Szeged város földmérője

Vedres István 35 évnyi szegedi földmérősége (mérnöksége) alatt igen sokrétű feladatkört látott el. Ami a munkakörébe tartozott:
- földmérések és birtokügyek
- városrendezés, utcaszabályzások
- építései tervek, építkezések (iskolák, kórházak, templomok, tanácsháza)
- hidak, malmok, árkok és csatornák körüli teendők
- kútvizsgálat, elsüllyedt hajók kiemelése
- szakértői ügyek, térképezések (pl. Szabadka, Makó), közrendészet, tűzrendészet és közegészségüggyel kapcsolatos teendők
- ármentesítés, fásítások, folyószabályozások
- a szőregi uradalom rendberakása, melynek később gazdája is lesz

Utak

Mérnöki munkásságának fontos része volt az utak, utcák és hidak karbantartása. Vedres állapotfelméréseket végzett, melyek alapján ismertette a városvezetéssel elképzeléseit. Egyenes vonalvezetésű utakat javasolt, és megkövetelte azok rendben tartását. Régóta gondot okozott a városban, hogy a szántóföldek mentén a gazdák több helyen beleszántottak az utakba, illetve hogy az utak mentén nem volt két oldalt árok, ezért a kocsik tönkre tették a szántóföldeket. Közegészségügyi szempontból is nagy jelentőséggel bírt, hogy tilos volt dögöket, „büdösséget okozó holmikat” tárolni, áztatni az árkokban.
A robotmunkában épített utak azonban lassan épültek, a kő- és fahiány állandó volt, illetve a tavaszi árvizek is károkat okoztak. Legismertebb munkája az Újszeged és Szőreg közti mocsaras terület felett áthaladó 700 öl hosszú fahíd építtetése, mely kereskedelmi érdekeket is szolgált.
Vedres érdeme a korabeli Szeged közvilágításának megoldása: az első 125 darab utcai lámpát ő helyeztette ki mérnöksége alatt.

„Vedres-házak”

Nemzeti és Polgári Iskola, Rajziskola, Gimnázium és Lyceum (Szeged)

Az épületegyüttes a Demeter templom két oldalához csatlakozó részekből, jobbra a piarista rendházból, balra a plébániából állt. Az Iskola utcába nyúló, két háromszög alakú timpanonnnal tagolt homlokzatú épületben, melynek tetején kicsi hagymakupolás tornyocska állt, a Nemzeti és Polgári Iskola, Rajziskola, Gimnázium és Lyceum helyezkedett el 1794-től.
Az építési és felújítási munkák 1811-ig folyamatosan zajlottak. Valószínűleg Vedres építette a piarista rendház udvarán álló refektóriumot is - az alföldi földesúri kastélyokat idéző kettős tetőzettel, homlokán virággirlandos díszítéssel.
A piarista iskolát ábrázoló metszet először Vedres István A szegedi múzsák százados ünnepe című művében jelent meg.
(Vedreshez köthető a meg nem épült alsóvárosi és az 1879-es árvízben megrongálódott és lebontásra került rókusi iskola terveinek elkészítése is.)

Rókusi közkórház és templom (Szeged)

A kórház alapkövét 1801 őszén helyezték el. 1807-re a földszint, 1813-ra a teljes felépítése befejeződött. Az épületet a későbbiekben tovább bővítették, az 1879-es nagy árvíz megrongálta.
A város legszegényebb területén állt az 1739-es pestistől való megmenekülés emlékére emelt fogadalmi kápolna. A Vedres tervezte új rókusi templom formája a Vedresházán épített temploméra emlékeztetett. Később a nagy árvíz erősen megrongálta. 1906-ban épült fel a mai is álló neogótikus templom.

