szövetség érdekében II. Rudolf követeként indult a perzsa sahhoz Ispahanba. Útja Szilézián, Lengyelországon, Litvánián át vezetett Oroszországba, Moszkvába, majd tovább Kazanyba, Asztrahanyba és Perzsiába. A hosszú út alatt jegyzeteket készített. (Iter Persicum. Altenburg in Meissen, 1609)

     A jezsuita Éder Xavér Ferenc missziós szolgálatot vállalt Dél-Amerikában és töltött 16 évet a mojo indiánok között. Feljegyzéseit Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano címmel 1791-ben adták ki Budán, 1888-ban La Pazban spanyolul is megjelent, ma is idézett, fontos forrás.

     A kalandos életű Benyovszky Móricot politikai nyugtalansága vitte messzi földre; száműzöttként került Kamcsatkára, innen megszökve lett ’világutazó’, számos helyen megelőzte a nagy felfedezőket. Francia nyelven írt emlékiratai 1790-ben angolra fordítva Londonban jelentek meg először. (Gróf Benyovszky Móricz saját emlékiratai és útleírásai. Fordította Jókai Mór. Budapest, 1888)

     A dorozsmai születésű Jerney Jánost a magyarok őshazájának megtalálása vonzotta. (Jerney János’ keleti utazása a ’magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. Pest, 1851)

     Reguly Antalt a finnugor rokonság megfejtésének vágya vitte az Urálig. Nyelvészeti, etnográfiai kutatásai mellett hozzálátott Urál-vidék térképének kidolgozásához is, műve töredékben maradt. (A’ vogul föld és nép. Reguly Antal hagyományaiból. Pest, 1864)

     Vámbéry Ármin a török-magyar rokonságot kutatva Ázsiában vélte megtalálni a magyarok őshazáját. Az elismert orientalista dervisnek álcázva magát jutott el Teheránig. (Vámbéry: Vándorlásaim és élményeim Persiában. Pest, 1867)

     Xantus János, sok más kortársához hasonlóan, az 1848-49-es szabadságharc bukása után szökött külföldre, egészen Amerikáig. Tengerész mérnökként Amerika és Ausztrália között fölfedezett 89 szigetet és zátonyt; addig ismeretlen madár- és növényfajtákat határozott meg Ausztráliában is. Elismert tudósként kutatta Amerikát. (Xántus: Utazás Kalifornia déli részeiben. Pest, 1860)

     Saját hazájának honismereti feltárása indította hosszas vándorlásra Hunfalvy Jánost és Orbán Balázst. (Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben. Darmstadt, 1856-1864; Orbán: A Székelyföld leirása. Pest, 1863-1873)

     Teleki Sámuel grófot a vadászszenvedély vitte Afrikába, expedíciója közben felfedezte a Rudolf- és Stefánia-tavakat, valamint a Teleki-vulkánt. (Höhnel: A Rudolf és Stefánia tavakhoz. Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlitői vidékein 1887-1888-ban. Budapest, 1891)

     Prinz Gyulát a tudományos becsvágy vezette Ázsiába.

     Lehetne sorolni még az utazások célját: diplomáciai küldetés, kereskedelem, régészeti, néprajzi, növény - és ásványtani kutatás és gyűjtés, tanulmányút, testi és lelki gyógyulás keresése, kalandvágy vagy egyszerű időtöltés. Mindre látható példa, ahogy szépirodalmi művek, képzelt utazások (Barthélemy, Holberg, Verne művei) is szerepelnek a kiállított anyagban.

     Az útleírás-gyűjtemény bővelkedik pazar kiállítású, gazdagon illusztrált, olykor kézzel színezett, értékes művészi metszetekkel ékesített kiadványokban. Athanas Kircher misszionáriusok leírásaiból összeállított ’China illustrata’-ként idézett művét a finoman cizellált rézmetszetek egzotikus képeskönyvvé varázsolják. Már hatalmas formátuma miatt is különleges Forray Iván Utazási albuma. A fiatal gróf 1842-ben tett itáliai, egyiptomi, máltai utazása során készített feljegyzéseit és festményeit halála után, 1859-ben adta közre díszes albumban a gyászoló édesanya.

     Az átfogó, utazás-történeti sorozatok közül kiemelkedik a Prévost abbé által angolból fordított, szerkesztett, 16 kötetes Histoire générale des voyages; az Albert-Montémont szerkesztette, 46 kötetes Bibliothéque universelle des voyages.

