• Haydn, Mozart és Metastasio élete
• Rossini élete

A zene volt talán életem legerõsebb és legköltségesebb szenvedélye. Ma is tart ez... Nem is tudom, hány mérföldet tennék meg gyalog vagy hány napot töltenék börtönben, hogy meghallgathassam a Don Juant vagy a Titkos házasságot, és nem tudom, hogy milyen más dologért lennék képes megtenni ezt az erõfeszítést. (Henri Brûlard élete)

Nem tanult ugyan zenét, a hangjegyeket sem ismerte, de egész életében elhibázott zenésznek tartotta magát. Bár nem tudott volna egyetlen sor dallamot lekottázni, mondja... Romain Rolland, „elmondhatjuk, hogy érzékenysége, intelligenciája mindig át volt itatva zenei párákkal. Mindent zenei formákban érzékel... A regény is olyan számára, mint egy zenemû”. (Harsányi Zoltán)

Még Párizsban kezébe kerül egy Carpani nevû olasz zenésznek Haydnról szóló könyve. Elkezdi fordítgatni a levélformában írt tanulmányokat. Azután felajánlja egy kiadónak. Azt válaszolják, hogy eredeti mûvek jobban kelnek, mire eredetiként átadja az átdolgozott fordítást, hozzátéve még két tanulmányt Mozartról és

Metastasioról; így jelenik meg elsõ könyve 1814-ben Párizsban, a Haydn, Mozart és Metastasio élete... A címlapon íróként: Alexandre César Bombet neve szerepel.
Sokat vitáztak már arról,hogy Stendhal mennyit vett át Carpanitól, és hogy amit átvett, azt mennyire alakította át. Romain Rolland Stendhal és a zene címû tanulmányában megállapítja, hogy a háromnegyed rész egyszerû kölcsönzés.(Harsányi Zoltán)

Ha elsõ könyve nem is keltett semmi figyelmet, a Rossini a 20-as években már nagy siker volt. Egy éven belül második kiadást ért meg. Az elsõ siker, ami az írót érte. Szerencsés pillanatban is született... Rossini éppen akkor költözik Párizsba, híre kezd általánossá válni, az érdeklõdés megnõ iránta.
Természetesen a Rossiniben sem elsõsorban a zenei elemzés a fontos. Fõként azért nem, mert a zenei elemzésben a nagy dilettáns a szakma szemében nagy hibákat vét. Zenei látóköre sem széles. Mozartot, Cimarosát, Paisiellot és Rossinit szereti és ismeri közelebbrõl. (Harsányi Zoltán)

Ez a könyv tehát nem igazi könyv. Napóleon bukásakor a következõ lapok írója… Rossini nagy sikereinek idején Itáliában tartózkodott, s így módja nyílt rá, hogy levelekben beszámoljon róluk egyik-másik angliai és lengyelországi barátjának… Oly nehéz megírni egy élõ ember történetét! s ráadásul olyan emberét, mint Rossini, akinek élete nem hagy más nyomot maga után, csak azoknak a kellemes élményeknek az emlékét, amelyekkel a szíveket eltölti!… Remélem, lesz annyi tévedés a Rossini-életrajzban, hogy egy kissé fölbosszantsa, és rávegye az önéletrajz-írásra. (Részlet az elõszóból)