Vedresházi mintagazdasága

Műveiben megírt elképzeléseit, illetve a városhoz benyújtott javaslatait Vedres saját birtokán (Szeged–Gyála–Szt. Iván–Térvár határában) meg is valósította. Próbálkozott fásítással, ármentesítéssel, különféle növényfajták és gyümölcsfák telepítésével. A kukorica, dohány és a szőlő ültetése mellett nagy figyelmet fordított a pamut- és selyemtermesztésre. A földtani és éghajlati viszonyok tanulmányozása után szentül hitte hogy a „pamuk” megtelepedik nálunk. Sajnos két árvizes időszak után nem található róla több feljegyzés a szegedi jegyzőkönyvekben.
1808-tól kibérelte a szőregi uradalom egy részét, majd Gyála és Szentiván között 2800 öl hosszú töltést épített. Így ármentesített mintegy 3000 hold termőföldet.

Bár a Hazai és Külföldi Tudósítások 1822. Szent Iván Hava 8. számának írása viharkárokról ad számot, ugyanakkor jól mutatja a birtok gazdagságát is:

„Vedres István Inzsellér Ur 4 esztendő óta nagy gonddal nevelt dió, szelid és vad gesztenye, ihar, körös, alma, mandola, hajtüs lepényfa, eczetfa s ezernél több válogatott baraczk, cseresznye, megy és számtalan más gyenge gyümölcsfáit széttördelte” a dió nagyságú jég. Deszken egy fontnál nagyobb darabokat is találtak.
Sajnos a mintagazdaságnak nem csak az elemi csapásokkal kellett megküzdenie. Vedres folyamatosan perlekedni kényszerült a rosszakarókkal, szomszédokkal, rágalmazókkal és a saját bérlők, telepesek is okoztak károkat.

1816-ban Vedres Sevtsik Alajos piarista rektorral tett látogatást Etskán (ma Szerbia: Écska), a délvidéki birtokon. Az ottani szakszerű gazdálkodásról írta Etska rövid rajzolattya (a' Nemzeti-Gazda számára küldötte Vedres Istvány Szegedrül, Sept. 22-dikén, 1817) című beszámolóját, különös figyelmet szentelve a fásítási munkálatoknak. Vedresháza berendezéséhez és felfejlesztéséhez kapott ihletet délvidéki látogatásakor.

Vedres egyik újítása, hogy birtokán boglyakemence alakú, felső nyílású gabonás vermeket épített, amivel a dohosodás mentes gabonatárolást kívánta megvalósítani. A munkák során beillesztette terveibe a népi építészeti elemeket, és a környezet adta olcsó alapanyagokat (sár, vessző).

Vedres és fia, János egyaránt szerette a madarakat. A családi hagyomány szerint temérdek madarat tartottak kalitkában, baromfiakat és galambokat nemesítettek. A családi ház tetőzetét is galambtenyésztésre alkalmas módon építették meg.

Sarlós Boldogasszony ünnepén minden évben összegyűlt a lakosság a birtokon. A „Vedresháza Pártfogójának” állított, villámhárítóval ellátott kereszt avatási ünnepségről olvasható a Hazai és Külföldi Tudósítások 1823. júliusi írásában:

„Szeged városának Földmérője Vedres István Ur (...) mintegy háromezer holdból álló posványságot, s viz-álló földet 15 esztendei munkálkodással önnön költségén haszonvehetővé tett. (...) Minekutánna a töltések a magok szükséges magasságokat elérték, nevezett Vedres Ur azok végére Gyála helység felé való határjánál, egy 6 1/2 öl magasságu Keresztet állittatott, mellyhez egy villám téritő, és szükséges kut is vagyon alkalmaztatva, s azon Keresztnek, és a mellette lévő kutnak fölszentelése Sarlós Boldog Asszony napjára rendeltetett. - Öröm volt nézni azon számos gyülekezetet, melly ezen napra Szeged várossából, és a körül lévő Helységekből (...) jelent ott meg, mivel ezen föl termésből munkája után részesülhet. - Vedres Ur érezvén ezen örömöt, egy nagy kerek nyomtató tsürben, kereszt formára teritett asztalnál száz válogatott Uri személyeket illendőképpen megvendégelt; kívűl pedig (...) a szüntelen tartó muzsika mellett pálinkát, bort, kenyeret, és paprikás hust osztogatott; s ezen napot a Vedresházi pusztán megüllendő ünnepnek határozta.”

