1945 után rögtön megindult a tudományos élet is. Már 1945 őszén megjelent egy tanulmánykötet, a Máthé Dénes Emlékkönyv. 1948-ban jelenik meg Balogh Károly A stomatologia tankönyve című műve, amely a fogászat teljes tananyagát felöleli.

1945. áprilisában alakult meg a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete Fogorvos Szakcsoportja, mely utódja lett a Magyar Fogorvosok Egyesületének. A szakcsoport 1945-től rendszeresen tartott előadásokat. A budapesti klinikán rendkívül fontosak volt az ún. pénteki tudományos ülések, melyeket Balogh professzor szervezett meg. Az üléseken magas színvonalú viták, előadások hangzottak el.
1947-től jelent meg újra a Fogorvosi Szemle, mint a szakcsoport hivatalos közlönye. Az első szerkesztő Varga István volt, társzerkesztői Huszár György és Sugár László voltak.

Árkövy József születésének 100. évfordulója alkalmából új tudományos fórummal gazdagodott a fogászszakma, a kétévenként megrendezésre kerülő Árkövy-vándorgyűléssel, melyen addig még elő nem adott tudományos kutatások eredményeivel lehet a szakma elé lépni.

A háború alatt nagyon sok fogorvost veszített az ország. A kormányzat az égető fogorvoshiányt először azzal igyekezett orvosolni, hogy közel 200 megfelelő gyakorlatot felmutató fogtechnikust vizsgára bocsátottak, akik vizsgázott fogászi képesítést kaptak. Azonban a megnövekedett igényeket ez sem tudta kielégíteni, ezért új és gyorsabb módszert kellett keresni. Így született meg az az elképzelés, hogy legyen önálló fogorvosi kar, legyen külön fogorvosképzés, mely 5 év alatt szakembereket képez. Balogh Károly vezetésével a budapesti egyetemen jött létre 1955-ben az új rendszerű fogorvosképzés első központja. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen ekkor létesült az önálló Fogorvosi Kar, melynek első dékánja Balogh professzor volt. Az új képzés lényege az volt, hogy a fogorvos-hallgatók az orvosi alaptárgyakon kívül már a második félévtől fogászati tárgyakat is hallgatnak.

Hidasi Gyula, aki az első évfolyamra járt az új karon, így emlékszik az első napokra: „Az egyetemre felvett hallgatók – körülbelül ötvenen – szeptember elején kezdhettük meg tanulmányainkat.
A Kari megnyitó a Mária utcai tanteremben volt, szeptember első napjaiban. Szinte ma is fülembe csengenek dr. Balogh Károly dékán szavai, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy majdan milyen súlyos szakmai és erkölcsi teher nehezedik ránk, hiszen a betegek el fogják hinni, amit mi, orvosok mondunk nekik, és ezzel bizony nem szabad visszaélnünk.
Valójában gondot jelentett az első évfolyam tantárgyainak és órarendjének összeállítása. Azon túlmenően, hogy természetesen helyet kellett biztosítani az orosz nyelv, a marxizmus-leninizmus és a honvédelmi ismeretek című tantárgynak, a szövet- és fejlődéstant az Általános Orvos Kar tanrendjéhez képest előbbre hozták. Így sajnálatos módon az is előfordult, hogy a szív fejlődését előbb tanultuk, mint az anatómiáját.”

1960-ban nagy előrelépést jelentett, hogy létrejött 4 önálló tanszék, saját igazgatású klinikákkal, a fogászat négy főtárgyának oktatására és a tudományos kutatásra: a Fogászati Klinika Szájsebészeti Klinikává alakult, igaztója Balogh Károly volt. Létrejött a Fogpótlástani klinika, igazgatója Molnár László, a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, igazgatója Varga István és a Konzerváló Fogászati Klinika, melynek vezetője Boros Sándor volt. Mindhárom új klinika a Mikszáth téren nyert elhelyezés, és az új elhelyezéssel a műszerpark megújítása is együtt járt. Az 1970-es évektől megjelentek a turbinás fúrógépek. Az oktatást pedig az audiovizuális technika is segítette.