A Száz vers (1943) című antológiában személyes élményt jelentő, legkedvesebb verseinek az összegyűjtésére vállalkozott. A vállalkozás egyszerű célja azonban az emberi értékek gyűjtésének és megőrzésének hivatásává szélesedett. „Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, és ki tudja, mit tudsz megmenteni ifjúságodból, amely nem kevésbé rohamos tempóban szokott elnyargalni, mint a rohanó idők. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel, üres ég alatt.” – írta a kötet előszavában.