Tanácsháza (Szeged)

A török kori katonai építészeti megoldásokat magán viselő korábbi tanácsháza 1728 óta állt a várral szemben. Az alapkőletételre 1799. augusztus 30-án került sor. A tanácsházát Vedres tervei alapján és közreműködésével Schwörtz János építette fel mintegy két év alatt. Vedres érdeme, hogy színházi előadásra alkalmas teret tervezett az ekkor még állandó színházi épülettel nem rendelkező városnak. Ő készítette a díszes függönytervet is, amelyen többek között rajta volt a „két magyar haza oltára, a melly előtt égő tűzbe a Szeged várossa Asszonyi képébe áldozat részen”. A festés és a berendezés is Vedres utasításai szerint történt.
Az árvíz által megrongált épületet 1882-ben bontották le.

Schäffer-ház (Szeged)

Vedres tervezte id. Schäffer Ádám német nemesember módos polgári házát (1809-1810) a mai Roosevelt téren. Az egyemeletes épület homlokzatát háromtengelyű középső rizalit hangsúlyozza. A körszeletív közepén emberarcú zárókő. Az épület budai és pesti épületek mintái alapján készülhetett, ahogy a gazdagon díszített kovácsolt vasajtó is. A napsugaras díszítőmotívum népszerű volt Szeged környékén. A földszinten a család vaskereskedése kapott helyet, majd később, a ház előtti téren működő halpiaccal összefüggésben a Fülöp-féle halászcsárda is itt talált otthonra, kellemes kerthelyiséggel. 1869-ben a műemléki védettséget élvező házat lebontották és helyére emelték az „Égő Arany” épületét.

Vedres-ház (Szeged)

Az empire stílusú földszintes épület (1805) homlokzatát háromszögű timpanonnal lezárt rizalit és kosáríves kapu hangsúlyozta, melynek magas nyílása megfelelt a gazdálkodói szükségleteknek. A kapu fölötti háromszög oromfalában Vedres nemesi címere kapott helyet. (Bár nemességet csak 1820 után kapott, mérnöki foglalkozására jellemző saját címertervét már pályája kezdetén kialakíthatta). A sarokház aljában lévő üzlethelyiségek táblákkal védett ablakai részben a térre, részben az utcára néztek. 1875-ben a Klauzál tér kikövezése a házat „elsüllyesztette”, ezért lépcsős lejárást engedélyeztek hozzá. Az árvíz után veszélyessé vált házat 1881-ben lebontották.

Korda–Dáni-ház (Szeged)

Az 1820 körül épült emeletes, körzárterkélyes, L-alakú polgári saroklakóház két utcára néz (ma: Kálvária sugárút, Dáni János utca) , emeletén félkörös kiugró szobával – budai és székesfehérvári mintára. A félkörös homlokzat alatt elhelyezett oroszlánfej Vedres lakóházán is előfordult – feltehetően kedvelte ezt a fajta figurális díszítést.
Korda János táblabíró 1816-ban kötött házasságot Vedres Rozáliával, ezért valószínű, hogy házukat apósa Vedres István tervezte. Lányuk (Vedres unokája), Korda Terézia Dáni Ferenccel (szeged városi főispán) kötött házassága után az 1848/1849-es összeírásban már Korda-Dáni ház néven szerepel az épület. Szeged első fényirdája is itt kapott helyet az 1860-as években. A ház műemléki védelem alatt áll.

Béró-ház (Szeged)

Az 1810-es épület (Iskola utca) Szeged első kétemeletes lakóháza – írják róla a város történészei. Itt működött a Szegedi Híradó kiadóhivatala, Burger Zsigmond könyvnyomdája, majd később a Traub nyomda.
A többszöri felújítás során eltűnt a kapu feletti 1810-es dátum, az építés időpontjának bizonyítéka. A műemléki védelem alatt álló ház földszintjét jelenleg étterem foglalja el.

Grünn-ház (Szeged)

Feltehetőleg Vedres István tervezte, az 1810-es években épült egyemeletes lakóházat. Egy ideig a mai Széchenyi téren álló házban működött Szeged első nyomdája, a Grünn nyomda. Az 1801-ben alapított nyomdában több Vedres-kötet is készült. Az épület erkélye kőkonzolos, gazdag kovácsoltvas ráccsal, benne az úgynevezett Attila-fej. A vaslapon látható, sisakot viselő férfifejet a ház építésekor találták, mely a köztudatban Attila-ábrázolásként lett közismert. A házban nyitott korabeli kocsmát is Attiláról nevezték el, de azóta kiderült, hogy a dombormű egy XVIII. századi cseh kályhalap.

