Szent-Györgyi Albert 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba. 1947. augusztusában érkezett meg New Yorkba, feleségével Borbíró Mártával. Massachusetts államban a Boston mellett lévő, Atlanti-óceán partján található Woods Hole-ban telepedett le és az ottani Tengerbiológiai Laboratórium Izomkutató Intézetének igazgatója volt, ahol a szegedi évei alatt, 1940-ben elkezdett izomkutatásait folytatta. Az izomműködés biokémiai mechanizmusát, az izom fehérjéinek szerepét vizsgálta az izomösszehúzódással kapcsolatban. E kutatásait Szegeden a második világháború félbeszakította.

1954-ben az Amerikai Kardiológiai Társaság Szent-Györgyi Albertnek ítélte a Lasker-díjat alapvető jelentőségű izomkutatásaiért, amelyek elősegítették a szív- és vérkeringési betegségek megértését. Ez a díj azt jelentette számára, hogy választott hazájában is elismerik. Híradások ez alkalommal is megjelentek a díj odaítéléséről, átadásáról és összefoglalták az izomműködéssel kapcsolatos kutatásait is.

„A biológiai oxidációra vonatkozó eredményei csúcspontján Szent-Györgyi egy kézenfekvő megfontolás alapján vette célba az izomműködést. Okoskodása röviden ez volt: sokat tudunk már a biológiai energia termeléséről, forduljunk a felhasználása felé. Nem önmagáért, nem mint egy speciális szövetet kezdte vizsgálni az izmot, hanem mint a szervezet egyik legnagyobb energia-felhasználóját.” Bíró Endre

1956-ban jelent meg Incze Sándor szerkesztésében és az American Hungarian Studies Foundation kiadásában a Magyar Album című kötet, amely a magyar múlt nagy teljesítményeit ismerteti. Az albumban külön fejezet szól Szent-Györgyi Albertről.

Az Egyesült Államokban is jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki tudományos kutatómunkája mellett. 1962. január 13-án a Harvard Egyetemen mondott beszédet a tudomány társadalmi felelősségéről, és ugyancsak 1962 januárjában Falmouth lakóinak tartott előadást Nehézségeim az atommal címmel. Az amerikaiak vietnami háborúja ellen tiltakozó tudósok között elsőként hallatta szavát. Megrázó hangú békehimnuszát a Psalmus Humanust, amely egy bevezetőből és hat zsoltárból áll, 1964-ben írta. 1965-ben a Magyar Rádióban is hallható volt.

Számos beszédében és írásában állt ki a világbéke ügye mellett. Bírálta az atomfegyverkezést, ellenezte a vietnami háborút. A The Crazy Ape (Az őrült majom, angolul 1970-ben, magyarul 1989-ben jelent meg) című könyvében az emberiség túlélési esélyeivel foglalkozik. Művéből a New York Times is közölt részleteket. Számos könyvismertetés is megjelent könyvéről.

Hazalátogatásai

1973. október 7-én 26 év után először látogatott Magyarországra. Bay Zoltán, a tudóstárs és legjobb barát is elkísérte, aki szintén először járt itthon az Egyesült Államokba távozása óta. Szent-Györgyi Albert október 11-én az MTA Biológiai Központjának avatási ünnepségére érkezett Szegedre. Október 12-én pedig őt avatták a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává. Több napos szegedi látogatása során találkozott kutatókkal, egyetemi hallgatókkal, régi kollégákkal és barátokkal.

Budapesten a Magyarok Világszövetségébe is ellátogatott október 16-án és a Világszövetség tiszteletbeli tagjává fogadták. Az 1938-ban alakult társadalmi szervezet céljai között szerepelt a Magyarországon és külföldön élő magyarok kapcsolatainak elősegítése, az anyanyelvi kultúra ápolása, a külföldi magyarok eredményeinek, életének figyelemmel kísérése. Magyar Hírek címmel kéthetente megjelenő lapot is indítottak, amely közölte a Szent-Györgyi Albert 1973-as hazai látogatásakor a Szülőföldünk Rádió által készített interjút a nyolcnapos magyarországi útról. Televíziós beszélgetés is készült vele, melyet Kardos István készített. Az interjú zárószavaiból:
„Én innen nagyon messze élek, és sok országhatár választ el bennünket, de a szellemi életben ilyen határok nincsenek. Én egy másik országnak, Amerikának igyekszem hasznos állampolgára lenni, de még egy nagyobb egységnek is: az emberiségnek, a nagy közös emberi célokat szolgálva. Mindez azonban nem változtat azon, hogy éppúgy magyar ember vagyok, mint régen voltam, és a hazám Magyarország, mint ahogy gyermekkoromban is az volt. Abból a nagy szeretetből, amivel itt körülvettek, és a személyemet kísérő figyelem és ragaszkodás megnyilatkozásaiból látom, hogy az ország sem tagadott meg engem mint fiát.”

