A második világháború során súlyos veszteséget szenvedett a magyar egészségügy, s ezen belül a fogászat is. Több száz fogorvos, fogtechnikus és asszisztens esett áldozatul a háborúnak.
A fogászati intézményeket és felszereléseket a háború megrongálta, elpusztította. Budapesten különösen rossz volt a helyzet. Bár már 1945-ben megindult a munka a Fogászati Klinika rendelésén, de fél évig nem volt áram- és gázszolgáltatás, emiatt a régi lábhajtós fúrógépekkel kellett dolgozni. A fogtechnikai laboratóriumok pedig benzingenerátor használtak.
1947-ben létrehoznak az OTI-n belül egy önálló fogászati osztályt, vezetője Kende János (1863-1961) volt. Fontos feladat volt az egészségügyi ellátás átszervezése, melynek keretében a korábbi biztosítóintézetek betegellátását egyesítik, valamennyi korábbi intézmény 1949-ben beolvad az OTI-ba.
Jelentős előrelépés volt a Csengery utcai rendelőintézet fogászati osztályán egy tanrendelés létesítése, melynek célja „az intézeti fogszakorvosi kar gyakorlati tudásának emelése és az intézeten belül a gyakorlati eljárások egységesítése.” Az osztály Lőrinczy Ervin vezetése alatt állt. Jelentős eredményük volt, hogy meghonosították az országban a korszerű, mikrochirurgiai módszerű gyökérkezelési eljárást.
1950-ben megszűnik az OTI, feladata a tanácsok hatáskörébe került át. A társadalombiztosítással kapcsolatos feladatokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) vette át. Kende János kezdeményezésére felállították a Központi Fogászati Rendelő és Továbbképző Intézetet, melynek legfőbb feladata a fogorvosi továbbképző tanfolyamok szervezése volt. 1955-től az intézet neve Stomatológiai Intézetre változott. Az intézet első vezetője Kende János, majd halála után Berényi Béla. Az intézet feladatai is bővültek, az ország fogászati ellátását szervező központi szervvé alakult át. Az irányító és ellenőrző tevékenysége kiterjedt az ország valamennyi kórházának szájsebészeti részlegére, a szakrendelésekre, az iskolafogászatra és az állami technikai laboratóriumokra. 1952-től megyei fogorvos főorvosokra bízzák a megyei fogászati munka felügyeletét. Ugyanebben az évben nyitja meg kapuit a Fogszabályozó Intézet, mely az iskolafogászattal szorosan együttműködve dolgozott, és a továbbképzések szervezésével is foglalkozott. 1953-ban állították fel az Állami Fogtechnikai Vállalatot, melynek Budapesten és 23 vidéki telephelyen voltak laboratóriumai.
