"A szögedi nemzet"

A Kecske-trafik

"A 19. sz. végén az Aranyoroszlán helyén nyílt meg az öregek emlékezetében máig élő "Kecske-trafik" (Oskola és Tömörkény u. sarok). Nevét a cégtáblája után kapta, amely két hátulsó lábán ágaskodó, szivarozó kecskét ábrázolt. Sokat nyomoztunk utána, hogy rábukkanjunk, de hiába. Sajnos 1925 táján, amikor kocsma nyílt a helyén, sem a múzeumnak, sem másnak nem jutott eszébe az utókor számára való megmentése. Egy árva fénykép maradt csak róla. A Szegedi Napló közkedvelt századeleji vasárnapi élclapmellékletének, a Hűvelyk Matyinak egyik állandó alakja volt a boltja ajtajában álló Mihályffy, aki A Kecske szaval rovatban mondotta el a városi közélet furcsaságairól a maga szókimondó véleményét. Beleszólt, szegedi tájszóval belekotyélt mindenbe."

Az Aranyoroszlán és a Kecsketrafik.
Délmagyarország 1964. 39. sz.

Paprikahasítás

"A paprika a magyar köztudatban Szeged városával forrott össze külföldön pedig ma már egyik legmagyarabb különlegességnek számít. ... A paprika feldolgozása forradalmi változáson megy keresztül, amikor a 19. sz. derekán a Pálfy testvérpár (egyszerű polgáremberek) föltalálja a "hasítást", amely azóta általánossá vált. Ennek lényege az, hogy a paprika bőrét, erezetét, magját késsel elkülönítik egymástól. A magot áztatják, hogy csípőssége csökkenjen, majd szárítják, és a szintén megszárított bőrrel összevegyítik, utána megőrlik. Ezzel az eljárással a paprika a finom fűszerek sorába emelkedett. ... Nem hagyhatjuk említetlenül, hogy a szegedi paprika elé egyelőre beláthatatlan távlatokat nyitnak a szegedi egyetem nagy hírű vegyészprofesszorának, Szent-Györgyi Albertnek fölfedezései. Az ő megállapítása szerint a szegedi paprika skorbutellenes C-vitamin tartalma átlag ötször akkora, mint a narancsé és citromé, amelyet eddig a legjobb C-vitamin forrásnak tartottak."

A szegedi paprika útja. Magyar Szemle. 1936

"A szögedi nemzet"

"Még gyermekkoromban sokszor hallottam, hogy kérdeztek öregöket: maga, bátyámuram, huva való. Azt mondta, én szögedi nemzet vagyok... Ha szemtanúként már nem foghattam át Szeged népi világának egészét, úgy érzem, hogy lényeges vonásaiban mégis megismerhettem az 1848-1914, vagyis a szabadságharc és az első világháború nagy történelmi határkövei közé eső népéletet, szellemi és tárgyi világot. A két világháború közötti korszak, illetőleg azóta eltelt idő néprajzi feltárásáért, áttekintéséért és elérhető hitelességéért magammal kezeskedem."
A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1976/77


"Sajátos módon a szegedi tájon Tápé őrizte meg legtovább a maga hagyományos öltözködési rendjét, amely voltaképpen csak a második világháború után tűnt el... A kötőnek Tápén kultikus jelentősége is volt. Így a fehérkötő, vagyis a fehér vászonból, gyolcsból varrt kötő viseletére Tápén, mint általában szegedi tájon szombati napokon, továbbá Mária pirosbetűs ünnepein került sor. ...Tápén a leánynép még századunk első évtizedeiben is elöl középen elválasztva, pántlikával két ágra befonva, a végén a szalagot csokorra kötve, viselte hosszú haját."
A szegedi népviselet a 19. és 20. században. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. 2. rész. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1976/77-2.




"A munka könyvritkaságnak számít. Paraszti önéletrajz. Szerzője Orosz István (1838-1922). Ilyen mélységű paraszti dokumentum Bálint Sándor véleménye szerint egyedülálló az egyetemes folklórban."


"A díszítés hamarosan kikerült a templomból a szegedi nép hajlékába is. Ezzel a szegedi parasztház kilépett a környezet anyagi kötöttségeiből (sár, nád), az alkotás kezdetleges helyi hagyományaiból. Házakra eleintén nemcsak díszítés okáért, hanem azért is alkalmazták, hogy a bennlakókat megoltalmazza a gonoszlélek kísértéseitől, rossz emberek szándékától. Föllelhetjük azonban más súlypontos helyeken, így utcaajtókon, kapukon, kemencék előtéin, régebben a vízimalmokon is a napsugár jelképet. Az emberek mágikus rendeltetését később már el is felejtették, a nép hagyományőrző erejénél fogva azonban a díszítés hosszú időn át virágzott."
A napsugaras házvégek pusztulása. Szegedi Friss Újság 1936.