 |
|
 |
| Napló (Journal) |
|
Stendhal szenvedélyes naplóíró
volt. Azért vezetett naplót, hogy megörökítse,
rögzítse megfigyeléseit embertársairól,
s kivált önmagáról: már fiatalon írónak
készült. Amikor... 1801. április 18-án Milánóban
feljegyezte: „Írni kezdem életem történetét,
napról napra” - egész életét meghatározó
döntésre jutott. |
|
 |
| A szerelemrõl (De l’amour) |
|
A szerelem „fiziológiáját”
akarta megírni benne... Stendhal a szerelem „tudományos”
lélektani bemutatására törekedett... |
|
V
|
A
1 |
A
|
M |
M
|
A
|
A
3 |
Apg
2 |
M
|
C
4 |
G
5 |
A
6 |
|
Angela Pietragrua |
Ez a matematikai képletnek is vehető formula időrendben állítja össze szerelmeinek listáját... A szerelmi képleten a számok a „sikert” jelentik. A kezdőbetűk pedig a következő neveket takarják: Virginia Kubly, az első gyermekkori szerelem, a grenoble-i színház művésznője, Angela Pietragrua (1), a tizennyolc éves „kis kadét” szerelme... (A sikert jelző szám... csak 1811-re vonatkozik... történeti hűséggel jegyzi fel a siker napját (szept. 21.) a nadrágtartójára. Sőt a pontos órát: de. 1/2 12.) Adčle Rebuffel – ez csak egy udvarló széptevés; Mélanie Guilbert (2), a... kis színésznő –a kedvéért kereskedősegédnek állt be Marseilles-ban -; Mina de Grisheim, braunschweigi tartózkodásának szép emléke, Alexandrine Daru, ... nagyhatalmú rokonának a .. felesége, akit ... naplóiban és leveleiben Pálfy grófnőnek nevez; Angéline Bereyter (3), ... akivel két évig együtt él; Métilde Dembowski; Clémentine (4) Curial grófnő, ezt a szerelmet tekinti élete legnagyobb sikerének; Giulia Rinieri (5) szép fiatal olasz lány, szerelmes lesz Beyle-be, bár az író már 47-ik évében jár...; Madame Azur (6), azaz Alberthe de Rubempré. |
Minette de Grisheim |
||
|
Alexandrine Daru |
Clémentine Curial |
|
Giulia Rinieri |
Alberthe de Rubempré |
|
A
szerelmeről ihletője azonban csak két nő ebből a sorból:
Angela és Métilde. Angela... egy milánói kistisztviselőnek volt a felesége.
Vidám és mozgalmas életet élő asszony. Stendhal első nagy kiábrándulása...
|
|
|
| Racine és Shakespeare (Racine et Shakespeare) |
|
...1823-ban, elõször angolra fordítva
jelent meg a Paris Monthly Rewiew címû angol folyóiratban.
Ez az elsõ rész mindenekelõtt a romanticizmus meghatározását adja. A romanticizmus a jelen irodalma, a klasszicizmus a dédapáinké. A romanticizmus azt az irodalmat képviseli, amelyik a nép számára a legtöbb érdekességet, élvezetet nyújtja a saját korunk színvonalán. A klasszicizmus az az irodalom, amelyik a legtöbb gyönyörûséget nyújtotta dédapáink színvonalán... Ezután a színházra fordítja figyelmét... Végül két kérdésben mond ki határozott véleményt. Elutasítja a hármas egység teóriáját, és nevetségessé teszi a vers alkalmazását a drámában, az alexandrinus „bújócska-játékát”. A vers nemcsak természetellenes, hanem pontatlanabb is, mint a próza. A prózában írt nemzeti tragédiát sürgeti... A röpiratnak nem volt különösebb sikere. Második röpiratában (1825) továbbfejleszti az elsõ eszmekörét, és pontosabban körvonalazza a romantikus tragédiát. A romantikus tragédia |
|
Wicar rajza |
|
tehát a prózában írt tragédia,
amelynek a cselekménye akár több hónapra is
terjedhet és különbözõ helyeken is lejátszódhat...
|
|
|
| Egotista emlékezések (Souvenirs d’égotisme) |
|
Sodermark festménye |
...1832. június 20-án leírja
az Egotista emlékezések elsõ lapjait. De
valóban viszolyogva vette-e kezébe a tollat, amint õ
maga állítja? Minden amellett szól, hogy nem. Szívesen
mesélt önmagáról, sõt mindig csak önmagáról
mesélt.
A cím maga is elgondolkodtató, és aligha ironikus, Stendhal tudatának mélyén semmiképpen sem volt az, de talán szándékában sem. Mi az egotizmus? Önhittség, öntelség, önszeretet, önimádás, az én jelentõségének túlbecsülése, énkultusz, az önmagáról beszélés mániája - így lehetne fordítani, körülírni ezt a szót, melynek csak etimológiailag van köze az egoizmus szóhoz. Írása közben egy-egy megjegyzést tesz a lapszélre, melyekben arról tudósít, hogy hivatali munkája teljesen lefoglalja, mindössze néhány órája jut mûvének folytatására; azt is hozzáteszi, hogy képzelt alakokról és eseményekrõl nem is tudna írni ilyen körülmények között, csak önmagáról és a vele történt dolgokról. Munkakedve nem sokáig tart így sem... félreteszi különös értekezését önmagáról, és sohasem fejezi be. (Szekeres György) |
|
|
| Henri Brűlard élete (Vie de Henri Brűlard) |
|
Stendhal 1834. január 8-án visszatér
Civitavecchiába néhány hónapos szabadságáról,
melynek nagyobb részét Párisban töltötte.
Az üdítõ élmények, a mozgalmas társasági
élet után ismét a sivár és unalmas
kikötõváros, a gyanakvó pápai állam,
ahol minden lépését figyelik, leveleit fölbontják... |
Stendhal konzuli díszben |
|
|