1978. január 6-án látogatott haza ismét. A Szent Koronát hazahozó amerikai küldöttség tagjaként érkezett Budapestre.

1976-ban Vasváry Ödön 200 év legnagyobb amerikai magyarjai címmel két részes cikket írt az Amerikai Magyar Világ című újságban. Ebben egy általa összeállított névsort is közöl, amelyben Szent-Györgyi Albert neve is szerepel.

Közel negyven évig élt Amerikában. Elsősorban az izomkutatás és a sejtszabályozás problémái foglalkoztatták, és igen jelentős rákkutatási tevékenységet fejtett ki. Élete utolsó évtizedeiben vizsgálódásainak középpontjába a rákbetegség került, az a betegség, amely elragadta feleségét, lányát, olyan barátját, mint Neumann János. Az 1970-es évektől a Nemzeti Rákkutatási Alapítvány (National Foundation for Cancer Research) tudományos igazgatója volt. Kilencvenedik évén túl is dolgozott, minden nap laboratóriumi kísérleteket végzett.

1983-ban Woods Hole-ban Szent-Györgyi-napot rendeztek a tudós 90. születésnapja alkalmából. Meghívták a régi munkatársakat, sok egykori tanítványt, munkatársat, akik közül sokan szintén az Egyesült Államokba kerültek. Bay Zoltán is ott volt, aki felidézte az ünnepelt eseménydús életét és megemlékezett hosszan tartó barátságukról is.

„Woods Hole-i kutatóközpontja is a tudomány és a humanitás fóruma, kutatók, tanítványok, barátok kikötője volt.” Zallár Andor

A világhírű Nobel-díjas tudós Woods Hole-ban hunyt el, 1986. október 22-én. Bay Zoltánnal nem sokkal halála előtt is új tudományos kérdésekről beszélt. Az Atlanti-óceán partján lévő házának kertjében temették el.

John T. Edsall amerikai biokémikus nekrológja a Nature 1986. december 4-i számában jelent meg, abban a tudományos folyóiratban, amelyben Szent-Györgyi Albert is többször publikált és amelyben a Svirbelyvel közösen írt cikkükben bejelentették felfedezésüket. Edsall a Harvard Egyetem professzoraként ismerkedett meg Szent-Györgyi Alberttel az 1930-as években. Edsall a megemlékezését a következő szavakkal fejezte be: „Scientist and humanist, he was a unique and unforgettable man” „Tudós volt és humanista, páratlan és feledhetetlen.”

Nekrológot közölt róla az Amerikai Magyar Szó című, New Yorkban megjelenő amerikai magyarok által szerkesztett újság is, amely lapnak Szent-Györgyi Albert támogatója és Jubileumi Bizottságának tiszteletbeli elnöke volt.

Ralph W. Moss magyar gyökerekkel is rendelkező, amerikai szakíró életrajzi kötetet írt Szent-Györgyi Albertről. A szerző hét évig gyűjtötte az anyagot. 1980-ban ismerkedett meg személyesen Szent-Györgyi Alberttel és 1985-ig rendszeresen folytatott beszélgetéseket a Nobel-díjas tudóssal könyve megírásához. A könyv eredetileg angol nyelven jelent meg Free Radical címmel 1988-ban New Yorkban. Magyarul 2003-ban látott napvilágot. A szerző ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a világhírű tudósról írt életrajzát: „Úgy érzem, ezzel a könyvvel megmenthetek valamit Szent-Györgyi Albert csodálatos személyiségéből azok számára is, akiknek nem volt szerencséjük ismerni őt.”

2003-ban jelent meg az Amerikai magyarok arcképcsarnoka című kötet, amelyben Szent-Györgyi Albert életútjáról is olvasható összeállítás. A könyv bevezetőjében Tanka László főszerkesztő a következőket fogalmazta meg a könyv közreadásával kapcsolatban: „Az a szándék vezérelt bennünket, hogy a tengerentúli, »országnyi magyar« sorsát, életét, teljesítményeit megismertessük az óhazával, ily módon is hazahozzuk, Magyarországra.”