248-249 |
"Fő törekvésem műsoromat önálló és eredeti újdonságokkal díszíteni, hogy a szegedi színpad e tekintetben is elfoglalja az őt megillető helyet. Az operai előadásokat új és régi operákkal kultiválni, szintúgy a klasszikus és ifjúsági előadásokat. Értékes és érdemes reprízekkel a műsor nívójának emelése lesz a célom." Szegedi Híradó, 1911. aug. 29. Almássy Endre A színiakadémia elvégzése után, 1897-ben lépett színre, Halmay Imre nagykikindai társulatánál. Több éven át a pécsi, kecskeméti és óbudai színházak elsőrendű tagja volt, majd 1907-ben Szegedre szerződött, ahol feleségül vette igazgatója, Makó Lajos leányát. Apósa halálát követően a színház művezetője, 1911-től direktora lett. Nehéz időben, az első világháború és a forradalmak alatt, tíz éven át vezette a teátrumot, majd 1921-től színésznek szerződik a Nemzeti Színházhoz. Ettől kezdve az Akadémián drámai gyakorlatot tanított, és tevékenyen részt vett a Színészegyesület munkájában is. Színészként hős- és jellemszerepeket játszott. Mint igazgató, nagy gondot fordított társulata összeállítására és a változatos repertoár kialakítására.
|
250 |
A színügyi bizottság ülésén pedig utal arra, hogy a szezonnyitó előadásra, melyen Bródy Sándor két egyfelvonásosát adják, a szerző is eljön.
Alaposan megerősödött együttessel indul első igazgatói szezonjának. Sok évi kívánságnak eleget téve végre van főrendezője a társulatnak, a kitűnő Ferenczi Frigyes személyében. Az új tagok közt találjuk Szohner Olgát és Déri Rózsit, mindketten egyaránt otthon vannak prózában és operettben; László Tivadar fiatal szerelmes-színészt, az okos és tehetséges buffókomikus Heltai Jenőt, a nagy hírű apaszínész Szathmáry Árpádot és az ifjú tehetséget, Mihó Lászlót. És ők csak a legnevesebbek! Két karmester és 36 tagú kar biztosítja a zenés darabok megfelelő nívójú előadását. 1911-1912. Annak ellenére, hogy koleraveszéllyel riogatják a lakosságot, Bródy Sándor jelenlétének hírére telt ház szorong a szeptember másodiki szezonnyitó előadáson. A bevételt a ravasz direktor a Vidéki Hírlapírók javára ajánlja fel! Az előadás kezdete előtt Almássy a függöny elé lép, és rövid beszédben üdvözli az egybegyűlteket. "Engem csak magyar lelkem természetes ösztöne vezet most, hogy szívem egész melegével üdvözöljem Szeged város nemes közönségét. Azt a közönséget, amelynek ez estén immár állandó szolgálatába lépünk s amelynek tetszése, vagy nem tetszése fogja sorsunkat eldönteni, de amelynek őszinte ítéletébe - az örök igazságossága s az önmagunk erejébe vetett erős hitünkkel - eleve is tisztelettel nyugszunk meg" - mondja többek között. Bródy két darabja: A fejedelem és a Lajos király válik előadása között "negyedórahosszat cseveg a közönségnek".432 A sajtó szerint a társulat "tisztes igyekezetet fejtett ki" a nyitó előadáson, nemkülönben a Cigánybáró-ban és a Luxemburg grófjá-ban - e két zenés előadáson mutatkozik be az új operettrészleg. Bár Déri Rózsi a Cornevillei harangok-ban városra szóló sikert arat, igen kevesen váltanak jegyet az előadásokra. A kolerától való félelem megteszi a magáét! Szeptember tizennegyedikén délelőtt Müller Mátyás karmester Mihó László és Kovács Anna társaságában a bemutatásra váró Fall-operettet, a Babuská-t próbálja, amikor a kelléktár felől pisztoly dörrenését hallják. Mihó ér először a tár ajtajához, és rémülten látja, a kellékes vérző fejjel fekszik a földön. Főbe lőtte magát! Szerencsére a kórházban |
251 |
megmentik az életét. Két nappal később a Babuska, az év első operettbemutatója, sikert arat, mert "nagyon jó előadásban került színre. {...} A lelke volt az előadásnak az oly rövid idő alatt kedvenccé lett primadonna: Déri Rózsi. {...} Ferenczi Frigyes ízléses és ügyes rendezése nagyban elősegítette az operett sikerét."433 A hónap folyamán zenés mű és bohózat váltja egymást, s a 29-én bemutatott Gilbert-szerzemény, az Ártatlan Zsuzsi a szezon végéig lejátszott 18 előadásával az egyik legtöbbet előadott darab lesz! Októberben, talán azért, mert megszaporodik a közönség, komolyabbra fordul a műsor. A szegedi kőszínházban negyedikén kerül színre először - sajnos unalmas előadásban - Schiller Haramiák-ja, és négy előadást ér meg csupán. Hetedikén tartják az első opera-előadást, a műsoron Puccini Pillangókisasszony-a. Az előadásban a fő érdem Müller karmesteré, "aki lendülettel vezényelte és biztos kézzel tartotta össze az együttest". Az olasz zeneköltő remeke szintén négy előadást ér meg. A tizenkilencedikén bemutatott Strindberg-komédia, a Pajtások a házasélet szentnek tartott kötelékét figurázza ki. A férfi főszerepet Zátony Kálmán gondos kidolgozással, feleségét Szohner Olga dicséretes igyekezettel játszotta. "A rendezésért külön elismerés illeti Almássy Endre igazgatót." A közönség érdeklődése csak két előadásra futja! Nem csoda, hogy ismét az operett és a bohózat uralja a színlapot. A színház ennek ellenére jól megy, a színigazgatónak azonban nincs nyugta, újult erővel támadják. Először a szegedi tankerület tanárai adnak értetlenségüknek hangot amiatt, hogy Makó halála óta szüneteltetik az ifjúsági előadásokat, majd ismét Wimmer lendül támadásba. A Délmagyarországban megjelent cikkében Szegedhez méltatlannak tartja az
|
252 |
Három nappal később egy Shaw-darabnak, Az orvos dilemmájá-nak tapsolhat Szeged. Az előadásban a "sok-sok igyekezet mellett ügyetlenkedésben sem volt hiány, ami nem egyszer hangos derültséget keltett a nézőkben".
Másnap Lecocq A kis herceg-ének repríze Déri Rózsi diadalmas estje. Nem vitás, az új szubrett megbabonázta a várost. A hónap végén egy francia szalonvígjáték, A papa hódít. Az előadást végigkacagja a közönség. A nőcsábász papát Almássy, az őt kordában tartó fiát László Tivadar adja igen jól. Pompás karaktereket formálnak Solymossy és Heltai, valamint az ártatlan falusi lány szerepében Wirth Sári. A sok kitűnő alakítás közül a legjobb mégis Szathmáry Árpád frenetikus hatású falusi plébánosa. Elsősorban neki köszönhető a hat telt ház. Decemberre kibővül a prózai szerzők névsora. A tavalyi repertoárból Guthi, Molnár és Bíró Lajos művei kerülnek át, a szerzők közt megjelenik Jókai - és végre Shakespeare is. Szép ház előtt játsszák a Macbeth-et, meglehetősen konvencionális felfogásban. "Szedett-vedett díszletek és kosztümök szerepeltek és élettelen szereplők, akik közül csupán Csiky László és Tóvölgyi Margit emelkedik ki." Tizedikén csalódást kelt - Az élő holttest, Tolsztoj drámája. Fegyát Zátony Kálmán, a feleségét Tóvölgyi Margit alakítja. "Unalmas darab, alakjaiban vér helyett savó csörgedez" - állapítja meg a Napló kritikusa. "Maga az előadás sem jó a szegedi színházban. Ennek oka pedig az, hogy a szereposztás helytelen" - keresi a fiaskóra a magyarázatot a Híradó. Igaz, a bemutató valójában csak főpróbának tekinthető, ugyanis később, mint vendég Törzs Jenő is eljátssza Fegya szerepét, s akkor már merőben másként ítélik majd meg a látottakat. Az operakedvelőkre is gondol a direktor, amikor karácsony előtt műsorra tűzi Goldmark "bájosan finom alkotás"-át, a Házi tücsök-öt. "Müller Mátyás bravúrral dirigálta az operát", a szereplők lelkesek és jók voltak. Méltó karácsonyi ajándékot kapott a Tisza-parti város. 1912. Az 1912-es év első jelentős bemutatójának a Nincs tovább, a már korábbról ismert Földes Imre színműve ígérkezik. A Hivatalnok urak sikeres szerzőjének a kártyaszenvedélyről - mely lopásra, sikkasztásra készteti a gyenge karaktert - szóló darabja azonban csalódást kelt. "Gyenge darab, amelynek alakjai nem cselekedetükben mutatkoznak |
253 |
be, hanem egymást mutatják be beszéd közben." A főszereplők - Zátony Kálmán, Almássy Endre és Szohner Olga - azonban a rossz anyagból is nemes alakításokat formáltak. "A rendezés érdeméül tudjuk be, hogy az előadás elég gördülékeny és betanult volt."436 Január közepén valósággal sarkvidéki hideg tör Szegedre, és a zord időben öten megfagynak. Az időjárás alaposan lelohasztja a színházba járó kedvet. Az igazgató mégis új darab bemutatására készül. Huszonkettedikén tűzik műsorra a Szegedi Híradó volt munkatársa, Liptai Imre darabját. A pénzhamisítással szerzett könnyű pénz könnyű elvesztéről szól a Rossz pénz nem vész el. Helyi érdekessége, hogy szegedi vonatkozások - pl. a havi búcsún való mulatság - is szerepelnek a vígjátékban. A sajtó ellentétesen értékeli a bemutatót. "Az előadás igen jó, művészeink együtt és külön is jót nyújtottak" - írja a Híradó. A Napló egészen másként látja a produkciót. "Persze az előadás gyönge volt, készületlen, elnagyolt és nem szolgálta a szerző törekvéseit." A szereplők szerepeiket nem tudták "és mintha a nyugatosok gárdájához tartoznának, kétszer mondták, amit mondtak." Aki nem látta Liptai művét, nehezen alkothat véleményt az előadás milyenségéről, s magáról a darabról! Január végén neves vendég érkezik Szegedre: Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház rendezője. Az apja fia című első színművének utolsó próbáit maga vezeti. Az apaság körüli tragikomikus lehetőségeket használja ki komédiájában a szerző. Bár a "közönség a szerzőt és a szereplőket a felvonások végén többször kitapsolja", a harmincadiki bemutatón, sajnos "a szereplők fölszínesen játszanak és szív nélkül." A darab mindössze három előadást ér meg. Érdemes megjegyezni; annak ellenére, hogy a lexikonok e Hevesi mű ősbemutatóját - 1912. szeptember 12-ére, helyét pedig a Magyar Színházba teszik - valójában az eredeti bemutató Szegeden, 1912. január 30-án volt! Néhány nappal később Hevesi, librettistaként is bemutatkozik. Nádor Mihály zeneszerzővel közösen alkotott Falu végén kurta kocsma című daljátékukhoz ő állítja össze a szöveget Petőfi verseiből. A február másodiki bemutatón Arany Tetemrehívás-ából készült daljátékkal - a zeneszerző Farkas Ödön a kolozsvári zenekonzervatórium igazgatója - együtt kerül színre. Kár, hogy mindkét muzsika nehézkes, ráadásul az énekesek sem remekelnek, így azután a művek csupán kétszer kerülnek színre. Február folyamán nagy sikert arat a kitűnő előadásban színre kerülő Tristan Bernard vígjáték, A kis kávéház és a Dandin György. Moliere vígjátékában "ügyesen, stílusosan" adja a címszerepet Heltai Jenő, aki egyúttal rendezte is a darabot. Tizenötödikén, amikor a színházban felcsendülnek a Leányvásár dallamai, az évad legnagyobb sikerű előadása kezdődik el. Jacobi operettjét alig három hónapja mutatta be a Király Színház, de máris a magyar színpadok kasszadarabja. A karmesteri pálcát ezúttal is Müller Mátyás fogja kézbe, a szellemes rendezés Ferenczi Frigyes munkája. A jókedvvel játszó Déri Rózsi és Antal Erzsi az előadás mozgatórugói, pompás Solymossy Sándor a fiatal gróf szerepében és Szathmáry Árpád, mint Harrison. Az operett a szezonzárásig hátralévő három hónap alatt - a színház történetében eddig példátlanul! - 19 előadást ér meg. |
254 |
"A mai társadalom erkölcstelen alakjai vonulnak fel ebben a darabban" - írja szent borzongással a Híradó kritikusa, majd így folytatja: "a színészek jól játszottak, de nem Szomory alakjait adták." Meglehet óvatosságból némiképpen tompítottak a darab élén. "A szegedi közönség vegyes érzelmekkel fogadta a darabot, de a siker nem maradt el." A Napló csak a színészekkel foglalkozik és nagyvonalúan állapítja meg, hogy "a címszerepben Szohner Olgának volt egy pár igen sikerült momentuma."437
A Szegedi Napló már szeptembertől óvatos makacssággal támadja Almássyt, ám március végén már nyíltan beleköt, és huszonegyedikei számában sürgeti egy második színház megnyitását, mondván, a konkurencia majd okvetlen nívóemelkedést eredményez! A cikkre a direktor csak augusztusban reflektál: "Feleslegesnek tartom Szegeden egy második színház létesítését. Mindamellett én nem emelnék szót a második színház ellen, lehet, hogy beválna. De fontos kérdés még az is, hogy Szeged közönsége milyen színházat is akar tulajdonképpen. Ha nyári színház mellett foglalna állást, akkor egészen önálló attrakciókkal kell a közönség elé lépni. Ha pedig egy második állandó téli színház fölépítéséről beszélünk, igen szépen meg lehet csinálni, hogy egy-egy nagyobb sikerű operett vagy látványosság időszakonként párhuzamosan kerülne színre mind a két színházban." Hogy ezt a paralel játékot hogyan képzeli Almássy, arra nem derül fény. Talán arra gondol, hogy ez gyakoribb színházlátogatásra ösztökélné a közönséget?438 A Napló mindenesetre tovább támadja az egyetlen színházat, taktikusan, ravaszul. A görög rabszolga március huszonkettediki bemutatója ürügyén például a kritikus elmélázik a darab valamikori sikerén, miközben szomorúan konstatálja, hogy "a repríz szereplői nem igen léptek az elődök nyomába." Áprilisra szinte kiürül a színház, csak néhány néző feszeng az üres széksorokban. Még szerencse, mert a színház oly rossz állapotban van, hogy a Rang és mód előadásán beesik az eső a színpadi szobába! Almássy betegsége egyébként is sok nehézséget okoz a műsorszervezésben, de a rutinos igazgató a régi receptet veszi elő, és megkezdi a vendégjátéközönt. A színjátszás legnevesebbjei lépnek fel a szegedi |
255 |
Opera-előadást 15 alkalommal játszanak, de ebben a számban már bennfoglaltatik az Arany János és Petőfi műveiből készült daljáték, valamint a vitatható nívójú olasz gyermekopera is. Feltűnő, hogy mindössze kilenc népszínmű-előadást tartanak, azt is csak a szezon második felében. (Fejére is olvassák majd ezt a direktornak!)
