Az iskolafogászat alapvetően a rendezett oktatási intézmények kialakulásához köthető. A tankötelesség bevezetése eredményezte az iskoláskorú gyermekek egészségi állapotának felmérését, mely kiterjedt a fogak egészségének szűrésére is. Azonban ez egy hosszú folyamat eredménye volt.

Az iskoláskorú gyermekek fogászati szűrésének és kezelésének fontosságát először Frank P. J. ismerte fel 1780-ban. Felismerése azon alapult, hogy a fiatal gyermekek fogazatának szűrése és kezelése megelőzheti a felnőttkori fog és szájbetegségek kialakulását. Az iskolákban a fiatalság nagy része elérhetővé vált, kézenfekvőnek vélte tehát, ha helyben biztosított ellátással végzik el a szükséges beavatkozásokat. A diákok szülei ugyanis nem minden esetben látták be a fogápolás szükségességét, és nem vitték el gyermekeiket a fogorvosi vizsgálatokra. Az első kísérletek csak mintegy fél évszázaddal később történtek.

Számos fogászattörténeti feljegyzés bizonyítja, hogy a 19. századi Európában foglalkoztatta a kérdés az orvosokat. (Koecker, L., Maury, Talma, Bruck)Hazánkban a legkorábbi feljegyzés a 17. századból való, melyek szerint a sárospataki és debreceni kollégiumoknak már volt iskolaorvosa. Az iskolaorvos feltehetően fogorvosi teendőket is ellátott, ha a szükség úgy hozta.

Iskolafogászat a 19. században

Az 1800-as évek második felében a fejlettebb területeken világszerte rendszeressé váltak a fogászati szűrővizsgálatok az iskoláskorú gyermekek között. Hazánkban az első vizsgálatsorozatot Unghváry Péter végezte Szegeden. 1000 iskoláskorú gyermek fogazatát megvizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy a tejfogak 22,5%-a, a maradandó fogazatnak pedig 7,75%-a volt szuvas.Az 1896. évi fogászkongresszuson előadás is elhangzott a témáról, melyet Wolf Márton tartott „Szájhigiénia az iskolákban” címmel. Az előadás eredményeként határozati javaslat is került a kongresszus elé iskolai fogászok alkalmazásáról.
Kitekintésként meg kell említeni, hogy Németországban Jessen Ernst munkásságának köszönhetően 1902-ben megnyitotta kapuit Strassburgban az első német iskolafogászati klinika. Ezzel kezdetét vette a modern értelemben vett iskolafogászati ellátás Európában, példát mutatva ezzel a világ országainak.

Iskolafogászat a 20. században

Alfred Kantorowicz Németországban kidolgozta az ún. szisztémás kezelés elvét, mellyel megteremtette az eredményes iskolafogászat rendszerét. Ez jól dokumentált, szervezett módszeren alapszik, melynek a megelőzés, a korai bajok kezelése, valamint a helyben történő ellátás a lényege. A szervezettség jól megfigyelhető a berlini és lipcsei iskolafogászati klinikák alaprajzán, melyek német precizitással volt a célnak megfelelően tervezve és berendezve.

A magyar iskolafogászati rendszer megalkotása Fodor Józsefnevéhez köthető, persze nem magyar találmányként. Számos fogorvos vett részt a század elejétől a munkában, példának említhető Zilz Julian, Halász Henrik, Baittrok József, Bauer Samu. Nemcsak alapvető orvosi munkásságot végeztek, hanem aktív szervező szerepet vállaltak a felállítandó magyar iskolafogászati intézmény megalkotásában.
1919-ben a Tanácsköztársaság ideje alatt rendelet mondta ki, hogy a fogorvosok kötelessége az iskoláskorúak fogászati ellátása. Ennek a rendelkezésnek azonban kevés eredménye volt.

1922-ben Végh János budapesti tiszti főorvos 6 iskolafogászati rendelést szervezett meg 12 fogorvossal, és 6 asszisztensnővel. Munkáját Rónay Gusztáv és Hollósy Ede folytatta. 1941-ben 13 rendelőben folyt a munka, 15 fogorvos dolgozott, mint iskolafogász egy főorvos irányítása alatt.Az országos szintű iskolafogászat kialakulása 1924-től követhető nyomon, ekkor indult el egy átfogó, az egész országot érintő program az Országos Közegészségügyi Intézet egészségügyi szolgálata keretében. A próbafázis a gödöllői mintajárásban történt Oravecz Pál kezdeményezésére. Szintén az ő nevéhez köthető az első iskolafogászati tanfolyam 1935-ben.

