A szülõi házból hozott irodalom- és mûvészetszeretetet, tudománytiszteletet és igényességet megerõsítették piarista tanárai (Sík Sándor, Schütz Antal), íróbarátai (Halász Gábor, Hevesi András, Sárközi György, Szabó Lõrinc) és „legjobban tisztelt mestere”, Babits Mihály. Forrongó és lázadó fiatal költõk és írók (Juhász Vilmos, Faludi János, Sárközi György, Szabó Lõrinc) „Barabásoknak” nevezett körében talált rá elsõ szellemi közösségére. Zolnai Béla egyengette útját a szellemtörténeti irányzathoz tartozó tudósok Minerva köréhez.

Írói pályája 1921-ben a Nyugatban közölt versekkel és novellákkal indult (Szerb Antal Kristóf néven). A pályakezdõ évek novelláinak stilizált történetei a történelmi múltba vagy a népmesék idõtlen világába vezetnek. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek.

Hatalmas mûveltsége és széles körû érdeklõdése következtében elsõ tanulmányai az irodalom különbözõ területeit ölelték fel, de legszívesebben a XIX. század elsõ felének magyar irodalmával foglalkozott. Nagy filológiai felkészültség, elemzõkészség és szellemtörténeten iskolázott absztraháló hajlam jellemzi tanulmányait.