Megváltozott a darabválasztás is. Míg Makó Lajos idején zömmel - az akkor legkorszerűbb teátrum - a Vígszínház bemutatói nyomán francia társalgási drámák szerepeltek a szegedi színház műsorán, addig Almássy inkább a Magyar és Király Színházak repertoárjából válogat. A Tisza partján is elsöprő sikert arat a hazai polgári drámairodalom. Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Lengyel Menyhért, Szomory Dezső, Molnár Ferenc és társaik művei, kiszorítják az elavult, korszerűtlen népszínművet. A tízes évek elejére megszülethetett az új magyar dráma, mert Budapesten kialakult a kifejezésére alkalmas drámai nyelv. Ignotus 1909-ben még ötven évre becsüli kifejlődését, "amikorra majd a mai, németbe és zsidóba ojtott ferencvárosi és terézvárosi csibész-magyarság egészen kialakul [.] mely nem idegen lesz, csak más lesz, mint a vidék nyelve és beszéde."439 Ignotus tévedett, mert íme már jelen van és hódít országszerte az új magyar dráma. Jelentősnek mondható Almássy előadás-sorozatok létrehozására való erőfeszítése is. Jelentős, még akkor is, ha e sorozatok egyelőre csak 4-5 előadást jelentenek. Azonban így lényegesen kevesebb a műsorra kerülő darabok száma, ami nem csak anyagi előnyt jelent, hanem azt is, hogy a próbák számát ötről hétre emelhetik. Ez pedig a készültebb, kidolgozottabb produkciók lehetőségét hordozza magában. Sajnos a színház nem mindig él vele. Az viszont tagadhatatlan, az együttesen látszik a tehetséges főrendező, Ferenczi Frigyes munkájának keze nyoma. Ferenczit a szakma is tiszteli. Ennek jele, hogy ő nyeri el a Színészegyesület 500 koronás utazási ösztöndíját. Május végén kitárja kapuit a Horváth Mihály utcai Vígszínpad Kabaré és a Fekete Sas utcában új, egyfelvonásosokra specializálódott teátrum nyílik, a Vass Színház. Az eltelt évek folyamán a kabarék jellege is változott, a német nyelvű műfajból egyre nagyobb teret hódított el magának a magyar nyelvű kabaré. Ez elsősorban Nagy Endrének köszönhető, aki a Modern Színpad nevű félig orfeum, félig színházi vállalkozásában, 1908-ban megteremtette a magyar kabarét. E kivételes |
256 |
A Szegedi Naplóban egyebek mellett a következőket írja: "A színigazgatók különválása" - a szövetkezés az eddig egységes Országos Színészegyesületből való kiválást is jelentené! - "természetesen megszülné a színészek szociális szervezkedését is. Ez a szervezkedés a színészekre nézve feltétlenül előnyös volna, de a magyar színészet nívója, mely eddig az összes nemzetek színészete között jelenlegi szervezetével első helyet foglalt el, lesüllyedne és működése kimerülne a szociális tülekedésben. A különválás még azt is eredményezné, hogy az igazgatók teljesen üzletszerűen kezelnék a színészetet és olcsó pénzen importálnák a selejtes, trágár külföldi termékeket, amelyeket magas helyárak mellett mutatnának be a kizárólag színházra utalt közönségnek. {...} Társulatukat ez esetben olcsó, gyatra erőkkel szervezhetnék. Hiszen a publikum más szórakozás hiányában úgyis bemegy a színházba. Az általuk óhajtott szervezet még azt is eredményezné, hogy a színészeket agyondolgoztatnák, ha kell egész nap próbálnának velük. Mert szerintük nem kell művészit produkálni, hadd legyen darabmunkás!"440
Június negyedikén megalakul a Vidéki Színigazgatók Egyesülete, és nyomban munkához lát, javaslatokat dolgoz ki, melyek - szerintük - enyhítenek a vidéki színészet baján. E javaslatok közül a legvitatottabb a staggione rendszer. E szerint az egyik együttes csak operett, a másik csak vígjáték, a harmadik csak drámai társulatot tartana. Ehhez természetesen három színházzal rendelkező város szövetkezésére lenne szükség. Szendrey aradi direktor szerint Arad, Nagyvárad és Szeged fúziója ideális lenne. Igaz, a javaslat megvalósítása azzal járna, hogy a már most 300-nál több állástalan színészhez - csak a három említett színházat tekintve - további 70-80 munkanélküli művész csatlakozna. A mérleg másik serpenyőjében a szerződésben maradottak gázsiemelkedése van. A javaslatról július közepén Almássy is nyilatkozik. "Tény az, hogy a művészi fejlődésnek s a magasabb művészi munkának a repertoir túl változatossága gátat vet és igazi művészember fájdalmasan gondol rá, hogy 4-5 próbával, ha több lehetne egy-egy darabból, milyen gyönyörű előadásokat lehetne kihozni. De nem lehet, mert nincs rá idő" - mondja, az időhiányban jelölve meg a vidéki színjátszás legfőbb akadályát. Majd így folytatja: - "Én nem merném állítani, hogy Szendrey terve az a megváltó eszköz lenne, hogy minden bajt egyszerre orvosolna, de mindenesetre meg kellene próbálni. Mert, hogy a mostaninál jobb lenne, az is |
257 |
A legnagyobb baj az, hogy a szociális ellentétben lévő két faktor: igazgató és színész, nehezen tudja egymást megérteni" - kezdi írását, azután hosszas fejtegetések után rátér a szegedi színház véleménye szerinti bajaira. - Elengedhetetlen az igazgatói "szerződés legpontosabb betartása, melynek nem utolsó pontja a jó ízlés és erkölcs szemmel tartása. Ezt a mai igazgató - mint maga is beismerte, - nem mindig tartotta be. {...} De nem tartotta be a szegedi igazgató a szerződésnek a népszínművek előadására vonatkozó részét sem, melyet pedig Szegeden, a színtiszta magyar városban igen fontosnak tartok, hisz az a dalfaj van népünk felfogásához, érzéséhez, gondolatvilágához legközelebb." - Végezetül több cirkalmas kitérő után, az 1912-13-as szezon nyitóelőadásán veri el a port, írván: - "Az igazgatónak a szerződés betartása mellett, hogy: "arra kell törekednie, hogy a Szegedi Színház a magyar színészet tekintélyévé emelkedjék" - a kezét a közönség ütőerén kell tartania és ahhoz igazodnia. Arról nem is szólok, mert okát nem tudom, hogy a színházi zenekar, a mostani megnyitón is - a karmesterek kivételével a 21 tag helyett csak 16 tagból állott. Ez a muzsika érvényesülésének kétségtelen rovására megy. {...} A szegedi színigazgató ne feledje, hogy ő a hátralévő két évre is a színháznak nem korlátlan tulajdonosa, hanem átmeneti haszonbírója."442
1912-1913. A Szmollény által kifogásolt szezonnyitó előadás az augusztus 30-i Leányvásár, a múlt évad nagy sikere. Az első hónap 37 előadásából - már az előadásszám is figyelemre méltó! - 23 operett és csak 7 a fajsúlyosabb próza, a többi könnyed bohózat, különösebb irodalmi érték nélkül. Szeptember huszadikán mutatkozik be Almássy új szerzeménye, Virányi Sándor - sikerrel. A tehetséges fiatal színész a Vígszínházból érkezett az oda távozó Zátony Kálmán helyére. Bíró Lajos színjátékában, A rablólovag-ban debütál. "Az új szezonban ez az első jó előadás." A fiatal színész azonnal belopja magát a szegediek szívébe. Kitűnő partnerének bizonyul Gömöry Vilma, aki "frappánsan alakítja a női főszerepet". Kettőjük érdeme is, hogy a darab 9 előadást ér meg! Majd egy hónapot kell várni a következő figyelemre méltó bemutatóra, az Orfeusz a pokolban-ra. Október 11-én "új rendezéssel, számos ötlettel és határozottan áldozatkészséggel hozta színre a színház Offenbach operettjét. Ferenczi Frigyes rendező ezúttal kitett magáért." - állapítja meg a Napló. Az énekesek közül azonban csak Nagy Aranka teljesítménye volt átlagon felüli. |
258 |
A közönség színházba csalogatásásáért az aggódó direktor mindent megpróbál. Kijárja, hogy előadások után a Széchenyi térről színházi villamosok induljanak a két pályaudvar irányába. Új operetteket hoz a fővárosból, és néhány próbával bemutatja őket. A régi recept azonban most nem válik be. A New York szépé-nek "nem igen tapsoltak, a táncos operettből a táncok is kimaradtak és az énekszámok sem igen érvényesültek." A darabot csak hatszor lehet műsorra tűzni. A szegedi születésű Huszka Tündérszerelem-je sem hozza meg az annyira óhajtott áttörést. Huszka neve nagy házat vonz a premierre, de az inkább népszínmű, mint operett történet - székely legény, tündérleány szerelme - a kellemes zene ellenére, nem érdekli a közönséget, a szezon végéig mindössze nyolcszor lehet műsorra tűzni, akkor sem telt házak előtt.
Bár "kiváló siker" Nagy Endre komédiája, A miniszterelnök - a két főszereplő Gömöry Vilma és Solymossy Sándor érdeme - az igazi diadalt Lehár operettje, az Éva aratja. Az előadás ugyan gyenge, de az andalító muzsika és a tetszetős kiállítás a korábbi sikereket idézően a szezon folyamán 14 teltházas előadást eredményez. Az operák közül Puccini Bohémélet-e is megteszi a magáét, a kifogástalan előadást ötször láthatják a szegediek, ami operáról lévén szó, igen szép szám! Miközben a színház a közönség visszaszerzéséért küzd, az intézmény körül állandó szóbeszédek keringenek. Valóságos vihart kavar a városban a hír, hogy Almássy és Heltai Jenő "összekaptak", és a népszerű színész, mivel művészileg "kielégületlennek érzi magát", el akar menni a színháztól. Egyesek arra gyanakodnak, a direktor azért piszkálta ki Heltait a teátrumtól, mert a Vidéki Színigazgatók rövid életű Egyesülete ellen szót emelt, mások - a józanabbak - Virányi iránt táplált szakmai féltékenységének tudják be a távozási szándékot. Akárhogy is van a dolog, Heltai végül is marad. De máris ok van újabb találgatásokra, mert a színügyi bizottságban és a városi tanácsnál megkezdődik a vita Almássy Endre igazgatói szerződésének meghosszabbítása körül. A féléves huzavonára még később visszatérünk. Viszont kellemes a Szohner Olgával kapcsolatos szóbeszéd. ő ugyanis a városháza dísztermében tart felolvasást a divatról. A hölgyszalonokban még sokáig taglalják jelmeztörténeti előadását. |
259 |
1913. A siker lendülete még Gábor Andor és Liptai Imre A sarkantyú című drámáját is ideig-óráig felszínen tartja. A darab középpontjában egy katona áll, aki, ha lekerül cipőjéről a sarkantyú, elveszti lába alól a talajt. Az előadásban Virányi és Szohner Olga jeleskednek. "A nézőtér teljesen megtelt és tapsokkal szólította függöny elé a szereplőket."
