Egy magyar tudományos szervezet létrehozásának gondolata már a 18. században felvetődött. Bél Mátyás 1735. évi tervezete, majd több más eredménytelen javaslat után Bessenyei György: Egy Magyar Társaság iránt való jámbor szándék (Bécs - 1790, új kiadása Budapest - 1931) c. munkájában indítványozta egy tudományos társulat létrehozását. Fejér György 1809-ben megjelent értekezése is erre tett kísérletet.

 

 

1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István (1791-1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia - létrehozására. Tettét más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták.

 
 

1827-ben az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés a XI. törvénycikkben (A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a társaság megalapítását.

 

 

A mai Magyar Tudományos Akadémia elődje 1830-ban kezdhette meg tényleges működését, miután az uralkodó 1830-ban elfogadta az alapszabályokat s ugyanazon év november 17-én a Tudós Társaság igazgatósága megtarthatta első ülését Pozsonyban. Elnökké Teleki Józsefet, alelnökké Széchenyi Istvánt választották, kinevezték a Társaság első 23 rendes tagját is. Első közgyűlését 1831. február 4-én tartotta.
A társaság szervezeti szabályzatát A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai (Pest, 1831) c. kiadvány közölte. Ennek értelmében 42 rendes, 24 tiszteleti és meghatározatlan számú levelező tagot fogadhatott tagjai közé.
Létrehozták a nyelvtudományi, bölcseleti, történeti, matematikai, természettudományi, törvénytudományi osztályokat. A nyelvtudományi osztály tagjaivá Kisfaludy Károlyt, Kisfaludy Sándort, Vörösmarty Mihályt, Toldy Ferencet, Kölcsey Ferencet, Pázmándi Horvát Endrét és Guzmics Izidort választották, Berzsenyi Dániel a bölcseleti osztály tagja lett, Kazinczy Ferenc pedig a történeti osztályba került.
Az Akadémia titkára először Döbrentei Gábor volt, majd az irodalomtörténet-írás atyja, Toldy Ferenc következett, utána a történész Szalay László, s 1865-től Arany János. A következő évtől az intézmény elnöke Eötvös József volt, aki nagyon fiatalon, 22 éves korában került az Akadémia tagjai közé 1835-ben.


Széchenyi István 1842. november 27-én az Akadémián mint másodelnök mondott megnyitó beszédet. Beszédében a hangsúlyt a nyelvművelésre helyezte. Mivel Széchenyit a nemzetet fenyegető katasztrófa előérzete töltötte el, balsejtelmeiben egyedüli reménye: a nyelv megőrzése, és ezért ragaszkodik egyik legnagyobb művének, az Akadémiának nyelvművelő feladatához. A beszéd még 1842 decemberében megjelent nyomtatásban.

 

 



1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére. A ma is székházként működő épületre 1861-ben írtak ki pályázatot. Az építkezés 1862 tavaszán kezdődött el Friedrich August Stüler terve alapján. A kivitelezés vezetője Ybl Miklós és Skalnitzky Antal volt. A neoreneszánsz stílusú székházat 1865. december 11-én avatták fel. Homlokzatát tudósok szoborsora (E. Wolff), Akadémia utcai oldalát pedig Holló Barnabás alapítást ábrázoló bronz domborműve (1891-93) díszíti. Dísztermének freskóit Lotz Károly festette. A kis üléstermet Ligeti Antal tájképei ékesítik.

 


Holló Barnabás domborműve


A Magyar Tudományos Akadémia palotájának, amely már csak az alapító, Széchenyi István halála után készült el, ünnepélyes felavatása tiszteletére albumot állítottak össze. Az Akadémia 250 tagjának arcképét tartalmazó fényképalbum osztályonként sorolja fel a tagokat. A fényképeket Schrecker Ignác készítette.

 

1869-ben szervezeti változáson esett keresztül, addigi hat osztályát hárommá (1. nyelv- és széptudományi, 2. történeti, bölcseleti és társadalomtudományi 3. matematikai és természettudományi) vonták össze. Ebben a szervezetben működött az Akadémia 1946-ig. Ekkor a természettudományok számát kettőre emelték.
Az Akadémia az 1870-es évektől az ország tudományos életének központja lett. Tudományos és irodalmi pályázatok segítségével a szellemi élet fő szervezőjévé vált. A magyar nyelv és irodalom ápolása mellett a tudományok anyanyelvű művelése került működésének előterébe. Kutatóutakat, drámák, fordítások, költői-írói művek megjelentetését támogatta, nagyjutalmaival számos jeles munkát díjazott.