Az 1830-as ünnepségen Riczó Bonaventura ferences atya által elmondott beszéd, „Az emberi tehetségnek tüköre” a szegedi Grünn-nyomda kiadásában jelent meg.

Erdősítés

Vedres több száz holdas erdősítési programot indított el Szegeden és a városhoz tartozó területeken.
1790-ben Szeged-Felsőváros mellett, a Szillér mocsaras vize partján 6000 darab fűzfa dugványból telepítette Etelka erdejét – jó barátja, Dugonics András biztatására.
1790-ben Kistelek határának fásítása közben nagy tapasztalatra tett szert, majd csak 1806-ban kezdhetett komolyabb munkába. Ekkor Csengele határában 286 ezer nyárfát, 83 ezer fűzfát, 1300 szilt és 421 akáccsemetét ültetett.
Erdősítési munkákat saját birtokain is folyamatosan végzett. Az ő érdeme az ország első erdőhivatalának (erdőinspektorság) megszervezése 1804-ben.

A gazdasági szakíró

Eggy nemzeti jószág, mellyet Magyar ország és a hozzá kaptsolt tartományok számára 's javára szerzett Vedres István. - Szegeden : Grünn Orbán, 1807

Közgazdasági és kultúrmecénási munkájában pénzügyi terveket mutat be olvasóinak a csatornarendszerek elkészítéséhez és finanszírozásához (pl. kamatozó kötvények, a termények kereskedelméből származó jövedelmek befektetése). A mű második felében a magyar nép műveltségének fejlesztése kerül előtérbe. Évi 250.000 forintot kellene a magyar nyelv fejlesztésére fordítani és külön anyagi juttatást küldeni tudósoknak, iskoláknak, könyvtáraknak, kiadandó könyvekre, ösztöndíjat tanulóknak…
Rendszeresen kívánta jutalmazni a növény- és állattenyésztő gazdákat, hűséges és gondos béreseket, cselédeket.
Művében a sport és a testgyakorlás fontossága is szerepet kap: „a testi Gyakorlásokat szokásba hozni és nem tsak ünnepi napokon alkalmazni, hanem úgy szólván egy Nemzeti mulatságos foglalatossággá tenni, nem utolsó haszon – sőt nagy javára lenne a Nemzetnek…. mind gazdaságban, mind a mesterségekbe, mind pedig a katonai életbe, erő, gyorsaság és győzősség kívántatik.” Számba vette az akkor ismert sportágakat (futás, ugrás, mászás, bukás, lövés, szúrás, ütés stb.), de a hideg, meleg szomjúság és nyomorúság tűrését is a „testi gyakorlatok” közé sorolta.
Írása végén kiderül, hogy ötletei megvalósításában számított a Tudóstársaság támogatására.

A nemzeti jószág szerzőjének, Vedres Istványnak a bankótzédulák elenyésztethetésérül való vélekedése közre botsátotta ... Tsongrád vármegyének fő adózedője [!] ... Botka Ferentz. - Szegeden : Nyomtattatott Grünn Orbán betűivel, 1807

Röpiratában Vedres levélszerű versezetben mondta el véleményét a papírpénzkibocsátás káros hatásáról az élénk kereskedelmi forgalmat bonyolító városban. Javaslatai nem voltak reálisak.

Dissertatio de fundo publico in commodum Regni Hungariae ... / Stephani Vedres ; ex hungarico latine reddita ... per Josephum Basilium Salamon. - Szegedini : Typis Urbani Grünn, 1809

A kötet az Eggy nemzeti jószág... latin nyelvű változata, a Somogyi-könyvtár egyik példánya Dugonics András könyvtárából való. A könyv sérült borítófedelének belső oldalán kézírással a [C]larissimo … Andreae [D]ug[onics]… felirat olvasható.

A' sívány homokság használhatása / szabad királyi Szeged Várossának javasolta Vedres Istvány. - Szegeden : Nyomtattatott Grünn Orbánnál, 1825

Vedresházán készült legnagyobb terjedelmű írása, melyben kifejti, hogy a homok és a árvíz nem ellensége, hiszen saját birtokán már megküzdött ezzel a két elemmel. A kötetet Szeged város tanácsának ajánlotta, felsorolva javaslatait a homokos területek hasznosítása érdekében: a város fásítási kötelezettséggel adja bérbe a „síványságokat”. Az ecetfák, eperfák, gyümölcsfák ültetése segít a homok megkötésében és hasznot is hoz a gazdálkodóknak.