Ugyancsak telt ház tapsolja végig az Ábrahám a mennyországban-t is. A csacska bécsi operett lelke Déri Rózsi és Heltai Jenő kettőse. Igaz, élvezhető előadás helyett "lenge, kurta szoknyák, testhez simuló trikók kárpótolták a közönséget", de kárpótolták és ez a fő! Január második felében gyors egymásutánban két klasszikus mű bemutatójára is sor kerül. A Rómeó és Júlia tizenhetedikei repríze - Harmath Zsenivel és Ungvári Kálmánnal a főszerepekben - "most is olyan nívótlan, mint Almássyék minden klasszikus előadása" - írja a Híradó. "Gyönge, lélek nélküli, száraz előadás {...} Amit ma Ferenczi Frigyes a színház főrendezője művelt, az a legnagyobb avatatlanságra vallott." - méltatlankodik a Napló.443 Hasonlóan gyengécske előadás Schiller Tell Vilmos-a. Ráadásul a bemutató kis híján nevetésbe fullad. Papírmasé szikla pottyan az egyik szereplő fejére, s amikor "Gloster javában haldoklik, leesik a parókája, sőt még a színpadra behozott ló is éppen itten viselkedik nagyon rosszul". A Napló kritikusa ez alkalommal is keményen fogalmaz: "A Schiller darab előadása éretlen volt, vértelen, híjával minden lendületnek, törekvésnek."444 A két balul sikerült este közt egy ovációval telt: a Leányvásár a múlt szezon óta elérte 25. előadását! Február prózai sikerrel, Knolblauch vígjátékával, a Faun-nal köszönt be. "Az újdonságot kedvezően fogadja a közönség." Almássy a címszerepben meglepően jó alakítást nyújt. Üdítő sziget a bohózatok és már sokadszor játszott operettek tengerében az új Fall-operett, a Kedves Augusztin. Igazi kultúrcsemegét mégis a világhírű Reinhardt színházában játszó Beregi Oszkár szegedi vendégszereplése jelent. Három este lép fel, s többek között Rómeót is eljátssza. Még egy kiemelkedő művészeti eseménytől lehetne hangos Szeged. A Tisza Szállóban tizenhatodikán koncertet ad Pablo Casals. Ám a hangversenyre oly kevesen váltanak jegyet, hogy azt csaknem elhagyják. A hónap utolsó napján két egyfelvonásost tűz Almássy műsorra. Az egyik, Suppe daljátéka, már hosszú évek óta a színház műsordarabja, ám a másik, Tömörkény Barlanglakók-ja most kerül először színre. |
260 |
Januárban megkezdődnek a szokásos vendégjátékok, ám most, hogy fellendítse színháza látogatottságát, a direktor szokatlanul bőkezű. Hilbert Janka, Szamosi Elza, Réthy Laura, a már említett Beregi Oszkár, a Góth-pár, Király Ernő, Gombaszögi Frida, Molnár László, Környei Béla, Fenyvesi Emil, Márkus Emília, Hegedűs Gyula és Varsányi Irén lépnek fel a szezonzárásig. De vendégszerepel a szegedi születésű Szalay Antal akadémiai növendék, így hálálva meg a várostól kapott ösztöndíját és a szintén szegedi Rigó Gizi is.
Március hetedikén ismét operettbemutatón tolong a város polgársága. Kálmán Imre Cigányprímása a várakozásnak megfelelően hódít és a szezon hátralévő részének slágeroperettje lesz. Áprilisra megfogyatkozik a közönség. Nem csoda, hiszen fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála, állandóan havazik, és a nagy hidegben egy sövényházi napszámos megfagy. Éppen ekkor mutatják be a szezon legérdekesebb színművét, Byron Manfréd-jét. A Schumann-zenével aláfestett dráma címszerepét Baróti adja, s az előadást maga a rendező Ferenczi vezeti be. Talán az időjárásnak köszönhető a produkció sikertelensége. Bezzeg zajos siker fogadja a város szülötte Zerkovitz Béla operettjét, az Aranyeső-t. "Szép kiállítás, ügyes rendezés, nagy siker" - nyugtázza a bemutatót a sajtó, s a szezon végéig 11-szer tűzik műsorra. A melegebb idő beköszöntével új konkurensekkel kell számolnia a teátrumnak: a mind népszerűbb mozival és a férfinépet elhódító focimeccsekkel. Pedig a színházban most jött el az operareprízek ideje. Színre kerül a Hoffmann meséi és a Pillangókisasszony, ez utóbbi Swärdström svéd vendégénekessel, valamint A bűvös vadász. Weber operája nem azért került színre, "hogy elbűvölje a közönséget, hanem inkább azért, hogy megmutassa, miként lehet egy egyébként híres dalművet a szereplők kedvetlenkedése folytán teljesen semmivé tenni" - méltatlankodik a kritikus és siet hozzátenni, hogy a művet "Ferenczi Frigyes újszerűen tönkretette lehetetlen rendezésével".446 Pedig Ferenczi kora elismerten egyik legjobb zenésrendezője nem tesz egyebet, eljátszatja az énekesekkel a szituációt, színészi játékot követel, s nem hagyja egy helyben, "lefúrt lábbal" énekelni a szólamokat. Május végén kaput zár a színház, ám mielőtt még a gyulai nyári állomásra utazna a színésznép, esküvőre hivatalos. A népszerű Szathmáry Árpád a felsővároson feleségül veszi a műkedvelő színjátszó Takács Piroskát. Ennél azonban nagyobb hír: 1914. július 1-től három évre ismét |
261 |
Ugyanaznap a színügyi bizottság ülésén komoly összetűzés támad Gerle Imre kijelentése miatt, miszerint "Becsey Károly, Tóvölgyi Margit művésznő, Wimmer Fülöp pedig Fodor Ella művésznő érdekében exponálták magukat, amely ügyből kifolyólag hírlapi nyilatkozatok is jelentek meg." Wimmer dühösen tiltakozik és "kijelenti, hogy egyetlen esetben sem exponálta magát a színművésznő érdekében, bár Fodor Ellával baráti viszonyban volt. Miután Gerle Imre dr. csak egy 3 év előtti esetet tud felemlíteni" - a Makó halála utáni időszak Baccarat szereposztása körüli bonyodalomról van szó, - a sértett Wimmer "a színügyi bizottság megtámadása miatt elégtételt kér Gerle Imrétől."
Balassa Ármin is tiltakozik a gyanúsítás ellen és kijelenti, nem kíván a továbbiakban szolidaritást vállalni a bizottsággal. Csernovics Agenor egyenesen lemondásra szólítja fel tagtársait. Dr. Ujj József mivel úgy véli, további működésük lehetetlen, csatlakozik Csernovics indítványához. Hosszas, személyeskedésig menő vita után a "bizottság többsége elhatározza, hogy a bizottsági tagságáról lemond" és ezt jegyzőkönyvbe veteti.448 A Szegeden nevetségessé és a Pesti Hírlap révén országos hírűvé vált "színművésznő barát" Wimmer továbbra sem nyugszik. Indítvánnyal és beadvánnyal fordul a polgármesterhez, illetve a tanácshoz. Indítványában javasolja, hogy a jövőben a színügyi bizottság tagjait ne a tanács nevezze ki, hanem a közgyűlés válassza meg, ami azt jelentené, hogy a lemondások miatt immár nem is létező bizottság a jövőben még nagyobb befolyással rendelkezne a színház ügyeiben. Beadványában pedig bejelenti, hogy színügyi bizottsági tagságról nem mond le, mert lemondása azt a látszatot keltené, hogy a támadások miatt hátrál meg.449 Az országos méretűvé nőtt botrány ekkor váratlan fordulatot vesz. A fővárosi lapok arról cikkeznek, hogy a Színészegyesület egyik tagja, Vajda László, a Magyar Színház főrendezője, beadványt intézett az egyesület tanácsához, amelyben fegyelmi feljelentést tett Almássy Endre ellen. A feljelentés oka: "azzal a feltétellel szerződtette vissza Fodor Ellát, ha megdolgozza a bizottság egyik tagját, aki befolyását arra használja föl, hogy a színháznál a barátnőit protezsálja". A megvádolt direktor |
262 |
A továbbiakban a feltétel enyhítését kéri. Nevezetesen azt, ne kelljen a kormánytól kapott 8000 korona támogatást szinte teljes egészében a város kasszájába befizetnie, hiszen "a mozgófénykép a színházaknak állandó és nagy versenyt jelent, emiatt és mert a szegedi színészet nem lévén állandósítva, a szegedi színházi idény befejezésekor mutatkozó jövedelem tulajdonképpen csak a nyári veszteségek födözetéül jelentkezik és jó szerencse, ha ezek a veszteségek a téli munka eredményét teljesen föl nem emésztik, vagy fölül is nem haladják."
A Tanács azonban kérlelhetetlen, s végül Almássy fejet hajt, és aláírja az új föltételeket tartalmazó szerződést. A pozíciójában - ha nem is minden bonyodalom nélkül, de - most már 1917 nyaráig megerősített direktor igazán jó évet zárt. A társulat kiváló erőkből állt, minden szerepkört betöltöttek, csak a fegyelemmel álltak hadilábon a művészek, s ez gyakran az előadások rovására ment. Az elkövetkező szezonban lesz mit kijavítani az együttes főrendezőjének, Ferenczinek. Az évadban 333 előadást tartottak, tíz opera, 159 operett, 16 népszínmű és énekes színmű, 81 dráma, 60 vígjáték és bohózat előadást. Huszonkilenc újdonság került színre, a többi repríz vagy új betanulás volt. Figyelmet érdemel, hogy Lehár operettje, az Éva 16 előadásával alig előzi meg Molnár 15-ször játszott színművét, A farkas-t! A kilenc legtöbbet előadott darab közül három próza, míg eddig szinte csak zenés darab szerepelt az élen. Ez jelzi, hogy a polgári színművek mind jobban elhódítják a zenés színpad közönségtáborát. Azonban csak vegetálnak a korábban nagy népszerűségnek örvendő nyári kabarészínpadok. Ideig-óráig még felszínen marad a Horváth Mihály utcában Sarkadi vállalkozása - talán csak Nagy Endre és a szegedi születésű Békeffi László vendégszereplésének köszönhetően -, de júliusra csődöt jelent és bezárja kapuját. Tovább működik azonban a Deák Ferenc utcában a Palais de danse és az Európa kerthelyiségében a Népopera tagjaiból verbuválódott Hetényi kabaré. Nekik sem könnyű, hisz egyszerre négy mozgóképszínház is csalogatja az új látványosságra kíváncsi nézőket: a Korzó, az Uránia, a Vass és az Apolló. A színházművészet a mozi közönségelszívó hatása nélkül is nehéz napokat él. Az Országos Színészegyesület nyilvántartása szerint az egyesületnek 1768 tagja van, közülük 1079 vidéki színházaknál dolgozik |
263 |
Alig indul meg a közönség a színházba, a fertőzött Tiszavíz kolerás megbetegedést okoz, s a közönség ismét elmarad. Szerencsére a város jól védekezik, és újabb megbetegedést nem észlelnek Szegeden. A felzaklatott polgárok megnyugodnak, és szeptember 20-án, A császár katonái bemutatóján - Földes Imre a szerző - telt ház jutalmazza vastapssal Körmendy Kálmán, Baróti József és Szohner Olga játékát. Hasonlóan sikeres a Diákhercegnő premierje is. "A közönség jó hangulatban volt", és a bemutatkozó Hilbert Janka "legtöbb énekszámát megismételtette". Almássy pedig a vendég Bányai Kató oldalán Molnár Az ördög-ében kápráztatja el a publikumot.
Október meghozza az első klasszikus bemutatót: Shakespeare Lear király-át Csikyvel a címszerepben. Gilbert sikeroperettjében, a Buksi-ban "minden felvonásra jut valami különlegesség". Az elsőre állatsereglet, a másodikra Déri Rózsi bukfencezése, "a harmadikra pedig a legszebb: a darab vége" - ironizál a Napló. A karzat pedig tapsol, és tele van a ház! Úgy tetszik, Almássy - ha a színügyi bizottság egyes tagjaival szemben nem is - a közönségnél csatát nyer. Új színészeit egyre jobban kedveli a közönség, a már nagyon várt ifjúsági előadásoknak nagy közönség tapsol, az október 27-én megalakult szegedi cserkészcsapat pedig választmányi tagjai közé szavazza Almássyt. Választmányi tag lett még dr. Ditrói Nándor, az ipariskola igazgatója is. A színház remekül megy. November másodikán a márciusban bemutatott Kálmán-operett, a Cigányprímás eléri a 25. előadást, de már hatodikán itt az új szenzáció, a Mozikirály, Szirmai Albert zenéjével. "Sok móka, képtelen helyzet van az operettben, az egész egy cirkusz, minden található benne: filmfölvétel, írógép, tánc, Napóleon, országgyűlési képviselő, egy kis népies vonás, amolyan népszínmű hangulat-féle, aztán olasz színésznő, jótékony grófnő meg miegymás."450 A Vígszínház újdonságában Déri Rózsi és Solymossy Sándor viszik a prímet. Tizenharmadikán Balázs Sándor darabja okot ad némi viszolygásra, mert "erkölcsi tisztesség nem létezik a vígjáték alakjaiban, csak betegség, erkölcstelenség". A felségünk-et hűvös tartózkodás fogadja. November közepén hirtelen kiürül a színház. Nem csak a nyomasztó gazdasági pangás tizedeli a nézőket, hanem a kanyarótól való félelem is. Egyre gyakrabban csendül fel a lélekharang a város különböző részein. A nyomott hangulathoz illő Lessing drámai költeménye, a Bölcs Náthán. |
264 |
Ám ez sem segít, alig néhányan nézik tizenkettedikén Shakespeare remekét, a Szentivánéji álmot. Pedig "Ferenczi Frigyes rendező buzgalma fölemlítésre érdemes. A Reinhardt nyomán rendezett előadás"-ban Csiky Theseusként remekel, méltó partnere Tallián Anna. A mesteremberek mulatságos csoportjából a Zubolyt alakító Heltai Jenő emelkedik ki.
