„Nevezték színházalapítónak, a szegedi operatársulat koronázatlan királyának. Dicsőítették pedagógiai munkásságát, kiemelkedő karmesteri zsenijét, és soha nem bocsátották meg neki, hogy Kolozsvárról jött, és azt sem, hogy Szegeden európai hírű operaszínjátszást teremtett. A fővárosi szakembereknek, ítészeknek Ferencsik János karmester volt a csúcs, a Kossuth-díjat is csak neki osztották ki. Vaszytól pedig elcsábították ’legjobbjait’. Simándy, Moldován, Komlóssy, Vadas Kiss, Szalma és még sokan mások. Vaszy csak bólintott, és újrakezdte az egészet. Mert volt egy Gregorja, Gyimesije, Berdálja, Sinkó Györgye...”

(Polner Zoltán: Vaszy évszázada. Reggeli Délvilág, 1993. július 3.)

1920 - Székesfővárosi Zenekar karmester
1929-41 - Zeneakadémia óraadó, majd tanár
1929-41 - Egyetemi Énekkar karigazgató
1930-41 - Budapesti Hangversenyzenekar karmester
1933 - Országos Kamaraopera Társulat megalapítása
1936-41 - Budapesti Hangversenyzenekar vezető karmestere
1941-44 - Kolozsvári Nemzeti Színház zeneigazgatója
1945-49 - Szegedi Nemzeti Színház operatagozat létrehozása
1949-51 - MÁVAG Művészegyüttes, SZOT Művészegyüttes vezetése, Győri Vagongyár Zenekara, Vasas Központi Művészegyüttes, Budapesti Koncert fúvószenekar karmester
1951-57 - Zeneművészeti Főiskola óraadó, majd tanár
1957-75 - Szegedi Nemzeti Színház igazgatója és főzeneigazgatója
1958 - a Szegedi Zenebarátok Kórus megalapítása, vezető karnagya
1969 - a Szegedi Szimfonikus Zenekar megalapítása, vezető karmestere
Meghalt 1979. március 12-én Szegeden.

Kitüntetései:
Ferenc József Jubileumi Díj (1927), Érdemes Művész (1960), Munka Érdemérem (1963), Szeged Város Alkotói Díj (1971), Kiváló Művész (1972), Munka Érdemrend arany fokozata (1973), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978)

„Mindig muzsikus akartam lenni. Kisgyermekkoromban két bottal ’hegdűltem’. A Zenekadémián hegedű- és zeneszerzés tanszakra jártam, s 1925-26-ban a Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere voltam.”

(Dalos László: Negyven év. Látogatás Vaszy Viktornál.
Film, Szinház, Muzsika, 1965. 17. sz.)

„Egy vékony arcú diák Budapesten a IV. kerületi gimnazisták körében zenekart szervezett. Nem volt még 16 éves, amikor 1919. március 15-én élete első vezénylésével - akkor még csak tanárok és szülők előtt - sikert aratott. Aztán a Zeneművészeti Főiskolán hegedülni tanult, majd ennek befejezése után - 1925 februárájában - jelentkezett a Fővárosi Zenekarnál: »Szeretnék koncerten dirigálni.« Először csodálkozva fogadták az ifjú és ismeretlen »karmestert«. Maghallgatták a próbavezénylését és egy hónap múlva már plakátok hirdették az első nyilvános koncertjét a Gellért Szállóban. A zeneértő közönség forró tapssal jutalmazta fellépését.”

(M.T.: A magyar zenekultúra szolgálatában.
Vaszy Viktor 60 éves. Délmagyarország, 1963. szeptember 17.)

„Lassan törzsgyökeres Szegedivé váltam... Sokszor járom a várost, figyelem az építkezéseket, és nehezen tudok elképzelni más helyet, ahol jobban érezném magam és különb munkát tudnék végezni, mint itt, a napfény városában.”

(L.F.: Egy életpálya delelőjén.Tiszatáj, 1963. 10. sz.)

Vendégekkel a színházban

„Mágikus hite, fanatizmusa az igazi, a nagyszerű muzsika emberformáló erejében hihetetlen energiával tölti fel nap mint nap. Ezért nem öregszik, az évek nyomtalanul múlnak el fölötte. Ilyen nagy a zene hatalma.”

(N.I.: Vaszy Viktor kíváló művész. Tiszatáj 1975. 5. sz.)

„Nem érzem magam nyugdíjban. Úgy vagyok, hogy a nyugdíj a fizetésem, s éppen úgy dolgozom, mint eddig - kivéve pesze a színházi munkát. Felsoroljam? Elnöke vagyok a Zeneművészek Szövetsége Délmagyarországi -, úgyszintén a Kórusok Országos Tanácsa Csongrád megyei Csoportjának, tanítok a főiskolán, vezetem a Szegedi Zenebarátok Kórusát, koncertezek és komponálok. A nyáron egy igen jelentős Bartók szemináriumot vezettem Szombathelyen.”

(Szabó Endre: Alkotók: Vaszy Viktor.
Csongrád Megyei Hírlap, 1977. október 16.)

Sárközi István, Szabó Miklós és Miklós Klára társaságában

„Mindenek előtt karmester. Karmester, aki Molnár Antal, Kodály Zoltán és Koessler János tanítványaként nyer zeneszerzői diplomát, több hangversenyen játszik - hegedűből Zsolt Nándornál végzett a Zeneakadémián -, tehát az a zenei irányító, akinek a vezényléshez mind a művek megértésének - megértetésének, mind a megszólaltatás hogyanjának kulcsa megadatott”

(Vántus István: Két születésnapra. Muzsika, 1978. 7. sz.)

„Nem volt még város Magyarországon, amely ennyire összefonódott volna szeretett művészével, mint Szeged Vaszy Viktorral. Nem volt még művész az országban, aki ennyit és ilyen eredményesen tett volna a városáért, mint Vaszy Viktor.”

(Pál Tamás: Vaszy Viktor halálára. Tiszatáj, 1979. 4. sz.)

„A Magyar Televízió szegedi stúdiója portréfilmet kívánt készíteni Vaszy Viktorról. 1979. március 5-én Szegedre utaztam, ahol Vaszy Viktor lakásán a tervezett film alapját képező - itt csak részleteiben közölt és az élőbeszéd fordulatait változatlanul hagyó - szöveget rögzítettem magnetofonszalagra.”

(Fellner Andrea: Utolsó interjú.
Muzsika, 1979. 5. sz.)

„Ha nem láttam volna meghalni, talán nem hinném el, hogy nincs többé közöttünk. Testi valójának eltűnése egyelőre éppoly hihetetlen, mint ahogy elképzelhetetlen lenne az épp most áradó Tisza kiszáradása egyik percről a másikra.”

(Gregor József: Búcsú Vaszy Viktortól. Muzsika, 1979. 5. sz.)