Az első önálló orvosi szakfolyóirat, az Orvosi Tár 1831-ben indult. Alapítása Bugát Pál és Toldy (Schedel) Ferenc nevéhez fűződik. A folyóirat havonta 96 oldal terjedelemben jelent meg. 1833-ban megszűnt, majd 1838-tól jelent meg ismét, Flór Ferenc szerkesztésében. Az első években elsősorban külföldi lapok mintáit követik, a közlemények nagy része is fordítás, külföldi cikkek tömörítése. Az cikkek témája az új diagnosztikus eljárások, terápiák, közegészségügyi kérdések, járványügy. A folyóirat minden egészségügyre vonatkozó törvényt, rendelkezést is közzétett, tudósított az orvosképzésben és a tudományos körökben lezajlott fontosabb eseményekről. Az Orvosi Tár másik fő feladatának a magyar orvosi szaknyelv megalkotását és terjesztését tekintette.

Már az Orvosi Tár első évfolyamaiban is találhatunk fogászati vonatkozású közleményt. Pólya József A vízrák című cikkében leírja a noma tüneteit és kóroktanával is foglalkozik. Jacobei János a Vízrák szerencsés eseteiről, míg Schedel Ferenc Hildebrandt arcfájdalom-ellenes gyógymódjáról ír. Az újonnan indított lap főszerkesztője Flór Ferenc a Hatszori fogzás esetéről számol be 1838-ban. A fogfájás elleni szerekről Perndl Antal, míg a mesterséges kemény íny készítéséről Heksch fogorvos értekezik 1840-ben. Trstyánszky József bakonybéli polgári sebész fogfájás elleni gyurmát közöl. Nágel Emil az 1846-os évfolyamban több fogsebészeti eljárást ismertet. 1847-ben Horváth József Antal számol be elsőként a lap hasábjain az akkor újdonságnak számító guttapercháról.