1929-ben dr. Hamar Pál rövid tájékoztató füzetben adott ki, melyben ismertette a tejfogak megtartásának fontosságát a gyermekek fogazatának későbbi fejlődése szempontjából. Tapasztalatai szerint az iskoláskorú gyermekek szülei nem megfelelően gondoskodnak a tejfogak ápolásáról, mondván azokat a gyermek elveszti, nincs szükség tehát megterhelő orvosi kiadásokra. Véleménye szerint már 4-5 éves korban el kell kezdeni a gyermekek fogkezelését, a pedagógusok és iskolák ebben megfelelő oktatással nyújthattak segítséget. Fogkezelési képletében az orvos-tanár-szülő (diák) háromszög bizalmi viszonyra épülő összefüggését vázolta. Felismerte, hogy megfelelő oktatás és együttműködés nélkül a legjobban szervezett és ellátott iskolafogászati intézmény sem töltheti be a neki rendelt szerepet. Rámutatott a jól képzett egészségügyi védőnők szerepének fontosságára, mint oktató, közvetítő közegre a szülők és diákok valamint orvosaik közt. Hangsúlyozta, hogy:”…teljes és tökéletes eredményt csak úgy érhetünk el, ha a szülők belátják gyermekeik fogai kezelésének szükségességét és mintegy szükségét érzik annak, hogy gyermekeik szája és fogazata kellő gondozásban és kezelésben részesüljön.”

Az iskolafogászat és a gyermekfogászat szorosan összefügg, már csak a páciensek életkorát tekintve is. A gyermekkori fogászati beavatkozás minősége, az első találkozás a fogorvossal rendkívüli mértékben determinálja a páciens félelmeit, mely aztán felnőttkorban a fogkezelés elmaradásához vezethet. Dr. Oravecz Pál 1949-ben írta, hogy a gyermekfogászati beavatkozásoknak minden esetben fájdalommentesnek kell lenniük a későbbi ellenérzések kialakulását kerülendő. Alapvetően háromféle érzéstelenítési módot tartott elfogadhatónak, melyek a lokális, a befecskendezéses, valamint az általános érzéstelenítéses eljárások voltak.

A fogszabályozásnak esztétikai szerepét leszámítva fontos szerepe van a fogbetegségek megelőzésében. Magyarországon Salamon Henrik kezdte el ennek gyakorlatát. Az alapokat Berlinben tanulta Grünberg rendelőjében, ki Angle tanítványa volt az Amerikai Egyesült Államokban. Ő honosította meg az úgynevezett Angle-rendszert a magyar fogszabályzásban. Felismerte, hogy gyermekkorban alakítható ki a leginkább a tartósan egészséges fogazat, a fogszabályzás tehát az egyik alappillére a fiatalkori fogkezelésnek. Salamon világviszonylatban is ismert volt, tudását, szakértelmét nemzetközileg is jegyezték, elismerték. Számos magyar és idegen nyelvű publikációja jelent meg a témában.

1930-ra a stomatológiának már megelőző orvostudományi és népegészségügyi funkcióit is megkülönböztették. A nagyon elterjedt betegségek, mint a fogszuvasodás vagy ínysorvadás leküzdésében megelőző szerepet szántak az iskolafogászatnak, valamint a helyes oktatásnak. A periodikus orvosi vizsgálatok és kezelések népegészségügyi jelentőségűek voltak, és azok ma is. A leginkább a gyermekeket lehet ránevelni a rendszeres vizsgálatok látogatására. Dr. Darányi Gyula szerint a „szocialis hygiene és a stomatológia összefüggése tekintetében megállapíthatjuk, hogy általában a lakosság, különösen az ifjúság fogászati gondozása, az egészségvédelemnek és a betegségmegelőzésnek egyik legpositivabb, legjobban megfogható és legtermékenyebb területe és így az iskolafogorvosi intézmény országos kiépítése is a nemzet egészsége szempontjából a legnagyobb jelentősségű volna!”