A kisdedóvás eredményeit építette tovább Brunszvik Teréz grófnő. A század kultúrtörténetének egyik legnagyobb jelentőségű eseménye volt az ő vívmánya, a „gyermekkertek” - óvodák - megalakítása. Ennek az intézménynek a szociális, művelődési és erkölcsi haszna felmérhetetlen.

A grófnő a híres svájci pedagógus, Pestalozzi elmélete nyomán kezdett foglalkozni a kisdedóvó intézményével. Annak idején a svájci pedagógus is hosszú ideig csupán elméletben tervezhetett, mert a gondolat új volt Európának és sokan idegenkedtek tőle. Brunszvik Teréz sem valósította meg rögtön az eszmét, miután 1808-ban svájci utazása alkalmával megismerte Pestalozzit, csak két évtizeddel később. Az első óvodát csak 1828. június 1-én nyitotta meg. Nem rajta múlt, hogy az alapítás késett, hanem a társadalom közönyösségén és nem kis mértékben azon is, hogy Széchenyi István ellenezte. A gróf attól félt, hogy a közügyek iránt alig érdeklődő társadalom részvétele nagyon megcsappan és szétforgácsolódik, ha egy időben indul meg többirányú szervezkedés.

Az energikus Teréz grófnő azonban minden ellenkezést és akadályt legyőzött és előteremtette az első óvoda (vagy mint ő elnevezte: „Angyalkert”) létrehozásának költségeit. Édesanyja budai házában rendezte be kétszáz pengő forint költséggel és negyven szegény gyermeket fogadott be.

A budai intézet megalapítását nemsokára követte a pesti. Majd Teréz grófnő és néhány segítőtársa folyamatosan agitált újabb kisdedóvó intézetek alapítása érdekében. Az ország politikai helyzetéhez, a közhatóságok és a társadalom érdeklődéséhez képest elég gyors tempóban létesültek Budán, Pesten és a vidéki városokban is újabb hasonló intézmények.

A kor átlagos műveltségéből magasan kiemelkedő Teréz grófnő nevéhez hozzákapcsolódik egy akkori, szintén hírneves személy, Beethoven emléke is, aki gyakran vendégeskedett a martonvásári Brunszvik-kastélyban. A legendák gyorsan szárnyra kaptak: sokáig beszéltek arról, vajon ő, vagy húga, Jozefin volt-e a zeneszerző „halhatatlan kedvese”... E kérdés nyitott; mindenesetre annak ellenére, hogy Teréz szellemiekben méltó társa lehetett Beethovennek, valószínűbb, hogy Jozefin volt a romantikus regények által is megjelenített kedves.

Teréz grófnőnek tehát egyfajta ellenállással és közönnyel kellett szembesülnie. Elméleti pedagógiai munkái csak jóval később jelenhettek meg nyomtatásban, akkor is csak korlátozott példányszámban. Naplójegyzetei már a XX. században láttak napvilágot.