 

 


1826. március 17-én adományozta gróf Teleki József 30 ezer kötetes családi könyvtárát a Magyar Tudós Társaságnak. Ezzel megalapította az Akadémia első tudományos intézményét, alig félévvel azután, hogy Széchenyi István felajánlása a megvalósulás felé lendítette a Tudós Társaság tervét, amire hazai gondolkodók már az előző évszázadokban is törekedtek.
Az MTA Könyvtára 1844-ben nyílt meg, mintegy 50 ezer kötettel. 1865-től az Akadémia székházában kapott helyet. Hagyatékok sora gazdagította. Állománya ma 1.6 millió kötet. Célja a tudományos kutatás elősegítése.
Vörösmarty Mihály a könyvtár megnyitására írta Gondolatok a könyvtárban című versét.

 

Teleki József
   

 

 

 



Magyarország legmagasabb szintű tudományos testülete a Magyar Tudományos Akadémia. Önkormányzati elven működő tudományos köztestület, amely a tudományok művelésével, támogatásával és képviseletével, eredményeinek terjesztésével kapcsolatos feladatokat lát el. Részt vesz a tudományos kutatások országos szervezésében, a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak erősítésében, képviseli a tudományos kutatás szabadságának eszméjét, elősegíti a tudományos közélet tisztaságát, demokratizmusát, őrködik a szellemi munka és alkotás, a tudomány értékeinek elismerése felett, támogatja a fiatal kutatók tudományos tevékenységét, gondoskodik tagjai munka- és életfeltételeinek javításáról.
Az Akadémia élén az elnök áll. Fő tisztségviselők: társadalomtudományi, természettudományi, élettudományi alelnök. Az elnökön kívül főállású tisztviselők: főtitkár, főtitkárhelyettes. Az elnök tanácsadó testülete az Akadémia Elnöksége, amely tisztségviselőkből, a tudományos osztályok elnökeiből és a Közgyűlés által választott tagokból áll. Az Akadémia tagjait a tudományos osztályok jelölése alapján a Közgyűlés választja, rendes, levelező (együtt hazai), külső vagy tiszteleti taggá. A 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma a 200 főt nem haladhatja meg. Doktori Tanácsa dönt az “MTA doktora” tudományos cím odaítéléséről. Adományozásának feltételeit az Akadémia szabályzatban állapítja meg.

1949-ben a politikai változásokkal öszefüggésben szervezete átalakult (1949. évi XXVII. tv.). Jelentősen csökkentették az akadémikusok számát. A régi tagok többségét tanácskozó taggá minősítették. Az átszervezés során megszüntették a széptudományi alosztályt, amelyhez írók és művészek tartoztak.
Az 1980-as évek második felében politikai reformfolyamat bontakozott ki az Akadémián. 1989-ben rehabilitálták a tanácskozó taggá minősített tagokat.
1990-ben új alapszabályt fogadtak el. Az irodalom és a művészetek akadémiai képviseletének helyreállítására társult, de önálló intézményként létrejött a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1992).
1994 áprilisában kihirdették a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló új törvényt (XL. tv.).

Napjainkban 11 tudományos osztálya működik, ebből 8 természet-, 3 társadalomtudományi:

  1. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya
  2. Filozófiai és Történettudományok Osztálya
  3. Matematikai Tudományok Osztálya
  4. Agrártudományok Osztálya
  5. Orvosi Tudományok Osztálya
  6. Műszaki Tudományok Osztálya
  7. Kémiai Tudományok Osztálya
  8. Biológiai Tudományok Osztálya
  9. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya
  10. Földtudományok Osztálya
  11. Fizikai Tudományok Osztály

 

 


A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága

 


Az MTA Pécsi Területi Bizottsága
 

A Magyar Tudományos Akadémia a tudományos élet fokozott fejlesztése és segítése érdekében területi bizottságokat hozott létre. Az egyetemi városok közül elsőként Szegeden került sor akadémiai bizottság létrehozására 1961-ben, majd ezt követte a többi területi akadémiai bizottság megalakulása: Pécs - 1969, Veszprém - 1972, Debrecen - 1976, Miskolc - 1979.

1971-ben adták át a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központját, a legnagyobb akadémiai alapkutató intézetet. Első igazgatói tisztét Straub F. Brunó biokémikus töltötte be. Az intézmény 2001-ben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját.