„A tudományos emberfõk mennyisége

a nemzet igazi hatalma…”

Széchenyi István: Hitel, 1830

A világ tudományos és mûszaki eredményeihez magyar tudósok a legkülönfélébb tudományágakban járultak hozzá az elmúlt századok során.

A Magyar Tudományos Akadémia 1825. évi létrehozásakor még a természet- és alkalmazott tudományok elmaradottsága volt jellemzõ, kivételt jelentett a vízépítészet. A magyar vízmérnökök kiemelkedõ helyet foglalnak el az 1848 elõtti Magyarország életében. Egyik legnagyobb képviselõje Vásárhelyi Pál (1795-1846), Széchenyi munkatársa, 1835-tõl az Akadémia tagja. A fizika elsõ nagy magyar tudósát és feltalálóját Jedlik Ányost (1800-1895) 1858-ban választják be az Akadémiába. Fõ mûve a róla elnevezett dinamó.

A második nemzedék között találjuk Eötvös Loránd természettudóst, a mûszaki tudományok két nemzetközi jelentõségû alkotóját Bánki Donátot és Kandó Kálmánt.
A két világháború között nagy mûszaki és természettudományi alkotók kortársaként került be az Akadémiára többek között Bartók Béla 1935-ben, Kodály Zoltán 1943-ban, Szekfû Gyula 1925-ben, majd 1945-tõl napjainkig számos neves tudós.

1901 óta évrõl évre kiosztják a Nobel-díjakat. Kivételt csak néhány háborús év jelentett. A 20. század magyar tudósai közül tizenketten vehették át eddig a Nobel-díjat, elõször 1905-ben kapta hazai tudós.