|
1783
Január 23. – Stendhal, azaz Henri Beyle születése.
A család Grenoble-ban él..
1790
Henriette Gagnon, Chérubin
Beyle felesége, Henri Beyle édesanyja halála. Ezután
nagyapja neveli.
1792-1794
Chérubin Beyle házitanítót fogad fia mellé. „Raillanne
abbé zsarnoksága”.
1796-1799
Henri Beyle a Központi Iskola növendéke Grenoble-ban.
1799
Henri Beyle első díjat nyer matematikából, s jelölik a párizsi Műszaki
Főiskolára. Brumaire 18-ának másnapján érkezik Párizsba, de nem megy el
felvételizni.
1800
A Daru-rokonság felkarolja, Pierre
Daru mellet dolgozik a Hadügyminisztériumban.
Itáliába indul a 6-os dragonyosezred alhadnagyaként.
1801
A Napló (Journal)
kezdete.
1802
Távozik a hadseregből, hogy az irodalomnak szentelje magát.
1805
Mélanie Guilbert-rel Marseilles-be megy, egy fűszerkereskedés alkalmazottja.
1806
Ismét Napóleont szolgálja, császári segédhadbiztos Braunschweigben.
1809
Bécsben jár és titkos diplomáciai küldetéssel megfordul Magyarországon
is.
1810
„A koronabirtokok főfelügyelője”.
1812
Futári küldetése Oroszországba, látja a lángokban álló Moszkvát.
1814
Napóleon bukása után Milánóban telepszik le, végérvényesen az irodalmi
pálya mellett dönt. Baráti viszonyt alakít ki a carbonarókkal, zenével
és képzőművészettel foglalkozik. Carpani munkáját felhasználva kiadja
első könyvét: Haydn, Mozart és Metastasio
élete (Vies de Haydn, Mozart et Métastase) – A. C. Bombet
álnéven.
1816
Decemberben a Sixtus-kápolna freskóit tanulmányozza.
1817
Megjelenik Az itáliai festészet
története (Histoire de la peinture en Italie) – átvételekkel,
de már több eredetiséggel, minden művészet korhoz, időhöz és néphez kötöttségét
hangoztatva. Szinte készen adja át a moment, milieu, race: pillanat, környezet
és faj elméletét Taine-nek. Kiadják Róma,
Nápoly és Firenze (Rome, Naples et Florence) című útikönyvét,
melynek címlapján először tűnik fel egy brandenburgi kisváros neve: Stendhal,
Itália-szerelmében lelki rokona, az archeológus Winckelmann szülővárosa.
1819
Apja halála.
1821
Politikai kapcsolatai miatt gyanússá válik az osztrák megszálló hatóságok
szemében és kiutasítják Itáliából. Visszatér Párizsba.
1822
Megjelenik A szerelemről (De
l’amour) című munkája, amelyben kifejti híres kristályosodás-elméletét
a szerelem keletkezéséről, de valójában a szerző érzelmi tapasztalatairól
és vágyairól szóló burkolt vallomás.
1823
Kiadja Racine és Shakespeare
(Racine et Shakespeare) című munkáját, mely az első francia romantikus
kiáltványok egyike. Közzéteszi a Rossini
élete és kora (Vie de Rossini) című életrajzát.
1824
A Journal de Paris számos cikkét közli a festőtárlatról (Salon de 1824).
1825
Megjelenik a második Racine és Shakespeare
– romanticizmusa kizárólag a színházra korlátozódik.
1827
Kiadja első regényét Armance
(Armance ou Quelques scčnes d’un salon de Paris en 1827) címmel.
1828
Visszatér Milánóba, de azonnal kiutasítják.
1829
Kijár magának egy segédkönyvtárosi állást a Királyi Könyvtárban. Megjelenkik
a Római séták (Promenades
dans Rome) – római tartózkodásának emlékeihez hatalmas könyvtári anyagot
is áttanulmányoz. A Revue de Paris közli Vanina
Vanini című elbeszélését. Dél-Franciaországba utazik. Marseilles-ben
támad a Vörös és fekete gondolata.
1830
A Revue de Paris-ban megjelenik A
láda és a kísértet (Le Coffre et le Revenant), majd A bájital
(Le Philtre). Ekkoriban készül a San
Francesco a Ripa is, de csak 1853-ban olvasható nyomtatásban.
Triesztbe érkezik, de konzuli kinevezését az osztrák kormány nem hagyja
jóvá.
1831 Kiadja a Vörös
és feketét (Le Rouge et le Noir). A Pápai Államba, Civitavecchia
kikötővárosába nevezik ki francia konzulnak.
1832
Belefog az Egotista emlékezésekbe
(Souvenirs d’égotisme).
1833
Rómában régi kéziratok másolásával foglalkozik; később ezekből meríti
az Olasz krónikák témáit.
1834
Elkezdi írni a polgárkirályság félelmetes leleplezését, a Vörös
és fehért (Lucien Leuwen). Befejezetlenül hagyja, mert
teljesen reménytelen a megjelentetése.
1835
Új műbe fog, önéletrajzi regényébe: Henri
Brűlard élete (Vie de Henri Brűlard).
1836
Rövid szabadságra Párizsba utazik, ám három évig marad.
1837
Írja és részben publikálja az Olasz
rónikákat (Chroniques italiennes).
1838
Franciaországi utazásainak emlékét örökíti meg az Egy
turista emlékei (Mémoires d’un touriste) című kötet.
1839
Felvázolja újabb regényét, a Lamielt.
Visszautazik Civitavecchiába. Megjelenik A
pármai kolostor (La Chartreuse de Parme).
1840
A Revue Parisienne közli Balzac terjedelmes elismerő kritikáját
A pármai kolostorról.
1841
Szélütés éri. Szabadságot kér, Párizsba utazik.
1842
Március 23. - agyvérzés következtében meghal. A montmartre-i
temetőben temetik el.
|
