„Mindenek előtt karmester. Karmester, aki Molnár Antal, Kodály Zoltán és Koessler János tanítványaként nyer zeneszerzői diplomát, több hangversenyen játszik - hegedűből Zsolt Nándornál végzett a Zeneakadémián -, tehát az a zenei irányító, akinek a vezényléshez mind a művek megértésének - megértetésének, mind a megszólaltatás hogyanjának kulcsa megadatott. Mint dirigens, 1925-ben debütál a Székesfővárosi Zenekar élén, majd az Egyetemi Énekkarral, illetve a Palestrina Kórussal járja be Európa szinte valamennyi országát - Finnországban megkapja a Fehérrózsa Rendet - turnézik Amerikában, vezényel Missa Papae Marcellit Rómában (!), bemutatja a Psalmus Hungaricust Tallinban, a Budavári Te Deumot Nápolyban, felkészíti a Palestrina Kórust a Cantata Profana ősbemutatójára, vezényli a mű előadását a szerző jelenlétében, s ő az a karmester, aki első ízben tűzi műsorra Magyarországon a Divertimentót és a Hegedűversenyt. Bartókkal való kapcsolatát egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1936-tól kezdve több alkalommal találkoznak a pódiumon is.

Aztán operatársulat-szervező színházi szakember: 1941 és 1944 között Kolozsvárott, majd 1945 után Szegeden - itt két ízben is! - teremt gazdag repertoárral és nagy vonzerővel rendelkező operai kultúrát. Műsorpolitikája példamutató. A nagy romantikus és klasszikus remekművek mellett szinte évadról évadra színre visz Magyarországon még soha, vagy csak ritkán játszott operákat, s bátran propagálja századunk termését. Csak példaképpen néhányat az újdonságok közül: A szorocsinci vásár (Muszorgszkij), Iván Szuszanyin (Glinka), Eljegyzés a kolostorban, A három narancs szerelmese (Prokofjev) - utóbbinak még a címe is Szegeden tisztázódott -, Idomeneo (Mozart), Danton halála (von Einem), Mathis, a festő (Hindemith), s még hosszan folytathatnánk a felsorolást. Ugyancsak Vaszy az, aki elsőnek mutaja be Magyarországon eredeti szüzsével A csodálatos mandarint, mitegy utat nyitva ezzel a Szegeden színre kerülő modern balettek számára. S amikor az operaszervezőről szólunk, feledhetjük-e, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok újraindítása, kiteljesedése és fénykora elképzelhetlen Vaszy Viktor jelenléte, lelkesedése, inspirációja, hatalmas színházi tapasztalatból táplálkozó zenei vezetése nélkül?

És a zenei nevelő? Túl azon, hogy életének főbb szakaszában tanárként is dolgozott - Angyalföldön épp olyan odaadással, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán -, operaénekesek hosszú sora köszönheti s köszöni Vaszy Viktornak a felfedezést, az operaénekesi pályára való felkészítést, a karriert. De nem csak énekeseket: zenekart és kórust is nevelt. Munkálkodása nélkül nem jöhetett volna létre az önálló Szegedi Szimfónikus Zenekar, mint ahogyan a nagy oratorikus feladatok megoldására képes Szegedi Zenebarátok Kórusa sem.

Végül, korántsem utolsósorban szólnunk kell Vaszy Viktorról, a zeneszerzőről. Mint nemzedékének többi tagja, ő is a legnehezebb időben kezdte: közvetlenül Bartók és Kodály után, azaz a két nagy mester árnyékában. Tőlük elszakadni nem lehetett, mégis mást kellett írni. S Vaszy Viktornak sikerült. Zenekari műveit - például a gyakran hallható - Vígjáték-nyitány és a II. szvit -, vonósnégyese, fúvósötöse, kantátái, kórusművei - többek között a Hat lírai madrigál, a Négy madrigál Shakespeare szonettjeire - azt bizonyítják, hogy szerzőjük teljes szakmai tudás birtokában írta mértéktartóan újszerű, latinos tisztasággal szerkesztett, mindig anyagszerű és egyéni hangú műveit.”