Szerb Antal 1901. május 1-én született Budapesten. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd egy évig Grazban nyelvet tanult. 1924-ben magyar-német-angol szakos diplomát szerzett a budapesti egyetemen és még abban az évben doktorált. Járt Párizsban és Olaszországban, 1929-30-ban Londonban volt tanulmányúton. 1925-tõl Kõbányán, 1928-tól a Vas utcai felsõkereskedelmi fiúiskolában tanított. 1932-ben elnyerte az Erdélyi Helikon magyar irodalomtörténet megírására közzétett pályázatának (1930) elsõ díját. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. Szellemi mûhelyének tekintette a Kerényi Károly körül kialakult, klasszika-filológusokból álló baráti társaságot. Sík Sándor és Zolnai Béla támogatásával 1937-ben a szegedi egyetem magántanárává habilitálták. 1938-ban házasságot kötött Bálint Klárával. Az 1930-as évek végén kapcsolatba került a Vajda János Társasággal. Irodalmi elõadásokat tartott a Magyar Rádióban. 1941-tõl alkotói tere egyre szûkült: rádióelõadásai elmaradtak, Magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszûnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertõrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 4-én.