A magyar nyelv pártfogója

A 18. századi Szegeden Vedres István – akárcsak kortársa és barátja, Dugonics András – élen jártak a nemzeti nyelvű szépirodalom meghonosításában. Vedres szépirodalmi művei mellett műszaki, közgazdasági írásai is magyarul jelentek meg a város első nyomdájában, a Grünn-nyomdában.
„Nem teszi a magyart magyarrá hazája, s lakóföldje; hanem nyelve és természete.” – vélekedett. Vedres nem a latin nyelv ellen szólalt fel, ellenkezőleg eszközként továbbra is a folyamatos használatát szorgalmazta. (Némely hazafiúi emlékeztető szavak a magyar nemzeti lelke és karaktere felől) Úgy vélte, a magyar nyelvet az egész országban oktatni kell, így teremtve meg az egységes nyelvű nemzetet. Vedres fontosnak tartotta, hogy a magyarság műveltséget szerezzen, ezáltal bölcsességhez jusson – ez a nemzeti boldogság elérésének egyetlen lehetősége. A házitanítók elterjedt foglalkoztatásával szemben a nyilvános közoktatás mellett foglalt állást (A magyar nemzeti lélekrül egy-két szó).

A Magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiui elmélkedések / [Gáti István, ... Vedres István ...]. - [Bécs] Bétsben : Hummel Dávidnál, 1790

(Teljes szöveggel)

A kötet 1806-ban Szegeden (Grünn Orbán), majd 1807-ben Kassán (Ellinger János) is kiadásra került.

Író és gyűjtő

Vedres azon kevesek közé tartozott, aki minden művét magyar nyelven írta. A századforduló neves tudósaival levelezett, olvasta könyveiket. Művei ott voltak Széchenyi könyvszekrényében a Hitel pedig Vedres íróasztalán. Külön érdeme, hogy a művelődéstörténeti, szépirodalmi, műszaki, közgazdasági témák elméleti kifejtése mellett műveiben azt is nyomon követhetjük, amint egy vidéki mérnök megpróbálja bevezetni polgáriasult, haladóbb gondolatait, alkalmazni találmányait az elmaradott Alföldön.

Vedres István szerette a könyveket, előfizetője és tudósítója volt kora folyóiratainak (Minerva, Nemzeti Gazda, Magyar Kurír, Magyar Hírmondó, Regélő). 1817-ben a Nemzeti Gazda legnagyobb adományozói közt szerepelt Albert királyi herceg és gróf Festetics György után.
A családi emlékek szerint szépírói tevékenysége mellett fordítással is foglalkozott: Aesopus meséit versben fordította magyarra és gyermekeit ebből a könyvből tanította. Sajnos sem a saját készítésű mesekönyv, sem Vedres könyvtára nem maradt fenn az utókor számára.

Színház

A szegedi színházi élet megindulásának egyik legnagyobb támogatója Vedres István volt. A tervei alapján építendő városháza „talp-kövének le-tétele' alkalmatosságára”verset írt. A pesti Landerer nyomdában készült kötetet (teljes szöveg) Vedresnek Szegedről készített metszetei díszítik (jobbra).

Az épületben külön színházterem is épült – ugyancsak Vedres elképzelései szerint. Ez volt az első nyilvános színház Szegeden, és eleinte városszerte csak „Curiális házbéli theátrumnak” nevezték. A színpad a „tántzszálában, vagy másképpen Tántzpalotának végében volt felállitva.” Egy szeglet-kocsma és benne kávéház is helyet kapott az új épületben.

„... ezen alkalmatosságban lévő Theátrumnak fel állitásában az a fő czél, hogy abban a magyar nemzeti nyelv tökéletesitése által az erkölcsi és polgári boldogság előmozditása lehetőképpen eszközöltessen igy annak Magyar Erkölcsi Teátrum legyen a neve s benne, bár idgeen nyelvü társaságok is kibérelhetik, a magyar Játszó Társaságnak (...) mindenkor (...) elsősége lészen.”
SzVT ir. 1901/1800. sz.

A színháztermet 1800. november 25-én avatták fel.

Három évvel később, 1803 szeptemberében Vedres kezdeményezésére szegedi vendégszereplésre érkezett Wesselényi Miklós kolozsvári színtársulata. A vendégjáték utolsó napján, október 3-án mutatták be Vedres A haza szeretete, avagy Nemes Szeged városának töröktől való elvétele című művét, az első szegedi tárgyú darabot. Az igaz hazafias érzés késztette vitézi játék minden valószínűség szerint a vonzó közönségcsalogató „hirdetések” nélkül is nagy sikernek örvendhetett. Nyomtatásban hat évvel később került a közönség elé.

A haza szeretete avagy Nemes Szeged várossának a' töröktől való elvétele ... / írta Vedres Istvány. - Szegeden : nyomtatatott Grünn Orbán által, 1809

A színházteremről és Vedres darabjának bemutatójáról bővebben beszámol Sándor János A szegedi színjátszás krónikája. Theszpisz szekerén című munkája. Szmollény Nándor A szegedi magyar nemzeti szinészet százéves története című művének 4., 5. és 14. fejezetében olvashatunk Vedres színházpártoló és színműíró tevékenységéről.