A XIX. század tanügyi reformjaival átalakítani igyekeztek kollégiumaink diákságának életét. Jelentõs változások azonban inkább csak a nagyobbhírû intézményekben mutatkozhattak meg - bár a régi idõkre jellemzõ nyilvánosság, önllósági jog így is fokozatosan elveszítette eredeti „fényét”. A szabadságharc után, a birodalmi kormány által életbe léptetett törvények radikálisan korlátozták a magyar nevelésügyet, ezért is vált szükségessé, hogy a „Magyar Tanügy” még az elõzõeknél is nagyobb erõvel lépjen fel. Az intézmények - az erõs ellenhatás dacára - mégis megtarthatták hagyományaikat, „régi jó hírnevüket”, belsõ életük kreatív mozgalmasságát. A kollégiumokban önképzõkörök, irodalmi társaságok fejlõdhettek tovább, újultak - és alakultak meg, amelyek sok jeles költõt, írót, mûvészt, politikust indíthattak el...