Az 1930-as években írt esszéinek tárgya az angolszász irodalom és regényelmélet. Életmûvének jelentõs állomása volt a kortárs nyugati próza kísérleteit összefoglaló Hétköznapok és csodák (1936) megjelenése.

„A könyv erõsen szubjektív tanulmány napjaink francia, angol, amerikai és német regényérõl. A nagyon szép, helyenként költõien megírt bevezetésben Szerb Antal felállít egy elméletet a regényrõl. Eszerint a regény eredeti célja nem a valóság (a „hétköznapok”) mennél élethûbb és pontosabb ábrázolása, hanem a valószínûtlennek, a meglepõnek, a megfoghatatlannak (a „csodának”) bemutatása. Tulajdonképpen csak a XIX. század realista és naturalista regénye kanyarodott el ettõl a célkitûzéstõl, és a XIX. század regénye, Szerb Antal szerint, ismét visszatért hozzá. A mai modern lélektani regény szembefordul a racionalista „hétköznap-ábrázolással”, és a lélek meglepõ mélységei, különleges rezdülései, gyakran valószínûtlenségei felé fordul, tehát megint a „csodát” keresi.”

Bálint György: Hétköznapok és csodák (A Toll, 1936)