Bodnárné

A Bodnárné-t közvetlenül a Gyász után, 1932 tavaszán írtam… több mint 25 év múlva, Összegyûjtött munkáim közt jelent meg, s majd négy évtizedes késéssel, Ádám Ottó felfedezéseként került a Madách színpadára… Amikor a Bodnárné-t a kiadáshoz átolvastam újra, akkor láttam, hogy ez elég jó mû, jobb, mint sok utána írt, bemutatott, s dicsérettel emlegetett drámám… Mirõl van szó a Bodnárné-ban? Egy anya, aki kisebbik, tanult fia iránt érzett szeretetében a nagyobbikat elnyomja, nehéz munkára szorítja, amikor az, a szerelemtõl is féltékennyé téve, az öccsét megöli, belátja tévedését, s gyilkossá vált fia mellé áll, s családját rákényszeríti, hogy a gyilkosságot szerencsétlenségként vigyék a világ elé. S minthogy más nem vállalkozik rá, maga lövi szét a kedves fia fejét, s rajt az áruló fejszecsapás nyomát. A vallatás s a nagyobbik fiú megbillent lelki egyensúlya természetesen szétfoszlatja a nagy gonddal felépített megtévesztést.