Félig üres házakkal köszönt be az 1914-es esztendő is. Hiába Bíró Lajos új darabja Az utolsó csók, meg az új Zerkovitz-operett, a Katonadolog. Ekkor Almássy hirtelen ötlettől vezérelve vasárnap délutánra népszínművet tűz műsorra. A színház zsúfolásig megtelik, tüntetésszámba menő a siker - de csak a vasárnap délutáni népszínműveken. Tetézve a bajt, a városra sarkvidéki hideg tör, a színházat szinte lehetetlen felfűteni. Január 14-én a Cigánybáró előadásán "a közönség télikabátban ül a helyén". A vacogó színészek képtelenek koncentráltan játszani. "A színpadon tombol, dühöng a fegyelmezetlenség. Diskurálnak, tréfálkoznak, mókáznak, illetlenkednek a szereplők {...} A karmester dühösen kopog a pálcájával, mert a szereplők összevissza énekelnek, hamisan és kihagyással."451 A csikorgó hidegben a közönség végképp elmarad, még a február ötödikén bemutatott színmű, Bíró Lajos 1913 című "mozidrámája" sem tudja visszahódítani őket. Pedig a Sztrogoff Mihály kalandjaira emlékeztető történet két főszereplője Petheő Attila és Gömöry Vilma tudásuk legjavát nyújtják. A lassan másfél hónapja üres nézőtér csak február 10-én népesül be Szathmáry Árpád 25 éves színészi jubileumára, azután ismét vigasztalanul üres házak tátonganak az egyre kedvetlenebbül játszó társulatra. A sajtó eközben ledorongoló kritikáival a még maradék publikumot is elriasztja a színház látogatásától. A kétségbeesett Almássy - a szakmában szokatlan módon - magánemberként fordul a sajtó munkatársához, Domonkos Lászlóhoz. Az eset egyedi volta miatt érdemes a levelet teljes terjedelemben megismerni. A megértéséhez tudni kell, mindketten a szegedi szabadkőműves páholy tagjai. Íme a levél:
|
265 |
|
266 |
Végül is, hogy ennek köszönhető-e vagy sem, a sajtó hangneme megváltozik, inkább pártoló, mint bíráló kritikák jelennek meg a levelet követően. A február huszadikai Pygmalion előadást például valósággal hozsannázó kritika követi. Elragadtatottan írnak a páratlan színpadtechnikai hatásokról - autó a színpadon, igazi eső, villámfény, mennydörgés - és Tallián Anna bravúros Elisa alakításáról. A kitűnő előadás Körmendy Kálmán érdeme, aki egyúttal Higgins alakítója is. Februárnak két színháztól független kulturális csemegéje is van: megjelenik Ferenczi Frigyes színháztörténeti könyve, és 25-én a Tisza Szállóban ismét koncertezik Pablo Casals. Zongorakísérője a tehetséges Szántó Tivadar. Március a sikerek hónapja - a "megszelídített" sajtó szerint. Különösen tetszett a hatodiki A trubadúr Krammer Teréz vendégfelléptével Leonóra szerepében; az élvezetes estét nyújtó Herczeg-vígjáték, Az ezredes és március 11-én a Nemtudomka, Huszka-Bakonyi operettje. "Az előadás jó volt, sőt helyenként nagyon jó" - állapítja meg a Napló recenzense. - "Hangulatos volt a díszletezés, gondos a rendezés, Csomafáy karmester, a zene betanítója, szabatos és lelkiismeretes dirigens." Az érdeklődés megnő a színház iránt, és a bukás nyomasztó terhétől megszabadulni látszó direktor vendégjátékokkal ösztökéli jegyvásárlásra a színházba lassan visszaszokó közönséget. Május végéig a Góth pár, Ocskay Kornél, Albert Erzsi, az örökifjú Zilahy Gyula, Nyárai Antal és a Vígszínháziak: Hegedűs Gyula, Gombaszögi Frida, Tanay Frigyes és Varsányi Irén lépnek fel a Városi Színházban. A legnagyobb szenzációt mégis a némafilmek sztárja, Psilander Valdemár vendégjátéka kelti. Három este játszik Szegeden, ezalatt számtalan női szívet összetör. A nagy sikerű szereplést tragikus esemény árnyékolja be. Március 24-én, negyvenöt éves korában váratlanul jobblétre szenderül a közönség kedvence: Szathmáry Árpád. Sírjára neves pályatársa koszorúja is odakerül. A hónap végén gondos előadás Heltai bájos színjátéka, a Tündérlaki lányok. Szohner Olga, Almássy és Körmendy viszik a prímet a játékban, melyet április negyedikén a szerző is megtekint. A színház nézettsége ugrásszerűen megnő, s még az sem riasztja el a jegyvásárlókat, hogy március 28-án virradóra hatalmas szélvihar söpör végig a városon, a partfürdőt összetöri, és hatalmas kárt tesz városszerte. Az évad végéig még marad néhány figyelemreméltó színházi bemutató. A folyamatosan játszott reprízek és új betanulások özönében üdítő újdonság Jacobi Szibill-je. A 18-i bemutatón "a közönség igen melegen fogadta úgy a darabot, mint az előadást". A címszerepet adó Déri Rózsi "ruhái általános feltűnést keltenek {...} A kiállítás és rendezés kifogástalan." |
267 |
A Hági kertjében fővárosi művészek Művészestély-ét adják, majd június végén Baumann Károly, Szőke Szakáll, Harmath Ilona és Szűcs Laci szórakoztatják a nevetni vágyókat.
A kabaré jellege azonban 1914-re már megváltozott. Eleinte a még zömmel németül előadott, meglehetősen pikáns műsort csak férfivendégek nézték, kabaré-tündérekre vadászó magánzók, nejüktől kimenőt kapott tisztes családapák, akik azután másnap kellő borzongással mesélték irigykedő baráti körüknek az előző este látottakat. A romló gazdasági helyzet megtizedelte a kabaré törzsközönségét is, s hogy az orfeumok elkerüljék a bukást, új közönséget kell hódítani. Megszelídültek a merész énekszámok, jelenetek, később egész egyfelvonásosok kerültek fel a műsorra, s a nemrég még éjszakai szórakozóhelynek tekintett kabarék egyre jobban hasonlítani kezdenek a színházakra. Ide már feleségestől is elmehet a szórakozni vágyó férfiember. És néha komoly irodalmi csemegét is kap a néző, hisz a költőfejedelem, Ady is ír verset a Medgyaszay kabarénak. A zeneszámoknak pedig Huszka, Szirmai és Zerkovitz ad rangot. És a polgárok tódulnak szórakozni. 1914 tavaszára úgy tűnik, megáll a gazdaság hanyatlása, az évekig fenyegető forradalmak, küszöbön álló háború messze tűntek. Van ok a vígságra, s az emberek vigadni is akarnak. Két cirkuszt is megtöltenek: egyet a Szent István és egyet a Mars téren. S a Korzó mozi kertjében ott az új látványosság, a Kertész Mihály rendezte moziszkeccs. Az élő színészek jeleneteivel tarkított vetítés - a filmen is az élőben megjelenő színészek játszanak - nagy közönséget vonz. Nem csoda, hogy Almássy félti tőle a színházat, beadvánnyal fordul a városi tanácshoz, ne adjon engedélyt a szkeccsek előadására. Ebbe a langyos boldogságba, mint mozdulatlan állóvizű tóba a bedobott kő, robban a hír: Szarajevóban megölték a trónörökös párt! Az országos gyász miatt bezárnak a szórakoztató intézmények. Döbbenet ül a Monarchián. Ultimátumok kelnek útra, megmozdul a diplomácia. Szaporodnak a jegyzékváltások, Bécs elégtételt követel. Július 12-én a Korzó mozi kerthelyiségében még nagy művészestet ad Gyárfás Dezső, s a konferanszié szerepét Békeffi László tölti be, azután egy csapásra vége a gondtalan nyárnak, július 28-án a császárváros hadat üzen Szerbiának - kitör a háború! |
268 |
Megtörténik az, amire senki se gondolt, nagy tömeg járja az utcákat a háborút éltetve! Kosztolányi feljegyzi, hogy barátai a hadüzenet hírére "egy irodalmi kávéházban az asztalok tetején állnak és csókolóznak" örömükben. "Két fiam megy a háborúba {...} de én vidám vagyok {...} Ha egy-egy pillanatra elszomorodom, csak egy okból való. Az, hogy éppen kimaradtam ebből a nagyszerű akcióból, és nincs módom, se jogom puskát venni a vállamra és indulni az indulókkal, vérezni a vérzőkkel, ölni, győzni a győzőkkel" - írja lelkesedve Bródy Sándor. Még Ignótus is önelégülten állapítja meg, hogy "a mostani háborúra szükség volt {...} néhányan {...} társainktól lenézetve ezt hét-nyolc éve mondjuk".454 Az ország a háború lázában ég, a színházak azonban nem tudják, a háborús időkben mi a teendő. Az állami színházak bezárják kapuikat, szerződést bontanak tagjaikkal, és új feltételekkel kötnek velük kontraktust. A magánszínházak direktorai automatikusan életbe léptetik a színészekkel kötött szerződésük tizedik paragrafusát: "Az igazgató halála, háború, országos szerencsétlenség vagy a használt színház leégése e szerződést minden pontjában felbontja". Almássy is értesíti tagjait, augusztus 16-án nem kell Gyulára utazniok, mert nem kezdi meg az évadot, a szerződések érvényüket veszítik. |
269 |
A színésznők, ők nemigen juthatnak szerephez a csatákról szóló darabokban, kuplé esteket adnak. Déri Rózsi például Heltai- és Zerkovitz-kuplékból állít össze műsort. Aztán ismét kijózanító hír kap helyet a lapokban. Az alig három hónapja még sikert sikerre halmozó Baróti József Galíciában karlövést kapott.
Szeptemberre az állami színházak kaput nyitnak, a magánszínházak pedig többségükben konzorcionális alapon kezdik meg működésüket. A szeptemberi tanácsülésen Almássy Endre bejelenti, hogy "a hadiállapotra való tekintettel a társulatot kisebb terjedelemben és konzorciumi állapotban kívánja megszervezni".455 Az új forma szükségszerűen azzal jár, hogy jó néhány szerződéssel rendelkező régi tag állás nélkül marad. E színészek, élükön Heltai Jenővel, arra kérik a város vezetőit, kötelezzék Almássyt visszaszerződtetésükre. Kérelmük egy fiók mélyén örökre eltűnik. Még ha akarna, se tehetne semmit a tanács a direktor eljárása ellen, hisz az teljesen törvényes. Az Országos Színészegyesület 20 pontból álló háborús alapszabályt hoz nyilvánosságra. "A festett falak nyomornak eléje néző katonái" - a Szegedi Híradó fogalmaz így - számára összeállított "húszparancsolatnak" most csak néhány pontját idézem: A 2. pont kimondja "a háborús viszonyok a szolid magánvállalkozást majdnem lehetetlenné teszik, ennek folytán a társulatok igazgatóik vezetése alatt {...} consorcionális részes társas alapon működnek. "5. pont. A Consorcionális alapon összeállított társulatnak egyetlen színésze se lehet fixumra szerződtetett, hogy egyes esetleg fontosabb szerepkört betöltő előnyös helyzetét az egész színészet kárára ki ne használhassa." "9. pont. Az osztalék kiosztása hetenként egyszer éspedig a hétfői napon történik." "11. pont. Igazgató köteles összes felszerelését, ruhatárát és könyvtárát a Consortium működésének időtartamára a Consortiumnak átengedni, ennek ellenében az igazgató a bruttó bevétel 10%-át kapja." "13. pont. Az időközben a harctérről hazatérteknek munkaképességükhöz mért működtetése legutóbb kötött szerződtetési helyeiken a Consortium, illetve a fixumot fizető igazgatók által biztosítandó."456 |
270 |
Meg vagyunk győződve arról, hogy Szeged városa, mely mindég szívén viselte a kultúra és színészet ügyét, méltányolni fogja szerény kérésünket, és jelen kérvényünk kedvező elintézést nyer.
Alázattal maradunk Szeged szab. kir. város kultúráját szolgáló kenyér nélkül maradt napszámosai."457 A levél aláírói közt van többek közt Jászai Böske súgónő, Miklóssy Margit színésznő és Heltai Jenő színész. A levél további sorsáról nincs tudomásunk. 1914-1915. Almássy a konzorciummá alakult társulat vezetőivel úgy dönt, hogy október elsején megkezdi a szezont. A társulat létszáma alaposan megcsappan. A korábban 65 színészével - Kolozsvárt nem számítva - a legnagyobb létszámú színház tagjainak száma 44 főre apad! Erre nem csak takarékossági okok késztették az igazgatót, a színészek közt is nagyarányú a sorkötelesek száma. Ez leginkább a férfikórus létszámán érződik, 16-ról 10-re csökken, de a háború harmadik évében ez a szám csupán 6. Különben is a férfiszerepekből jó néhányat már most is a megmaradt kóristák játszanak el. Az új szezonra, ha csökken is a létszám, az együttes megerősödik. Szegedi színész lesz Krémer Jenő rendező és kiváló jellemkomikus, Bánki Judit a magyar színpad nagy ígérete, Szeghő Endre jellem és tragikus színész, a város szülötte remek tenorista Ocskay Kornél - Balázs Béla és Juhász Gyula közeli barátja -, valamint a tanítójelöltből lett tehetséges szerelmes-, hős- és jellemszínész: Békéssy Antal. Almássy lelkesítő beszéde, a Himnusz eléneklése és aktuális szavalatok után három egyfelvonásos színművel kezdetét veszi a szezon. A címek önmagukért beszélnek: Heltai Jenő: Akik itthon maradtak; Falk Richárd: A riadó és Nincs még veszve Lengyelország. "A színészek munkájára most feltétlenül szükségünk van, s szükségünk van reá, hogy bonyolult társadalmi problémák helyett hazafias darabokat látva nyugodjunk bele a helyzetbe, melyet a háború teremtett. És ezt a munkát a színészek most csaknem önzetlenül, egy falat száraz kenyérért végzik" - állapítja meg a cikkíró a színháznyitást köszöntő írásában.458 Ezzel mintegy felmentést is ad, azt sugallva: jöhetnek a háborút dicsőítő összecsapott irományok, meg az operettek. |
271 |
Az utójáték ötven évvel később az 1960-as években játszódik, a Nemzeti Múzeumban a diadalmas háború állandó emlékkiállításán.
A bemutató október hetedikén van, előtte való nap még eljátsszák A zsidó honvéd, illetve Ferenc József azt üzente című zenés darabokat, az utána következő napok műsorán pedig az Üsd Magyar! címmel daljáték szerepel. A sajtó, miközben farizeus módon e darabok bemutatását szorgalmazza, a színház szemére veti az "elemi rendezői és ügyelői botlások"-at, figyelembe se véve az előadások alkalmi jellegét. A közönség se tolong az előadásokon, legalábbis erre utal, hogy Almássy tíz tagból álló színészküldöttség élén felkeresi dr. Gaál Endre kultúrtanácsnokot és elpanaszolja "a rengeteg kiadással és nagyszámú személyzettel szemben elenyészően csekély a színház bevétele" kéri tehát, a sajtóban adott nyilatkozatokkal értessék meg a lakossággal, nem hazafiatlan színházba járni. A kérésnek nem sok foganatja van, mert a direktor és a társulat október 14-én levélben fordul a város vezetőihez és "kérik a tekintetes Tanácsot, hogy tekintettel a súlyos és reánk nézve igazán válságos állapotokra, melyek a megpróbáltatások ezen nehéz napjaiban a szegedi színészek törekvő munkáját is alaposan kikezdték és már-már a megsemmisítő örvény felé sodorják, a mindenkor féltve őrzött magyar kultúra szent nevében, emelje fel segítő kezét. Utaljon ki a segélyalapból világításra és fűtésre havi 1500 koronát s ezzel nyújtson módot a megélhetéshez, a mindennapi kenyér megszerzéséhez".459 Kérésük süket fülekre talál, sőt még a segítő szándékú tanácsi intézkedést - a gázgyár adjon a teátrumnak kedvezményt - sem lehet megvalósítani a háború következtében bevezetett szigorítások miatt. Almássy úgy határoz, az alkalmi darabok helyett a régi műsorszerkezet szerint tartja előadásait. Október 14-én a szerző jelenlétében bemutatja Bródy Tímár Lizá-ját, Hegedűs Gyula vendégfelléptével. Hegedűs remekel az öreg Tímár szerepében, leányát Bánki Judit adja sikeresen. "Jóízű és ügyes volt Ferenczi kicsi, de élénk tetszést kiváltó szerepében." A bemutatót nagy ház tapsolja végig, azután ismét kiürül a színház, s hiába szállítják le a jegyárakat is - nincs közönség. Pedig a hónap végén még egy különleges balettest bemutatásával is próbálkoznak. Nirschy Emília prímabalerina és Brada Elek, az Operaház táncosai |
272 |
November 11-én azonban mintha megtörne a közönség fásult közönye. Schnitzler pikáns - már címében is! - Szerelmeskedés-e megtölti a nézőteret. Bánki Judit, Szeghő Endre, Nagy Erzsi és Matány Antal játékukkal megnyerik a publikumot. A néhány nap múlva kezdődő vendégjárás - Jászai Mari, Vendrei Ferenc, Bartos Gyula, Pethes Imre és a Kaméliás hölgy címszerepében Márkus Emília - gondoskodik a polgárok tartós érdeklődéséről.
Váratlanul újabb nehézség akadályozza a társulat munkáját. Besorozzák a nélkülözhetetlen Körmendy Kálmánt és Csomafáy Sándor karmestert. A színház és a városi tanács lépései felmentésük érdekében sikertelenek. December közepén váratlanul nagy sikert arat Szép Ernő Egyszeri királyfi-ja. A naiv történet - az öreg számadó juhász mesét mond az álmatlan kisbojtárnak - talán a főszerepet játszó Pethesnek is köszönhetően, meghódítja a közönséget. Karácsonykor Gárdonyi A bor-át viszik színre, Göre szerepében egy szegedi születésű, volt műkedvelő színésszel, Kabók Győzővel. A fővárosi kabarék, orfeumok 1907 óta egyik legnépszerűbb művésze hadba vonulása előtt még néhány fellépést vállal szülővárosában. "Beszéde, éneke, tánca és minden mozdulata annyira magától értetődő, mintha széles Magyarország minden falujának, minden bíróját Kabók Győző játszaná" - méltatja alakítását a Napló.460 A sikerben társai Almássy, Gömöry Vilma és Solymossy Sándor. Elérkezik az 1915-ös esztendő és az ígérettel ellentétben - "mire a levelek lehullanak." - a háború még mindig tart. A közönség, talán már hozzászokva az újságok napi hadijelentéseihez, meg az egyre hosszabb veszteséglistákhoz - a sebesültek és hősi halottak neveit tartalmazza - újra teendői közé sorolja a színházlátogatást. Igaz, a műsor szinte teljes egészében operettekből, zenés darabokból és bohózatokból áll. Vasárnap délutánonként pedig újra népszínművek kerülnek színre. Január tizedikén A falu rosszá-ban látja újra a háború kitörésekor angliai vendégszereplését megszakító Küry Klárát a Tisza-parti publikum. Az ötven felé közeledő díva - bár bájaiból már sokat vesztett - még mindig vastapsra ragadtatja hódítóit. A műsoron nem csak a bevétel érdekében szerepelnek zömmel operettek, hanem azért, mert a hazafias színházvezetőktől elvárják, ne tűzzék színre ellenséges szerzők darabjait. Így lassan lekerülnek a repertoárról a francia, angol, belga és szláv alkotók művei, pedig ezek |
273 |
Úgy tűnik, a Színészegyesület is igyekszik segíteni a vidéki színházakon, mert a hónap végén egy fiatal naturburs hódítja meg a várost: Sziklai Jenő. "Színpadra-termettsége és ügyessége rokonszenvesen nyilvánul meg" - írja a Híradó. Sajnos, csak március elejéig játszik Szegeden, addig azonban még sok gyönyörűséget szerez híveinek. Amíg a behívottak felmentést nem kapnak, a főrendező Ferenczi is beáll a színészek sorába, sok remek karakteralakítással okozva meglepetést.
Február elején hatalmas hó borítja be a várost. A közlekedés biztosítása érdekében asszonyok állnak a hólapátok mögé. Szeged először figyel fel a bevonulások keltette férfihiányra. A méteres hóban kísérik utolsó útjára dr. Lázár György polgármestert, a színészet nagy barátját. A Dugonics Társaság szeretett elnökét gyászolja benne. Különös módon, a háborús tudósítások hatására a mozik látogatottsága hatalmasra nő, s ez arra ösztökéli a filmcsinálókat, hogy növeljék a filmgyártás ütemét. Már nem csak a dokumentumműsorok állnak az érdeklődés középpontjában, hanem valósággal szenvedéllyé válik a moziba járás. A színházaknak igyekezniök kell, ha meg akarják tartani közönségüket. Ám közben hazafias kötelességükről sem feledkezhetnek el. Február harmadikán a Vöröskereszt javára nagy szimfonikus hangversenyt tartanak a színházban. A karmesteri pulpituson Fichtner Sándor áll, közreműködnek Kiss Gyula zongorán, Belle Ferenc hegedűn. Az estet Juhász Gyula szavai vezetik be. A közönség érdeklődésének ébrentartására régi, bevált módszer a vendégjátékok szervezése. Almássy is él ezzel, és március végéig a Góth pár, a bonvivánok bonvivánja: Király Ernő, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Sziklay Kornél és Szoyer Ilonka a színház vendégei. Ám bármit is tesz a direktor, nem kerüli el a sajtó piszkálódását. A Sárga liliom-ban Gombaszögi és Törzs oldalán lép fel, és mellettük "különös figyelmet érdemel. Thurzó főhadnagy jól megjátszott szerepe közben - mint mindig, amikor más alkalommal is játszik - eszébe jut az embernek, hogy színésznek milyen jó Almássy s hogy direktornak milyen rossz. Jó színdarabokat jó előadásban és jó rendezésben színre hozni békében sem tud, háborúban se. De színművésznek elsőrangú!"463 Március 11-én döbbenetes hír érkezik Szabadkáról: leégett a színház! Előző este a Tündérlaki lányok-at játszotta a társulat. 11-én reggel |
274 |
5 órakor kigyulladt az üresen álló színház nézőtere, és 9 órára az egész színház porig égett, megsemmisítve Nádassy igazgató egész felszerelését és ruhatárát. A következő nap egy szegedi színésztragédia feledteti a színházégést. Bánki Judit, a társulat igen tehetséges, fiatal színésznője lakásán revolverével öngyilkosságot követ el. Tettére nem találnak magyarázatot. Az életét ugyan megmentik, ám ő többé nem tér vissza a színpad varázslatos világába. Tizenötödikén a Bánk bán címszerepét játssza Almássy - ha színésznek akarják látni, hát játszik ő! -, Szeghő Tiborcot adja, Gertrud Gömöry Vilma, Biberach pedig Körmendy Kálmán. Nagyhéten különös látványosság vonzza színházba a vallásos és nem vallásos polgárokat. Április 6-tól 9-éig Az Úr Jézus címmel műkedvelők tartanak előadásokat a világhírű oberammergaui passiójátékok mintájára. Azután ismét jönnek az operettek. A Zsuzsi kisasszony, a János vitéz, a Lengyelvér, az Aranyeső meg a többiek, zsúfolt házak előtt. A Rómeó és Júliá-ban bemutatkozik a leendő szende Császár Kamilla és "kivívja egycsapásra a publikum becsülését és szeretetét". Most már ismét a vendégeké a színpad: Varsányi Irén, Tanay Frigyes, Beregi Oszkár, Berky Lili, Hegedűs Gyula és Rózsa S. Lajos az operából, végezetül az isteni Diósi Nusi lép a deszkákra. A vendégjárás, a kacagás meg az önfeledt tapsok sem feledtetik az emberekkel, hogy már a 43-50 évesek sorozására is sor kerül. Müller Mátyás karmestert behívják huszárhadnagynak, és Ferenczi Frigyes főrendező, Szilágyi Aladár színész, valamint Leszkay Dezső kórista is sor |
275 |
Alig köszönt be a nyár, az állástalan és fizetés nélküli fővárosi művészek alkalmi társulásai özönlik el a vidéki városokat. Így történik ez Szegeden is. A Korzó moziban Gyárfás Dezső és társulata mutat be műsort. Karmesterük a város szülötte Csányi Mátyás. Később ugyanott moziszkeccset játszanak Deésy Alfréd, Harmath Ilonka és Szűcs Laci főszereplésével, majd a Medgyaszay Kabaré és a Royal Orfeum művészgárdája következik, az előbbiben Gózon Gyula is szerepel, az utóbbi konferansza Békeffi László. A Víg Színpad kabaré jellege is megváltozik, a régi helyen új műsorral - többek közt Karinthy és Emőd Tamás műveivel - várja a szórakozni vágyókat. Ám a szikrázó egű nyár sem feledteti a háború egyre több áldozatát. A színházi világ alig kétezer művészéből is mind többen esnek áldozatául az értelmetlen öldöklésnek. Halott Bihari Sándor, a magyar operakultúra dédelgetett büszkesége, és Boldizsár Andor, a magyar paraszt őstehetségű, zseniális ábrá- zolója. Számtalanul tűntek el nyom nélkül a harcmezőkön, köztük a Szegeden is kedvelt Miskey József. Mások, mint Petheő Attila és Zátony Kálmán volt szegedi színészek, vagy Reinitz Béla komponista frontszolgálatukat töltik. S hogy nem operett-háború folyik, mutatja az augusztus 14-ei jótékonysági gála a színházban, melyet a szegedi Vöröskereszt szervez a vak és rokkant katonák javára.
A halál a civilek között is szedi áldozatait. 1915. július hetedikén ötvenöt évesen elhunyt Szmollény Nándor tanár, színügyi bizottsági tag, a Dugonics Társaság tagja. Színházi szakíróként több forrásértékű könyv szerzője. Az eltávozott notabilitást nagy részvéttel kísérték utolsó útjára. 1915-1916. Az új szezon ismét csökkentett létszámú társulattal, konzorcionális formában, szeptember 16-án köszönt be. Az első előadások igazán tetszetősek, kedvére vannak a szép számú nézőnek. Tetszését a Napló is kifejezi, már-már sértésnek is beillő formában: "Nem néztünk ki ilyen valóban nívós előadást, különben egészen rokonszenves társulatunktól" - írja a Tündérlaki lányok felújítását követően.464 Kóborló cirkuszművészek sorsát eleveníti fel a huszonnegyedikén bemutatott Vándorfecskék. A közönség barátságosan fogadta a bemutatót, sokat tapsolt és újrázott Zerkovitz operettjének. Bródy Lyon Leá-ját harmincadikán tűzik műsorra. "Az előadás a legjobbak közé tartozik a szegedi színházban." Az együttes játékából kiemelkedik Almássy Lyon rabbija, szívszorító őszinteséggel játssza leányát Gömöry Vilma. Kisebb szerepeikben |
276 |
"A mai színészek már nem a nemesi kúriák szülöttei" - írja a direktorhoz intézett levelében. - "Magam hallottam Palágyitól, hogy a népszínműnek nevezett drámára azt mondják:
- Rosszul vagyok, ha gatyát látok a színpadon! Hát én biz már úgy vagyok a drámaírással, mint az asszony a menyasszonyi ruhával: egy darabig emlék, aztán rékli - mit szabogat belőle."465 Sikerek és félsikerek közt lavírozva különösebb megrázkódtatások nélkül halad a szezon az újév felé. Az üres deklamálásban kimerülő Bánk bán fiaskóját egy november elejei bohózat, A korzó szépe feledteti. Az előadás "a rendezési trükköktől is támogatva, viharos jókedvre ragadtatta a közönséget". November közepén Gábor Andor Paliká-ja alaposan felkeveri a társadalmi állóvizet. Palika (Körmendy Kálmán) az úri erkölcsök szerint nevelt ifjú szembe kényszerül nézni züllött családja erkölcstelenségével, s miután nem talál önmaga számára sem tisztességes kiutat, öngyilkosságba menekül. Ennyi az éles társadalomkritikát hordozó történet. "Az előadás a legjobbak közül való." Talán éppen a kendőzetlen őszinteségnek "köszönhető" - bár "különösen tetszettek Szeghő Endre (a papa), Miklóssy Margit (a mama)" -, hogy a produkció mindössze négy előadást ér meg. Bezzeg közel húsz előadása van a habkönnyű O. Strauss-operettnek, a Legénybúcsú-nak. Szomorú aktualitása van a december másodiki színházi estnek, ám a fronton harcoló hősök karácsonyi ajándéka javára rendezett előadáson még fél ház sincs! A csatamezőn küzdő "szegedi" színészek felől rossz hírek jönnek. A kórista Krisztinkovich Kálmán lábát amputálták. Levél érkezik Baróti Józseftől, a tomszki hadifogolytábor rabjától. Tudatja volt kollegáival, hogy Szántó, Vidor, Gróf és Izert színészekkel fogolyszínházat szervezett. Ez azonban nem vigasztalja Bende Lászlót, aki éppen most kapta meg behívóparancsát. Csalódást kelt két december végi előadás, pedig sokat várt tőlük a színház vezetősége. A december 15-i Liliom "inkább ambiciózus, mint sikerült". A címszereplő Körmendy egyenetlen, a többiek kedvetlenek, egyedül Gömöry Vilma Julikája elfogadható alakítás. "Bántóan kevesen voltak ma a színházban. Pedig operettet játszottak és tudvalevő, hogy manapság a színházi égnek az operett a divatos csillaga. És vendég is szerepelt: Turcsányi Olga, aki abban az időben, amikor a Víg özvegy dominálta a vidéki színpadokat, vendégszereplője volt a szegedi színháznak és a közönség tetszéssel kísérte debütálását" - olvasható a |
277 |
A jelen rendszerben "mindenki azt csinál és csinálhat, amit akar, a színházi törvények beszűntek. a jövő esztendőre legyen vége itt is a komédiának!. Két esztendő éppen elegendő a konzorcionális állapotokból, aminek megszűnését jövőre nem csak reméljük, várjuk is" - dörgi a cikkíró.466
Néhány nap múlva újabb írás foglalkozik a témával. Az aradi tanács felhívása a szerző szerint "ijedelmet okozott a vidéki igazgatók között, akik mostanában jönnek-mennek, összeülnek, tanácskoznak, hogy valamit kifundáljanak a konzorciumos állapot fenntartása mellett. Mert ez a céljuk és van rá okuk, hogy ez legyen a céljuk {...} A vidéki színházak a kolozsvári színházat kivéve, konzorcionális alapon működnek. A konzorcionális színházakat az igazgatók szervezik {...} Természetesen a gázsik mélyen leszállítottak, csak az igazgatóknak és a primadonnáknak van az elsőrendű társulatoknál 500 korona havi fizetésük. A fizetést a bevétel arányában kapják a tagok {...} Az igazgatók azonban a teljes bevétel tíz százalékát kapják és ezen kívül, mint már említettük, havonként 500 koronát fizetés gyanánt {...} Érthető tehát, ha ilyen körülmények között a színigazgatók ragaszkodnak a konzorcionális állapothoz és a háborús alkalmat felhasználni törekszenek a felelősség nélkül való - biztos alapot nyújtó - direktoroskodásra {...} Kíváncsian várjuk, hogy itt nálunk a város tanácsa miként kívánja e fontos kérdést kezelni s hajlandó lesz-e valamit tenni a szegedi színészet és színészek érdekében."467 Huszonegyedikén a támadás célpontja, Almássy is hallatja szavát. Tudatja a Délmagyarország szerkesztőjével, hogy ő már korábban beadvánnyal fordult a Színészegyesülethez, s ebben kifejtette, "a színészet érdeke követeli a fix fizetéses rendszer visszaállítását, mert a konzorciumos állapot - a dolog erkölcsi és művészi részében - csődöt mondott {...} Az igazgatók legnagyobb része hasonló szellemben nyilatkozott." Cáfolja a korábbi cikkek anyagiakra vonatkozó adatait is. Leszögezi, hogy "a felszerelésben egy elsőrendű igazgatónál 80-100 000 korona fekszik - arra adósok is vagyunk jórészben - ezt fizetni kell, minden romlik, használódik, pusztul, értéke csökken." Rávilágít arra, Arad 6000 korona külön segéllyel járul színháza fenntartásához - ilyen Szegeden nincs - ezt kívánja megszüntetni, ezért állította válaszút elé Szendreyt. "Nekem a várossal szemben minden szerződéses kötelezettségeim fennállnak, az én szerződésem nem szünetel s az abban foglalt |
278 |
Az esztendő Küry Klára vendégfelléptével sikeresen indul, az igazi szenzáció azonban A táncosnő január 11-i bemutatója. Lengyel színműve, alig egy hónapja megy a Vígszínházban, nagy sikerrel. A darab a válaszút előtt álló művész döntéskényszeréről szól: mi a fontosabb számára, a család vagy a művészet? A címszerepet játszó Gömöry Vilmának "voltak egészen megragadó pillanatai, igaz és mélyből jövő kitörései." Figyelemre méltó még Szeghő, aki "nagyszerű alakítást produkált egy, az artistavilághoz szegődött, de a maga helyén tudatosan helytálló művészember szerepében." Az érdekes tematikájú, remek előadást telt ház tapsolja végig, és rövid idő alatt ötször tűzik műsorra.
Berky Lili és Tisza Karola - a Király Színház táncosnőből lett kitűnő énekesnője - fellépései, meg Drégely Gábor tetszéssel fogadott, képtelen helyzeteken alapuló színműve: A kisasszony férje csak kedvcsinálók egy február 11-i bemutatóhoz. Két szegedi szerző, Cserzy Mihály és Szalay József Ugarimádás címmel népszínművet írt. A történet két vetélkedő gazdáról szól, akiket halálos ellenséggé tesz egy darab föld, melyre licitálnak. "Az előadás több volt, mint jó, lelkes volt." A Híradó is kedvezően fogadja az előadást és megállapítja: "a darab nagy sikerére jellemző, az egyes felvonások végén többször kihívták a szereplőket", akik "igyekvő törekvéssel álltak a szerzők szolgálatába. Egy kissé törték ugyan a szegedvidéki beszédet, az ö betűt nem mindig használták megfelelően, de a magyar paraszt egyéniségét jobbára helyesen mutatták."470 Néhány nappal később egy rokkant színész javára rendeznek előadást egykori kollegái. Szalay Antal a magyar színjátszás nagy ígérete volt. 1912-ben a szegedi közgyűlés a "kiváló előmenetelű színész akadémiai növendék részére tanulmányai folytatására 500 korona segélydíjat" szavazott meg. A fiatal művész azonban mielőtt még tehetségét kibontakoztatta volna, a frontra került, ahol sebesülése következtében fél szeme világát és fél kezét elveszítette. A február 18-i esthez Juhász Gyula prológot, s a rokkant színész bátyja, Szalay József Muzsika címmel egyfelvonásost ír, egy a karját elvesztett zongoraművészről.471 Ez a tavasz több sikerrel köszöntött be, mint az előző esztendőben. "A közönség jól mulat" Földes Imre vígjátékán, a Grün Lili-n. A szegény |
279 |
Fő indokul az állandó behívások miatti bizonytalanságot említi és okkal, mert a férfiszínészek hiánya miatt a színház időnként már-már működésképtelen. Április 26-án Pásztor József, a Délmagyarország szerkesztője javaslatot tesz a küszöbönálló igazgatói szerződés néhány pontjának módosítására, s különösen a fix alapon szervezett társulatot erőlteti. Ezzel egy időben Holtzer Emil javasolja, hogy Almássy szerződését automatikusan hosszabbítsák meg, ám ezt a színügyi bizottság elutasítja, és pályázat kiírása mellett dönt.
A májusban kezdődő vendégszereplések már a közelgő szezonvéget jelzik. Jól ismert színészek: Góth házaspár, Heltai Jenő, Gombaszögi Frida, Király Ernő, Rózsahegyi Kálmán, valamint új arcok: Fényes Annus a Magyar Színházból és Szőke Szakáll, az ismert komikus csábítják színházba a szegedi polgárokat. Marad azért a színháznak is figyelemre méltó bemutatója Molnár "végtelenül poetikus mesé"-je, A fehér felhő. A hősi halott huszárok még egyszer - egy felhőn - találkozhatnak gyermekeikkel. A történet "mint művészi népmese, különösen verses formában, irodalmunk egyik gyöngyszeme lehetne" - állapítja meg a Híradó. A téma azonban drámaiatlan, ezért a darab nem számíthat nagy előadásszámra. Szezonzárás |
280 |
1916-1917. Ebben a művészeteknek nem kedvező helyzetben kezdi el a Gyuláról érkező társulat az évadot, szeptember elsején O. Strauss Legénybúcsú-jával. Az operettben bemutatkozó új szubrett nem arat osztatlan sikert, Viola Margit "csak" táncolni tud. Sikeresebben debütál harmadikán a Mágnás Miská-ban Sugár Gyula, az új bonviván és Kunossy Ella másodszubrett.