     A bevezetőből is kitűnik, hogy nem szigorúan földrajzi, utazástörténeti szakkiállítást láthat az érdeklődő, szélesebb, művelődéstörténeti panorámát nyújtanak a könyvek. Majdnem annyi fontos utazás, híresség hiányzik a válogatásból, mint amennyi szerepel. A cél az volt, hogy az utazás motivációjának sokrétűsége minél színesebben megmutatkozzék. A felfedező utak mellett így kerültek a tárlókba a hittérítők útibeszámolói és néprajzi, nyelvészeti, botanikai tanulmányai. A magyar utazók között több kevésbé ismert személyiség és műve szerepel, kimaradt viszont sok, nemzetközi hírű tudós (így Stein Aurél, Baktay Ervin is). Egymástól földrajzilag távoli kultúrák darabjai kerültek egymás mellé, azt szimbolizálandó, hogy épp a nagy utazóknak, a jelentős felfedezőknek és az útleírásoknak köszönhetően egyre ’kisebb lett a világ’, a megismerés révén közelebb kerültek egymáshoz az eltérő kultúrák, mentalitások. Az ifjúság számára átírt tudományos művek (így Alexander von Humbolds Reisen um die Welt und durch das Innere von Südamerika. Interessantes Lesebuch für die Jugend... Hamburg und Mainz, Vollmer, 1805) is kerültek a tárlókba.

     Három nő képviseli a gyengébb nemet a híres utazók között: Hahn-Hahn grófnő, aki kedvtelésből utazott; Lady Brassey, aki politikus férjével együtt a ’Sunbeam’ (Napsugár) vitorlás fedélzetén földkörüli utat tett és Sass Flóra.

     A Somogyi-könyvtár Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok 43 701 kötetes könyvadományára épül. Az alapító nem volt nagy utazó, mindössze egy-egy, Németországba, ill. Rómába vezető, szolgálati útjáról és egy pár hónapos római időzéséről vannak adatok. Mégis. Somogyi ’beutazta’ az egész Földet, hiszen gyűjteményében az egyik leggazdagabb szak a földrajz és útleirás szak. A könyvekbe tett bejegyzései arról tanúskodnak, hogy elmélyülten olvasta és tanulmányozta ezeket a műveket is. De azt is bejegyezte a kötetekbe, hogy milyen sokáig várt és milyen nagy árat fizetett, a teljességükben már nem könnyen beszerezhető, nagy sorozatokért. (A 208 kötetes utazástörténeti folyóirat, a Nouvelles Annales des Voyages 135., hiányzó kötetéért sokszoros árat fizetett, de megszerezte, mert így lett teljes a sorozat.)

     De nemcsak a vándorok és felfedezők utaztak, hanem egyes könyvek is kalandos utat jártak be az eltelt századok alatt. A XII. századi, középkori utazó és mesélő, Benjamin Tudelensis 1575-ben Antwerpenben kiadott, kivonatos útleírását néhány évtizeddel később Jacques Gaffarel (1601-1681) francia tudós használta, aki tinával kiegészítő megjegyzéseket, margináliákat írt a kötetbe. Gaffarel maga is világjáró volt, 30 éven át utazgatott. A keleti nyelvek és a kabbalisztikai tudományok jó ismerője volt. Később Richelieu könyvtárnoka lett, de erről az állásáról le kellett mondania, mert megírta és megjelentette a Curiosités inouyes sur la sculpture talismanique des Persans : Horoscope des Patriarches, et lecture des Estoille című (okkult) művet. A könyv később a bibliofil orosz nemes, Sobolewski tulajdonába került, aki egyébként Puskin és Miczkiewicz baráti körébe tartozott. Sobolewski nagy és becses könyvtárát 1870-ben bekövetkezett halála után 3 évvel Lipcsében elárverezték. A téka katalógusát, a könyveket szakcsoportokba osztva, megjelentették az árverésre. A kötetekbe exlibrist ragasztottak Sobolewski címerével és az EX BIBLIOTHECA SOBOLEWSKIANA felirattal. A gyűjtemény legértékesebb részét a földrajz és útleírás-irodalom képezte. Somogyi nem vett részt 1873. július 14-én az árverésen, de a Sobolewski könyvtár sok becses darabját megvásárolta az árverést lefolytató antikváriumtól, a List & Francke cégtől. Ezek egyike a Gaffarel bejegyzéseit is őrző Benjamin Tudelensis kiadás. Somogyi a Sobolewski exlibris mellé odaírta ceruzával: ’Nevezetes ! Gaffarel példánya!!’ Így kapcsol össze a kis kötet évszázadokat és kultúrákat, világutazókat, könyvgyűjtőket és olvasókat 1173-tól 1873-ig.

     Bár könyvtára gyarapításakor Somogyi a könyvek tartalmi értékét tartotta szem előtt, mégis igen sok valódi ritkaság is található közöttük. Ezek közül válogatott a kiállítás. Az ismertető, hasonlóan a válogatáshoz, nem törekedett teljességre, érdekességeket kívánt bemutatni szép képek kíséretében a kiállítás anyagából.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet (2003)