VII. Gergely

„A VII. Gergely (1937) a legkritikusabb kritikusokat is lefegyverzte, még Schöpflin – Németh készséges támogatója, de nagy kritikusa – is dicsérte.” (Vekerdi László)

„…nem lehet tagadni, hogy nagy írói szándék vállalása van benne, nagy szellemi koncentráció mûve, s a szándék jókora részét meg is valósítja, a nagy drámai stílust közel éri. Emberemlékezet óta nem jutott magyar író ilyen közel a nagy drámához. Van az írónak merészsége életnagyságnál nagyobb alakokat mozgatni, bonyolult emberi magatartásokat kibogozni, a nézõ elé vinni a történelem nagy mozgató erõit.” (Schöpflin Aladár)

A világ történelmének talán egyetlen alakja sem vetette oda magát ilyen szent hittel s démoni elfogultsággal, hogy a vér és erõszak világát a szellem hatalma alá vesse… Életét õ maga a vergõdések és bukások hosszú sorának érezte, s valóban mint számûzött halt meg. De visszanézve rá, ez a bukás csupa gyõzelem.

Bemutató: Budapest, Nemzeti Színház, 1939. május 13. –
a fõszerepben Timár József