A kialakult politikai helyzetben a színház sem marad tétlen. Szeptember 15-én, az erdélyi menekültek javára műsorra tűzi Rákosi Viktor Elnémult harangok című színjátékát. "Ennél megfelelőbb darabot igazán nem lehetett kiválasztani e szomorú aktualitáshoz, a telt ház pedig tettel demonstrálja, hogy még mindig nyitva van a zsebe, ha a mi gyönyörű Erdélyünkről, Magyarország drágakövéről van szó" - kommentálja az eseményt a Híradó. A politika mellett a kultúrpolitika is helyet kap a sajtóban. A színháznyitás előtti napon Igazgató-jelöltek a láthatáron címmel írás jelenik meg a Szegedi Híradóban. "A szegedi színház szerződése tudvalevőleg 1917. évi májusban lejár és most van az ideje az új pályázat kiírásának" - írja a cikk szerzője. - "A színügyi bizottság ugyan úgy határozott, hogy a színházi szerződést meghosszabbítja a jelenlegi igazgató javára, de miután ezt a határozatot megfellebbezték, egyáltalán nem bizonyos, hogy a miniszter is a színházi bizottság álláspontjára helyezkedik. Ezért tehát nagy érdeklődés volt, jelenlegi és leendő igazgatók részéről." A Híradó értesülése szerint a jelenlegi igazgatón kívül hét aspiráns van a szegedi színházra. Máder Rezső - Hunyady Sándor szerint ő egy Habsburg törvénytelen gyermeke -, Krecsányi, már nyugalomban lévő direktor, Bruckner László szegedi származású karmester-zeneszerző, Nádassy és Szendrey direktorok, Fodor Oszkár pécsi igazgató és Heltai Jenő debreceni színész. A névsor csak fikció, egyelőre még szó sincs pályázat kiírásáról. A találgatás pusztán az igaztó nyugtalanítására szolgál. Szerencsére Almássy már hozzászokott az ellene vezetett finomabb-durvább sajtótámadásokhoz, a társulat se veszi nagyon szívére a dolgot, s így a színház viszonylag zavartalanul hozza létre közönségének tetsző előadásait. Igaz, a jó hangulathoz az is kell, hogy a bemutatók zömén szóljon a muzsika. Bartha Lajos színműve, a Szerelem azonban nem csak címe miatt nagy siker, zene nélkül is. A három lány szerepében Nagy Teréz, Lendvay Lola és Bíró Erzsi remekelt. A kérő |
281 |
Komoróczy alakját okos karikírozással Körmendy adta. A Délmagyarország elégedetten állapítja meg: "Nekünk nagy örömünk telt az újdonságban és azt vettük észre, hogy a teljesen megtelt nézőtér közönségének is tetszett." A siker híre a szerzőt is Szegedre csábítja s a harmadiki előadást személyesen ajánlja a nézők figyelmébe és szeretetébe. Rövid egy hónap alatt hatszor van műsoron. Talán még több előadást is megérne, ha október 19-én nem mutatják be a Három a kislány-t. Az operettet - zenéjét Schubert műveiből a magyar származású Berté Henrik állította össze - még április végén mutatta be a Vígszínház, a címszerepben Környei Bélával. Szegeden "Schubert szerepében Ocskay aratott értékes sikert", Hilbert Janka kitűnő Médi és Schobel szerepét Sugár alakítja hihetően. "Az előadásnak voltak szép részletei, de voltak hatást hajhászó, kifelé törekvő motívumai. Ehhez szoktatják mostanában a közönséget, aki a rikítást kedveli. Nem szívesen írjuk meg az elszomorító tényt, de a valóságnak hangot kell adni, hogy a közönség inkább tapsolt az egyes táncszámoknak, mint a Schubert dalainak."473 A kritikus, ha nem is fogalmazza meg, de érzi a közönség ízlésének változását. A nézőtér drága helyeit a háború alatt lecsúszott középosztály helyett a hadigazdagok töltik meg, míg az olcsó helyekre változatlanul a szegényebb néposztály vált jegyet. A társadalom két végletes pontján élők ízlése különös módon azonos, a végleteket, az erősebb hatásokat kedvelik, a finomabb hangok nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak el fülükhöz. Meglehet, az ágyúdörgés elnyomja a múzsák szelíd szavát. Azért a táncoknak köszönhetően - ám higgyük, a zenének is szerepe volt benne - a produkció a szezon végéig 24 előadást ér meg! Nagy várakozás előzi meg Bisson drámáját, a Névtelen asszony-t. A korábban sokszor megkacagtató szerző a tragédiában nem bizonyul jelentékenynek. "Teljesen érdektelen darab {...} unalmas és vizenyős dráma" - fogalmaz a Délmagyarország. - Az előadás hevenyészett, csak a címszerepet játszó Gömöry Vilma alakítja az általa játszott figurát teljes erőbedobással. Szinte "sajnáljuk azt a nagy érzés-kvantumot, amit erre a semmi darabra pazarolt." A Napló másként ítéli meg a darabot és az előadást is: "A darab két utolsó felvonásának rendkívüli hatása volt. Annyi sírást és tapsot ritkán hallottunk, mint ma" - állapítja meg. Csak részben sikeres vállalkozás Shakespeare A velencei kalmár-jának bemutatója. A november harmadiki premier a Ferenczi Frigyes által szervezett klasszikus ciklus első előadása, s az előtte elhangzó bevezetőt is ő mondja. Szeghő Schylock szerepében "emberi volt, mesterkedés nélkül. Zsidós kiejtéssel beszélt, aminek a helyességét vagy helytelenségét csak egy igazán jó előadás keretében lehetne eldönteni." De ez nem volt az! A körülményekhez képest a színház jól megy. Pedig a "körülmények egyre rosszabbak. Korlátozzák a zsír- és húsfogyasztást, zsírtalan napokat vezetnek be a vendéglőkben. Egyes létfontosságú cikkek ára a többszörösére szökött fel, míg a fizetések jó esetben is csak alig a duplájára emelkedtek a háború kezdete óta. Míg a polgárság a létminimumért küzd, az újgazdagok nem tudnak mit kezdeni egyre gyarapodó vagyonukkal. "A hirtelen meggazdagodás ekkora vihara még sose zúgott végig a világon., ezért hat reánk főleg tömeghelyeken, színházban, lóversenyen, kávéházban, korzón." - írja Molnár Ferenc. A színészek nem tartoznak most sem a meggazdagodó réteghez. Ellátási nehézségeiken |
282 |
Kolozsvárott Janovics Jenő úgy igyekszik segíteni, hogy megszervezi a színészek élelmezési központját. Szükség is van az ilyen támogatásra, mert az élelemhiány olyan méreteket ölt, hogy megkezdik az élelmiszerrekvirálásokat. Szeptember 23-án egy új köntösbe öltözött lap jelent meg, a Színházi Hírek. Az esténként a közönség kezébe kerülő lap egy cikkében élesen bírálja a színház vezetőségét, mert visszaél a színházi konjunktúrával, pedig "a konjunktúra kihasználása az élelmiszer-uzsorások szokása". A súlyos vádra Almássy nyílt levélben válaszol. Kifejti, míg a színház kiadásai "75-500 százalékkal nőttek a háború alatt - a szegedi az ország egyetlen színháza ma már, hol a helyárak nem emelkedtek a háború alatt". Emlékeztet rá, hogy bár az épület befogadóképessége országosan a második helyen áll, bevétele csak a hatodik! "A közönséget kérem fel tisztelettel tanúnak mellettem, hogy nem csak legolcsóbb színház a vidéken a szegedi, de minden túlzás és elbizakodottság nélkül ki merem mondani, hogy kiállítás - előadások készültsége és a művészi erők mértékére egyik legjobb színház is és tisztességgel elfoglalja azt a helyet a vidéken, melyet a szegedi színháznak el kell foglalnia {...} Előttem az anyagi érdeket a művészi mindig megelőzi a lehetőség határain belül - elvégre én és társulatom mégis csak a színházból tudunk prosperálni - tisztelettel kérdem: igazságos és méltányos dolog e kipellengérezésem akként, hogy az élelmiszer-uzsorások minden megvetésre méltó fajtájával egy húron pendülök" - teszi fel végezetül a kérdést a megtámadott igazgató.474 Ki tudja hova fajult az éppen megkezdett sajtópárbaj, ám Ferenc József november 22-i halála másra tereli az emberek figyelmét. Az elhúzódó |
283 |
1917. Az óesztendő múltával nem csökken a színház iránti érdeklődés. Az év első bemutatóját - Molnár: Farsang-ja, - tetszéssel fogadja a közönség. Különösen Gömöry Vilma, Körmendy Kálmán és Szeghő Endre játéka arat nagy sikert. A hónap közepén kerül színre Bartha parasztvígjátéka, a Zsuzsi - a falusi lány állami emberhez akar férjhez menni, mert annak nyugdíja van - szolid sikerrel. "A rendező ezúttal még díszletezőnek sem vált be." A falusi légkört hangos beszéddel, állandó kiabálással és fülsértő sikoltozással akarta megteremteni.
Tizenkilencedikén Kálmán Imre új operettjét, a Csárdáskirálynőt tűzik műsorra. A zenés darabot november elején mutatta be a Király Színház és a produkció a fővárosban már közel jár a századik előadáshoz. "Az újdonság zsúfolt nézőtér előtt került előadásra és a tetszés nagy arányokat öltött. Taps, újrázás rengeteg volt, kivált a táncszámok találtak kedvező fogadtatásra." A Híradó kritikusa Eckerdt Elek alaposan melléfog ítéletével, amikor kijelenti: "Eredetiségről ne beszéljünk, mert direkt Zerkovitz-cal versenyez az egyes számok szerzése terén." A Napló a színészek kitűnő teljesítményét emeli ki. Dicséri a címszereplő Déri Rózsit és Solymossy kitűnő Bóniját. "Az előadás sikeréből Ferenczi Frigyes főrendezőt és Rádió Rezső karmestert illeti meg a rendezés és betanítás nagy munkájáért járó osztályrész." A siker szegedi méretekben sem kisebb, mint Pesten, hisz az évad végéig 27 előadása van!475 A Hamlet január 26-i színvonalas produkciójára azonban csak kétszer kíváncsi a - Wimmer Fülöp színügyi bizottsági tag szerint - roppant igényes szegedi publikum. Pedig a "Hamlet előadása oly lelkes és igényes volt, mint amilyennel illik a színjátszás egyik legnagyobb feladatához nyúlni." Az előadás előtt Móra Ferenc tart bevetőt. A címszerepet Almássy játssza, Szeghő jó Poloniusz, azonban "Ophelia szerepe nem Lendvay Lolának való." A Délmagyarország okoskodó kritikusa épp a korszerű rendezésre valló eszközöket kifogásolja, nevezetesen a monumentális díszletek és torzonborz szakállak hiányát. A színházi "konjunktúra" gondot is hoz magával. Olyanok is bejutnak a nézőtérre, akiket az előadásnál jobban érdekelnek a színházból eltulajdonítható tárgyak. Ez ügyben Almássy levélben fordul a mérnöki hivatalhoz. A polgári rend és fegyelem lassú felbomlását dokumentáló írást kommentár nélkül, teljes terjedelemben közlöm. |
284 |
|
285 |
Február három említésre méltó bemutatója: Földes Imre: Künn a bárány, benn a farkas-a, két Moliere-komédia, a Kénytelen házasság és a Botcsinálta doktor, valamint egy Jókai-adaptáció, az Egy magyar nábob - Hevesi Sándor tollából. Az első kettő "nívótlan előadás", az átdolgozás jó ugyan, ám a zenés darabokra éhes közönség ennek ellenére csak három előadásig tartja életben. Az országos energiagondok e hónapra elérik Szegedet is. A szén - a kor legfontosabb energiahordozója - szinte teljesen elfogy, s a kormány február 20-án rendeletileg bezáratja a színházakat és a mozikat. Ez azonban nem sokat enyhít a lakosság szénhiányán, sőt még azok a helyek is megszűnnek, ahol eddig kulturális igényét kielégítve melegedhetett. A Szegedi Napló Mi lesz a színészekkel? címmel aggódó írást jelentet meg. A direktor derülátó: "Nem hiszem, hogy ez az állapot 8-10 napnál tovább tartana" - nyilatkozta a Délmagyarországnak. - "Ez alatt az idő alatt próbálni fogunk és új darabhoz készülünk. A megélhetés kérdését pedig a konzorcium félrerakott tartalékalapjából fogjuk elintézni." Almássy optimizmusa nem alaptalan, mert polgármesteri engedéllyel a színház szombat-vasárnap játszhat, majd március elsejétől ismét naponta tarthat előadásokat. Március hatodikán - hogy a szerződésben előírt kötelességének eleget tegyen - Almássy színre tűzi az évad első opera-előadását. A Tosca csak nagy nehézségek árán jöhet létre. A háború miatt meggyengült zenekar, meg a négytagúra fogyatkozott férfikar szinte lehetetlenné teszi az operajátszást. A körülmények ellenére "az előadás teljes egészében meglepően sikerült és meghaladta a vidéki operaelőadások nívóját". Cavaradossi szerepét Ocskay, a címszerepet Hilbert Janka énekelte |
286 |
Március végén váratlanul behívót kap Tóth Béla baritonista, Szeghő Endre színész és Réz József a karból. A teátrum a férfihiány miatt a működőképesség határára kerül.
