Az egyetem kezdeményezésére diáklap indult, Egyetemi Élet címen, Péter László szerkesztésében 1946 szeptemberében. Októbertől a lapalapítás új fejezete keződött: 1946 őszén létrejött Szegeden egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló kis munkaközösség a Kálmány Lajos Kör, amely Kálmány Lajos, a szegedi születésű legnagyobb folklorista nevével fordult a magyar nép és a magyar néptudomány felé. Célja: az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül.

Kezdetek
Így született meg a most hatvanéves Tiszatáj (Péter László javaslatára kapta e nevet), amely ma már a szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb: hiszen megdöntötte a Nyugat által felállított rekordot is. Ez idő alatt sok minden történt, a lap hasábjain megjelent írások a század magyar történelméről vallanak, a magyar irodalmi élet jelentős dokumentumai.

1947. március 8-án készült el az első szám, melynek főszerkesztője Madácsy László lett, a szerkesztést Péter László, majd a 2. számtól Ertsey Péter látta el. A Délmagyarország már másnap, a március 9-i számban, a hírek között keretben adott hírt megjelenéséről, majd hamarosan részletesebb ismertetést közölt.
1949 márciusától se szó, se beszéd negyedéves folyóirattá vált a Tiszatáj. 1954-re szegényedett a prózai rovat, az írócsoport tagjainak 90 százaléka ekkorra költő volt.
Az 1956. októberi szám Petrovácz Istvánt jelöli meg felelős szerkesztőnek, de ezt a számot valójában a szerkesztőbizottságban szereplő Péter László állította össze, aki további igényes számok szerkesztésére készült. Mielőtt azonban a kibontakozás megindult volna, elsöpörte a folyóiratot a történelem.

Újraindulás
1957 februárjában értekezletet tartottak a Tiszatáj újraindításáról. Ezen jelen volt Szabolcsi Gábor a volt írócsoport tagjai közül és a korábbi titkár Madácsy László is. Ertsey Péter nem kapott meghívást, mert megkezdődött forradalom alatti tevékenységének vizsgálata.
Az olcsó előállítás, a könnyebb terjesztés és a várhatóan nagyobb olvasótábor végett az eddigi formátummal szemben új újságalak jelent meg. A kiadó a Hazafias Népfront lett az írószövetség helyett, 1957 szeptemberében így napvilágot látott az első (próba)szám, irodalmi, művészeti és társadalmi lap alcímmel. Az ideológiát Karácsonyi Béla képviselte. A novemberi számot a nagy októberi forradalom köszöntése töltötte ki, míg a decemberi jelentős részét a húsz éve halott József Attilának szentelte Király István A költő és korunk című írásával.

1961 februárjában a Tiszatáj „a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának lapja” lett. 1964. novemberében megjelent az egyik legsikerültebb tematikus szám, Radnóti Miklós halálának 20. évfordulójára. A megújulást segítette, hogy 1965-ben ténylegesen bekövetkezett a formátumváltozás.

Megerősödve
1966-69 közt a folyóirat átalakult, megerősödött. Az átalakult szerkezet új tartalmú lapot is kívánt, s ezt Ilia Mihály és Kovács Sándor Iván, aki a kritikai rovatot vezette valósította meg. Vidéki lapból az egész magyar kultúrára, sőt Közép-Európa irodalmára kitekintő folyóiratot építettek. A magyarságtudat kiszélesítésének szándéka rejlett Ilia Mihálynak abban a törekvésében is, hogy a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági irodalmat bekapcsolja a magyar irodalom vérkeringésébe.
1972-től 1974-ig Ilia Mihály lett az új főszerkesztő. 1973-74-ben több drámát is közöltek. Szerzőik Jékely Zotán, Németh László, Pilinszky János, Sarkadi Imre, Sükösd Mihály, Száraz György, Tamási Áron voltak. A lap szegedi helyett országos arculatott öltött, azt is lehet mondani, hogy inkább kelet-európai profilja lett, ezt bizonyítja a Kelet-európai néző című rovat.
A '70-es években a Tiszatáj igyekezett a regionális érdeklődést is kielégíteni, többek közt ezt a célt szolgálta A szegedi nagyárvíz 100. évfordulója című összeállítás is. A helyi jelleg erősítésének kérdésében ellentétek mutatkoztak a szerkesztőség és az írócsoport között.

Újabb betiltás
Az 1986 júniusi számban jelent meg Nagy Gáspár A fiú naplójából című verse, melynek hatására Kádár János kezdeményezte a lap betiltását, mivel valaki felhívta a figyelmét a költeményre és elhitette vele, hogy ő az a Júdás, aki a versben szerepel. Ezt követte a határozat a Tiszatáj felfüggesztéséről és a szerkesztők megfegyelmezéséről (ekkor Vörös László volt a főszerkesztő, Annus József a főszerkesztő-helyettes, Olasz Sándor a főmunkatárs, a szerkesztők pedig: Csatári Dániel, Mocsár Gábor és Tóth Béla). Sokáig úgy tűnt a júliusi, Pozsgay Imrével készült interjúval volt a baj; a beszélgetés a magyar színházi életről szólt, elég kemény bírálatot mondva az akkori kultúrpolitikai gyakorlatról, annak számos, hibásnak tartott eleméről. De mégis a júniusi számot vonták vissza. A végső döntés június 23-án született meg a folyóirat féléves szüneteltetéséről.
Az újraindításra 1987 márciusáig kellett várni, amikor megkezdődtek az erőfeszítések a folyóirat további fenntartására.

Visszatekintve összességében elmondható, hogy a ma is működő Tiszatáj több mint félévszázados történetére nemcsak a megszakítások és megtorpanások sorozata, hanem a folyamatosság és állandó megújulás is jellemző.

1996 júliusától a lap főszerkesztője Olasz Sándor. A jelenlegi szerkesztő Hász Róbert, a szerkesztőség tagjai: Annus Gábor, Dományházi Edit, Hajós Józsefné. Megjelenik havonta, felelős kiadó a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriuma. Sorozatai: A Tiszatáj füzetei, a Tiszatáj irodalmi kiskönyvtár a Tiszatáj Könyvek; melléklete: a Tiszatáj diákmelléklete. 1997-ben látott napvilágot Gyuris György: A Tiszatáj fél évszázada című munkája, mely az újság első ötven évét részletezi.

Abban, hogy a folyóirat immár a 60. évfordulóig eljutott, benne van természetesen mindazoknak a munkája, akik szerkesztőként vagy szerzőként (közel félszáz az előbbi, s több ezer lehet az utóbbiak száma) a Tiszatájt működtették. Sokan, sajnos, már nem élnek. Baka István, Grezsa Ferenc vagy Mocsár Gábor fájdalmas hiánya a mai napig érezhető.