Katolikus templom (Szeged-Szőreg)

A község első temploma 1728-ban épült Szent Péter és Pál tiszteletére 1782-ben. A vályogfalú, nádtetős épület helyére épült a Vedres István tervezte templom (1825–1831).
A Szent István tiszteletére épült templom fala bazaltból, homokkőből és téglából épült. Hossza 48 méter, szélessége 16 méter, tornyának magassága 36 méter. Eredeti tornyát 1929-ben magasították, akkor épült rá a barokk jellegű toronysisak. Homlokzatát két klasszicizáló féloszlopfő fölött timpanon, a főbejárat fölött Szeged város domborműves címere díszíti. Neoklasszicista stílusú főoltára 1835 előtt készült. Egyik mellékoltárát 1835-ben Szent Vendelnek az állattartó gazdák és pásztorok tiszteletére állították, másik mellékoltárt (Nagyboldogasszony oltár) tehetős szeged-felsőtanyai sarja Kordás Péter és Pál állítatta.
Országos Műemléki Felügyelőség 1958-ban műemlék jellegű épületként védettnek nyilvánította.

A mérnök-író

A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj hajókázható tsatorna, mellnek hellyét, nem tsak Magyar Ország, hanem az egész Ausztriai Birodalom hasznára föl keresni és meg határozni igyekezett Vedres Istvány... - Szegeden : Grünn Orbán' betűivel, [1805]

Vedres legismertebb műve meggyőző érvekkel támasztja alá egy Szegedet Dunaharasztival vagy Soroksárral (érintve közben Félegyházát, Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet) összekötő csatorna megépítésének szükségességét. A csatorna hossza 100.000 öl, azaz 25 mérföld (kb 189 km), szélessége a felszínen 18, a fenéken 10 öl, mélysége 1,5 öl lett volna. Vedres a csatornaépítés összköltségét 4,5 millió forintra becsülte.
„Négy, legföljebb öt napok alatt, könnyen felérhetne a hajó Szegedről Soroksár körül a Dunába, ha minden 4000 ölnyire olyatén állások rendeltetődnének, ahol a vontató marha készen állana a hajóknak tovább való húzására. Mintegy 25 ilyen állásoknak kellene lennie, ahol bizonyos messzeségre adatadó jelek által a béresek akkora felkészülnének mikorra a hajó helybe érne. Igy folyvást mehetnének mindenkor a hajók és még éjjel is ha a szükség kívánná hold vagy más világnál.”
A csatornával kapcsolódóan téli kikötőt és hajógyárat is tervezett körülbelül 1000 hajó befogadására: szerinte akár „hadihajós seregnek” is alkalmas lett volna a Matyi-víz.

A Mű második részében az „első magyar közraktárt” mutatja be, melyre a vár környéke tökéletesen alkalmas lenne. Így együtt a központi raktárral, a hajógyárral, a téli kikötővel Szeged országos közlekedési gócpont lehetne. Vedres elképzelése hasonlított Széchenyiéhez, ám ő Pest helyett Szegedet tervezte az ország gazdasági központjának.
A szerző saját kezűleg készített metszettel díszítette kötetét, amely egyidejűleg német nyelven is megjelent. (Ueber einen neuen Schiffbaren Kanal in Ungerland : mitelst dessen die Donau mit der Theiss ... ) A városi tanácsnak levélben jánlotta kötetét.

A' túl a' tiszai nagyobb árvizek eltéríthetésérül egy két szó / Vedres István. - Pest : Trattner és Károlyi, 1830

Vedres vízműtani munkája 25 évvel később íródott. Utolsó munkájában közel 35 éves mérnöki tapasztalattal írta meg vízszabályozási programját, melyben kiemelt szerepet szánt a töltések építésének, illetve felszólalt a Maros-torkolat Szeged alá helyezése ellen.
Műve a Tudományos Gyűjtemény VI. kötetében is megjelent. (Teljes szöveggel)