Az Akadémia 1828 óta saját könyvkiadó vállalattal rendelkezett. Sokrétű kiadói tevékenységet folytatott, számos tudományos folyóirat is kiadásában jelent meg. Megalapozta a hazai tudományos könyv- és folyóiratkiadást.

Működésének első időszakában főként a magyar nyelv művelése állt az Akadémia tevékenységének középpontjában. Az 1848-ig terjedő időszakban megalkotta a magyar nyelv első helyesírási szabályzatát, amelynek első kiadása 1832-ben jelent meg Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai címmel. A régi magyar irodalom emlékeinek összegyűjtése is ekkor kezdődik el a Régi Magyar Nyelvemlékek (1838-1842) sorozatával. 1846-ban adták ki A magyar nyelv rendszere című művet. Tankönyveket készített, szótárakat bocsátott ki, színműveket íratott és tudományos munkák megírására tűzött ki pályázatokat. 1862 és 1871 között hat kötetben jelent meg az Akadémia első értelmező szótára: Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.


A munka nagy- és kisgyűlésekben folyt. A nagygyűlések munkájáról A Magyar Tudós Társaság évkönyvei, a kisgyűlésekről a Magyar Akadémiai Értesítő tudósította a közvéleményt.

 

 
 

A Magyar Tudományos Akadémia címer-allegóriája

Johann Ender nagyméretű (3,5 m magas, 2,5 m széles), reprezentatív Akadémia-allegóriáján (Borúra derű, olajfestmény, 1831) – melyet a megrendelő Széchenyi István a Tudós Társaságnak ajándékozott 1834-ben – Hébe a tudomány és a művészet italával kínálja a sasként megjelenített magyar nemzetet. Ender rajza nyomán Stöber Ferenc metszette acélba. Ennek lenyomata díszíti az Évkönyvek címlapját. Egészen napjainkig számos akadémiai kiadványon megtalálható. Első hivatalos leírását 1834-ben az Akadémia folyóirata, a Tudománytár közölte (1. kötet 245. p.).

Az Akadémia első folyóirata a Tudománytár (1834-1844), külföldi tudományos eredmények és hazai bírálatok közlését vállalta. 1837-től két, Értekezések és Literatúra c. sorozatra vált szét. Az 1860-as évektől indultak meg a ma is ismert alapvető tudományos folyóiratok, a Századok (1867), a Magyar Nyelvőr (1872-től), a Magyar Könyvszemle (1876), az Egyetemes Philológiai Közlöny (1877), az Irodalomtörténeti Közlemények (1891-től).

 

A Magyar Tudományos Akadémia az alapítója iránti tiszteletből méltó emléket állított azzal, hogy összegyűjtötte és 1884-1896 között kiadta Széchenyi István műveit 9 kötetben: 1. naplói, 2. beszédei, 3-4. levelei, 5. külföldi úti rajzai és följegyzései, 6. levelei, 7. hírlapi czikkei, 8. hírlapi czikkei, 9. levelei szülőihez.

Az 1861-ben indult Akadémiai Almanach kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkban is megjelenik.
1997-ben az Akadémia könyvsorozatot indított Akadémiai Mûhely címmel.