A drámák elé

Amit munkáimról általában elmondhatok, hogy a készülés rájuk nagy gyönyörűség volt, a megírásuk: meglepetéseket fiadzó fáradság, annak az elviselése, ami jár értük, az életkedvet felőrlő gyötrelem: fokozott mértékben érvényes drámaimra…
A tagolás… három drámaírói korszakom fogja egybe, a Szerettem az igazságot első kötete a Horthy-korban (31-41 közt) írt-fogant drámákat, a második a Rákosi-korban, 45-55 közt; a Kísérleti dramaturgia két kötete a 61 és 69 között írtakat.


Az elsõ kötet anyagából három család válik ki. A Bodnárné-hoz húz a másik mezõföldi dráma: az Erzsébet-nap s bár vígjáték, a Pusztuló magyarok. Abból a kelepcébõl kiált, melyet a dráma és legenda címû elõszó jellemez: a Villámfénynél, cseresnyés, Gyõzelem; velük tart rokonságot a Papucshõs, Mathiász-panzió s korai történeti drámáim a VII. Gergely, a Bethlen Kata-trilógia elsõ része.


A következő szakasz drámái közül az első háromnak (Széchenyi, Eklézsia-megkövetés, Husz) a „Vásárhelyi trilógia” címet adtam, a másik haté (Galilei, Áruló, Szörnyeteg, II. József, Petőfi Mezőberényben, Apáczai) legyen a “Galilei-pör”.


A Kísérleti dramaturgiá-ban megõriztük a régi kötetcímeket: Változatok egy témára (Apai örökség, Két Bolyai), Mai témák (Utazás, Nagy család-trilógia),... Újabb drámák (Gandhi halála, Négy próféta Csapda)... Az írás ördöge lezárja a sort.

 




A kiállítás ezt az írói felosztást követi, s így óhatatlanul kimarad néhány dráma az életmûbõl.