Budai Ésaias, a debreceni kollégium, majd a fõiskola tudós oktatója, nevelõje 1766-ban született Pérben (akkor Közép-Szolnok megye), maga is a debreceni fõiskolán végezte tanulmányait, mielõtt külföldi akadémiákra jutott volna. Németországban, Göttingenben szerezte tudori oklevelét, majd Hollandiába és Angliába is ellátogatott, hogy bõvítse ismereteit. Elsõsorban történeti munkái, valamint az „Oskolai magyar uj átlás” az „iskolai használat” népszerû kötetei voltak. 1831-ben a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

Sárváry Pál, bölcseleti doktor, a Tudományos Akadémia levelezõ tagja, 1765-ben született, a debreceni fõiskolán végezte a tanulmányait, fõiskolai seniorsága után a göttingeni egyetemre ment, majd visszatérve a fõiskolán tanított mértant, természettant, bölcseletet. A õ munkája ez a kötet, amelyben a „rajzolás mesterségének” alapjait tárja a tanulóifjúság elé. 1846 decemberében halt meg.

Szász Károly, bölcseleti doktor, református püspök, a Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság alelnöke. 1829-ben Nagyenyeden született, itt végezte gimnáziumi tanulmányait, Kolozsvárott pedig az akadémiai tanfolyamot - ahol összebarátkozott Salamon Ferenccel, Gyulai Pállal és Szilágyi Sándorral. Sokoldalú érdeklõdése a pedagógia területére is kiterjedt, a budapesti egyetem elõször magántanárává fogadta, késõbb pedig bölcseletdoktori címmel nevezte ki. Ugyanakkor mint református egyházi személy is igen nagy tekintélynek örvendhetett. E tankönyve mellett rengeteg publikációt, irodalmi és történelmi tárgyú munkát bocsátott napvilágra. 1905-ben halt meg.