Karacs Teréz a rézmetsző Karacs Ferenc és az írónő, Takács Éva leánya. Házukban gyakran megfordultak a kor szellemi vezetői, például: Fáy András, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc. Náluk lakott egy ideig Katona József is, aki itt írta meg a Bánk bánt.

A szülők bátorították lányuk tanulását, bár ez elsősorban önképzést jelentett. Írásai először 1822-ben jelentek meg, azt követően folyamatosan publikált verseket, műfordításokat, pedagógiai és politikai jellegű cikkeket egyaránt. Apja halála után házvezetőnői állást vállalt Máramarosszigeten. Az 1840-es évek közepe fordulatot hozott Teréz életében: ekkor kötött barátságot Leővey Klárával, aki bemutatta Teleki Blankának. Blanka grófnő 1845-ben meghívta az alakuló főúri leánynevelő intézet tanárának, de Teréz inkább a miskolci református egyház felkérését fogadta el, amelyben megbízták a hosszú évtizedek óta tervezett leánytanoda vezetésével. Az intézmény főúri és polgárlányok nevelését egyaránt vállalta. 1846-ban alapította meg a miskolci leányiskolát és nevelőintézetet, melynek még az 1848-49-es szabadságharc legnehezebb időszakaiban is sok tanítványa volt. Az 1850-es években intézete már országos hírűvé lett.

Összes munkáit Miskolcon adták ki 1853-ban. Anyagi körülményei nehézzé váltak, s emiatt 1859-ben lemondott, majd Kolozsvárra ment, hogy átvegye a belvárosi elemi és felsőbb leányiskola igazgatását. 1863-tól nevelőnősködött, majd 1865-1877 között magántanárként dolgozott Pesten. Ezután unokahúgához költözött Kiskunhalasra, ahol Arany János unokáját is tanította. Betegsége miatt 1885-ben Békésre költözött. 80. születésnapját Budapesten, országos ünnepségek közepette rendezték meg. Az általános elismertség ellenére szegényen halt meg 1892-ben. A békési temetőben nyugszik.