Nem ismerem Vass Vera valamennyi alkotását. De amiket láttam tõle, azokban egy minduntalan elõrelépõ, korszerûbb formanyelvet keresõ mûvész nyilatkozik meg. Kezdetben még pedáns, tárgyilagos realitással dolgozik, ami természetes is. A festõi, grafikai szakmát meg kell tanulni. Ahogy ezt tisztességesen meg is teszi. Utána viszont a szenzualisztikus átköltés: a lírai realizmus lehetõségei érdeklik.

Látszólag nincs különösebb tematikai arcéle. Vass Vera ugyanúgy érdeklõdéssel fordul a városi, falusias tájrészletek vagy a csendéletek felé, akár az egészalakos figurákhoz és az emberi fejhez. Mégis azt látjuk, valami romantikus, misztikus szemlélet járja át e mûveket. Az alkotó felettébb szereti a csendet, a létszerû nyugalmat. Mintha igazában nem is az anyagi valóság, hanem sokkal inkább a jelenségek szellemisége foglalkoztatná. Nem véletlen így, hogy az emberi jelenlétnek meghatározó szerepet biztosít mûvészetében.

Közben egyre lazúrosabb, pasztelesebb és áttetszõbb lesz festõi elõadása. Elõszeretettel használja a szürkés, okkeres, világos színeket, s többnyire kerüli markánsabb tónuskontransztokat. Igaz, visszafogott, lírai színvilágában lépten-nyomon felvillan egy-egy élénkebb, elevenebb tónus, amikkel finoman hangszerelt formai, érzelmi koncentrátumot kapnak alkotásai. Vass Vera ugyanis a látványelemek lényegét keresi. Ennek köszönhetõ, hogy legrangosabb mûvein a lakonikus, tömör és monumentális képszerkesztés elveit követi. Szinte tõmondatokban beszél. Mégis költõi finomsággal.
Ez a tömör, monumentális és lírai elõadás fõként Szõnyi István és Fónyi Géza munkásságához köthetõ. A szegedi képzõmûvészetben pedig Károlyi Lajos meditatív piktúráját tekinthetjük a legközelebbi rokonnak.

Vass Vera grafikáit is érdemes még szóba hozni. Annál is inkább, mivel Aba-Novák mester hatása ezúttal már némileg tettenérhetõ. Az alkotó ugyanis elég gyakran mozgalmas, szerkezetes sokalakos kompozíciókat teremt, ugyanakkor a vallásos témákat is elõtérbe helyezi. Ám az az érdekes: itt is találhatunk megkapó, eleven és érdekes rajzi megoldásokat.
Mindenesetre valami áhitatos figyelem és misztikus sóvárgás is jelen van Vass Vera mûveiben. Miként ez a verseiben is megfigyelhetõ. Az Intermezzo címû alkotásban például ezt írja:

"Dalt hallottam régen, susogtak a lombok,
Õzek jártak rejtett tisztáson, zúgott a patak, -
Ki érti a távoli csillagok fényét?
A titkos, szép szavakat?"

Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: nekünk azért fel kellene fognunk valamit egy távoli csillag angyali üzeneteibõl.