"A vallási néprajz szakterületének megnyitása Magyarországon a 20. század elejére esett, tehát viszonylag rövid időre tekinthet vissza. Intenzív művelése bizonyos kezdeti és a 19. századba is nyúló előzmények után Bálint Sándor nevéhez fűződik. Neki köszönhetjük minden irányba kiterjedő gondozását, majd a sokféleképpen illetett terület (népi vallásosság, népi jámborság, népi kegyesség, laikus katolicizmus, profán kereszténység) tudományággá fejlesztését. A sokat ígérő tevékenységnek 1948-ban drasztikusan véget szakítottak. A vallási néprajz oktatást és tevékenységet a tanszéken leállították s Bálint Sándort kizárólag a világi néprajz területén hagyták dolgozni. Éveknek kellett eltelnie, amíg lassan visszanyerhette és megerősíthette helyét a magyar néprajztudományban és különösképpen annak az általa szakrális néprajznak nevezett ágában. Munkaprogramjában legelső helyen szerepelt a "Búcsújáró magyarok" címmel emlegetett összefoglaló, nagy mű megírása. Halálával olyan munka maradt "tető nélkül", melyet szerzője hosszú életen át gyűjtött eltűnt jelenségekről, sírbaszállt adatközlőktől. A debreceni egyetem akkori fiatal kutatóját Barna Gábort szakmai rátermettsége, kiváló jelleme, Bálint Sándor személye és munkássága iránti érdeklődése és szeretete tette alkalmassá a kivételes feladatra, a könyv befejezésére. A könyv a Szent István Társulat kiadásában 1992-ben jelent meg."

"A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, fölülemelkedés a megszokott mindennapon. A lelki magány paraszti keresése a keresztény katolikus léleknek színeváltozása ez... "

"A régi Tápé életében nagy esemény volt a búcsújárás. Főleg Radna, Szeged-Alsóváros (havibúcsú aug. 5.), Szentkút (Petőfiszállás) legendavilága máig él az öregek emlékezetében. Radna Aradtól keletre, a Maros mentén fekszik. Innen van, hogy a tápaiak a Marost "radnai víz" néven is emlegetik. Emlékeznek egy olyan asszonyra, aki mindig a Maros partján ment Radnára, bár útját ezzel ugyancsak meghosszabbította. Hagyományőrző tápai asszonyok, akik már fél százada nem zarándokolhatnak Radnára - régebben akkor is, ha itthon kellett maradniok -, pünkösd és Kiasszony hajnalán, tehát éppen a hajdani búcsújáró napokon le szoktak menni a Maros torkolatához, hogy a radnai vízban megmosakodva megtisztuljanak."

A népi hitvilág Tápé archaikus hagyományainak tükrében 1971. Bálint Sándor: A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. Bp. 1981.

"Ez a 18. sz. nagy pestisjárványának emlékezetét őrző Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt kis kápolna, amelyet az 1879. évi árvíz után... építettek újjá, a táj népi szakralitásának áhitatformájának kultikus jelentőségeben a csíkcsomlyói Salvator-kápolnához fogható múzeuma, a maga teljességében méltó a leggondosabb műemléki oltalomra."

A népi hitvilág Tápé archaikus hagyományainak tükrében 1971. Bálint Sándor: A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. Bp. 1981.