Almássy azonban nem adja fel. "Igen jó előadás"-ban mutatja be Gábor Andor hűtlenséggel foglalkozó komédiáját, a Szép asszony-t. Az előadást maga a szerző vezeti be. Március 31-én sikertelen Schiller Ármány és szerelem-je. Igaz, Lendvay Lola "Lujzában a legtökéletesebbet produkálta", de a Ferdinándot adó László Tivadar "több igyekezettel, mint sikerrel játszott". Schiller darabja öt előadást ér meg. A hadi helyzet és a belpolitikai feszültségek a cenzúra szerepének megnövekedését eredményezik. Az újságokban megsokasodnak a fehér oldalak, a kávéházakban a találgatások és spekulációk a háború állásáról. A behívásokat ügyeskedéssel elkerülő katonai "szakértőket" a köznyelv "kávéházi Konrád"-oknak nevezi el. ők most boldog remény- kedéssel fogadják az orosz forradalom hírét, az Antant összeomlását remélve tőle. A magyar Országgyűlés is üdvözli az eseményt. A nézőtéren is, mintha valami fékezhetetlen forradalmi hangulat uralkodna, renitens nézők előadásról előadásra pénz- és cukorkadobálással zavarják a színészek amúgy sem könnyű munkáját. Április tizenegyedikén Arany János születésének századik évfordulójára a Dugonics Társaság ünnepi estet rendez a színházban. Móra Ferenc bevezető előadását követően Ocskay, Gömöry Vilma, Almássy Endre és Lendvay adtak műsort a költő műveiből. A hónap végén a Társaság szomorú kötelességének tesz eleget, utolsó útjára kíséri az április 24-én elhunyt Tömörkény Istvánt. Az elhunyt írót a Délmagyarországban a magyar színészet fejedelemasszonya, Jászai Mari sorai búcsúztatják: "Tömörkény a mi népünk Sophoclese, akinek egyetlen hibája - kritikusai szemében - szintén csak az, hogy olyanokul állította a maga kora elé az embereit, amilyeneknek 'lenniök kellett volna' {...} Te szelíd bölcs, te napsugár lelkű tanítómestere a te népednek, szálljon áldás munkálkodásodra! Értsen meg a te néped!"478 Május nyolcadikán megjelenik a hír a sajtóban: újabb három évre Almássy lesz a színház direktora. Az igazgatói székhez vezető út azonban ugyancsak rögös, buktatókkal teli volt. A történteket megkísérelem röviden összefoglalni. |
287 |
Talán e beadvány hatására is, a városi tanács április 19-én kiírja a színigazgatói pályázatot. A pályázat kimondja, az intézményt a színigazgató kezelésébe adják, az épületért nem kérnek bérleti díjat, de a leendő igazgató 24 000 korona költségtérítést ad és 1200 koronával a villamos világítás költségeihez is hozzájárul. Elvárják tőle, hogy megszervezi a "magyar színészet legjobb elsőrangú drámai és énekes színtársulatát 32 tagú énekkarral és 26 tagú zenekarral", továbbá "ahhoz szakképzett főrendezőt, karmestert, kartanítót, továbbá 2 világosítót, díszmestert, festőt és kellő segédszemélyzetet" alkalmazzon.480 A kiírás eleget tesz ugyan a belügyminiszteri leirat javaslatainak - "a város a színház művészeti igazgatása szempontjából lépjen fel olyan igényekkel, melyek megilletik s különösen az opera-előadásokat szorgalmazza", - ám a követelmények egy része illuzórikus, hiszen a kórus és a zenekar létszáma igen nehezen növelhető, mert minden épkézláb férfi már a fronton van.
A pályázatra öten jelentkeznek. A jelenlegi direktor, Balla Kálmán színigazgató és Bródy Miklós kolozsvári karmester, valamint pályázik Bartos Gyula is, aki pályázatában - egyebek között - a következőket írja: "Nem anyagi előnyökért jövök ide. Ha pozíciómat, mely nekem a Nemzeti Színháznál elegendő anyagi és erkölcsi biztosítékot nyújt, ott hagyom, azért teszem, hogy itt szeretettel dolgozhassam és szülővárosomból irodalmi színvonalú művészi központot teremthessek {...} A színház iskola, amely megtanítja a szépet ismerni, szeretni, érezni és abban gyönyörködni: és szükséges, hogy szórakoztatása mellett a tiszta magyar beszéd példája és az ifjúság nemes nevelője legyen."481 Végezetül az igazgatói poszt várományosai között van Kardos Andor, a Magyar Színház színésze. Az ő érdekében dr. Molnár Jenő - a Borsszem Jankó és A Nap szerkesztője - ír ajánló levelet: "Kardos Andor barátom a szegedi színházra pályázik" - áll egy ma már azonosíthatatlan városi tanácsnokhoz írt levelében. - "Kvalifikációja: erkölcsi és anyagi függetlenségen kívül az a nagystílűség, amely csak kevés színészünknek adatott, mert Kardos nem csupán hisztrio, hanem kemény kötésű színműíró, főrendező is - szóval 'was gut und teuer' egy igazgató-jelöltnél szükséges."482 |
288 |
A pályázat ügye azonban ezzel még nem zárul le, a határozat ellen ugyanis május 11-én a három vesztes pályázó a törvényhatósági bizottsághoz fellebbezést ad be. A közgyűlés május 16-i ülésén tárgyalja a fellebbezést és azt 56:36 arányban elutasítja, a törvényhatósági bizottság pedig 6:2 arányban jóváhagyja a közgyűlés 191/1917. sz. határozatát, mely Almássyt további három évre, jogerősen, a szegedi színház igazgatójának mondja ki.
A színház mindeközben végzi mindennapi munkáját. Megkezdődik a szokásos vendégjárás, a már jól ismert Góth pár, Márkus Emília, Odry Árpád, Bakó László váltják egymást. A legnagyobb sikert Gyárfás Dezső aratja a Dollárpapá-ban és az Aranyfácán-ban. Május 12-én még egy Shakespeare-bemutatót tartanak. "A Vízkereszt előadása elismerésre méltó munkája színházunknak" - írja a produkcióról a Napló. Huszonharmadikán Pásztor Árpád és Góth Sándor Vengerkák című színműve kerül előadásra és a fővárosban nagy érdeklődést keltett darabot - Oroszországba szakadt magyar táncosnők története - a szezonvégi premier ellenére hétszer játsszák! Június tizedikén azután befejeződik a szezon, és a társulat háromhetes nyári játékra Gyulára utazik. Ezúttal nem tart velük Ferenczi Frigyes, aki az Operaházhoz szerződött, s vele együtt felesége Gömöry Vilma is távozik a társulattól. Elszerződésük nagy érvágás a társulaton. Még az évad befejezése előtt, május hatodikán a szegedi színtársulat felhívással fordul a pályatársakhoz. Sérelmezik, hogy az Országos Színészegyesület a háború kitörése óta nem tartott közgyűlést, és sürgetik annak mielőbbi összehívását. "A szegedi társulat a maga részéről külön is szükségesnek találja és égető fontosságúnak, hogy ez ügyben minden vidéki színtársulat mielőbb állást foglaljon és csatlakozzék a mozgalomhoz, amely alapszabályainkban biztosított jogokra támaszkodva, a közgyűlés mielőbbi összehívását követeli. {...} Nem akarunk részesei lenni annak a bűnös közönynek, amely tétlenül nézi a vidéki színészet vegetálását a maradiság és az elvakultság züllött pocsolyáiban. Élni és haladni akarunk kultúrmunkánknak meg nem tagadható hivatottságánál és jogánál fogva {...} Kívánjuk és követeljük, hogy az Országos Színészegyesület, mely |
289 |
a vidéki színészek filléreiből és erejéből lett virágzó intézmény, a valóságban is a vidéki színészek egyesülete legyen, ne pedig egy szűk hatalmi csoportnak az eszköze."484 Az átgondolt, felelősségteljes felhívásnak, ha nem is azonnal, de fél év múltán lesz foganatja, mert a közgyűlést októberre összehívják. A társulat távozása után üresen maradt színházépület kis híján fennállása óta másodszor is a tűz martalékává válik. Június 13-án, rövidzárlat miatt lobban fel a láng, ám az ügyeletes tűzoltó gyors és szakszerű közbelépése megakadályozza a nagyobb katasztrófát.485 A városra törő kánikulával együtt megérkeznek a fővárosból kiszorult művészek is. A Korzó mozi nyári kerthelyiségében élő operaestek zajlanak, majd Nyárai és társulata veszi birtokba az alkalmi színpadot. Később a Medgyaszay társulat, utánuk pedig kabaré együttes - Mátray Erzsi, Rózsahegyi Kálmán, Gabányi Árpád, Berky Lili és Gózon Gyula - szórakoztatja a vigadni vágyókat. Az Európa szálló kerthelyisége is helyet ad kulturális eseményeknek. Itt Boros Géza kabaréja kacagtat, majd a Royal Orfeum Zerkovitzmuzsikával gazdagon teletűzdelt előadása andalít. Megérkezik a cirkusz is a Szent István térre. Egyfelvonásosokkal szerepel Andorffy Ida és Gál Gyula, Kőváry Gyula pedig kabaréműsorával a város más színielőadásra alkalmassá tett helyein. A nyár különlegessége a bécsi opera tagjainak - énekesek és Peterka kisasszony, valamint Rattner úr, balett-táncosok - Művészest címmel adott műsora. Július elején Salgó Jenő, egy Sabácnál megrokkant színész, az Újpesti Népszínház volt tagja lépne fel, ha volna közönsége. A rokkant ember a háború harmadik évében megszokott látvány, a színpadon meg inkább visszatetszést, mint tetszést vált ki. |
290 |
1917-1918. Az évadot az elmúlt szezon sikeroperettjével, a Három a kislánnyal kezdik, szeptember elsején. Nem kell sokat várni az első újdonságra sem, mert a hatodiki bemutató, Újhelyi Nándor komédiája, eddig még nem volt műsoron a szegedi színházban. Az őfensége kalapja vérbeli szatíra. Egy pesti, állás nélküli kispolgár felemeli a földről egy királyi herceg széllefútta kalapját, és sorsa - miután azt hiszik, a fenség barátja - ezután jóra fordul. "A közönség nagy tetszéssel fogadta az újdonságot", és az "erősen karikírozott" előadást. A főszereplő Matány Antal "mindig készülten jelentkezik a színen". Almássy, hogy elkerülje az állandó szurkálódásokat, tizenkilencedikén bemutatja Puccini Toscá-ját. Sajnos a címszereplő Hilbert Janka indiszponáltan énekel, Ocskay azonban "énekben és játékban kifogástalan Cavaradossi". A lapok szeptember végétől egyre többet foglalkoznak az oroszországi "fölfordulással", amitől a keleti front végleges felbomlását várják, kiváltképp akkor, ha újabb forradalmi események lemondásra kényszerítik a pétervári kormányt. Az eseményekkel függ össze Zapolska lengyel-orosz ellentétekkel foglalkozó színműve, A varsói citadella. Ak- tualitásának köszönhetően hétszer kerül színre. Molnár pompás vígjátéka, Az ördög viszont az 1907-es szegedi bemutatója óta már a harmincadik előadásához közeleg, és még mindig nagy házat vonz! Október szenzációja egy Shakespeare-bemutató. A Lear király-ban a színház új, fiatal színésze, Dózsa Jenő a címszerepben figyelmet keltően debütál. A bolond szerepét igen jól adja Kertész Endre, és nemesen egyszerű, közvetlen Cordeliát formál Vajda Ilona. A kék róka bemutatója - bár "az előadás inkább összbenyomásban volt jó, mint részleteiben - a maga nyolc előadásával még mindig igazolja szerzője, Herczeg Ferenc nem csökkenő népszerűségét. Az együttesből a mégiscsak Szegeden maradó Gömöry Vilma, Almássy és Matány emelkednek ki. A második operabemutatót, Verdi Traviatá-ját Kerner Jenő "gondos betanításában" október 20-án tűzik műsorra. A címszereplő Miksa Ilona - bár nem a város szülötte - a szegedi zeneiskolában Szontáné Ladányi Mariska növendéke volt. Ez a bemutató az első színpadi fellépése. Szereplése "biztatásra érdemes" művészpályát jövendöl. "Ifjú Germont szerepében messze kimagaslót produkál" Ocskay Kornél. Huszonötödikén a két Moliere vígjáték, a Dandin György és A kényeskedők "jóval meghaladták a szokásos klasszikus estek nívóját." Ennek ellenére csak kétháznyi közönség kíváncsi rájuk, s e házak is foghíjasak. A háború megpróbáltatásait feledni akaró publikum csak az operettekre tódul. Igazolja ezt a "vérszegény szövegkönyvű" Sztambul rózsája. Bár muzsikája "nem a legjobb Fall-zene", {...} "a darab előadása a maga nemében igen jó." Különösen kiemelkednek az amúgy is jókedvvel komédiázó együttesből Hilbert Janka és Déri Rózsi. A török környezetben játszódó operett megközelíti a Három a kislány tavalyi sikerét, és az évadban 25-ször játsszák. A sikernek azonban a szó valódi értelmében nagy ára van. Példának okáért a Sztambul rózsája díszleteihez csak a festék több mint ezer koronába kerül, holott békében a szegedi színház összesen nem használt több festéket, mint 5-600 korona árát. A felszaporodott többletköltségek a tetemes bevétel ellenére deficitet eredményeznek. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a nyáron engedélyezett mintegy húszszázalékos helyáremelés nem teremt egyensúlyt a színház költségvetésében. |
291 |
A kétségkívül nyomasztó okok arra késztetik a konzorciumot, hogy november elején társulati ülést hívjon össze. A tanácskozáson memorandumot fogalmaznak. "A Szeged városi színházban konzorciumos alapon álló színtársulat fordul a tekintetes tanácshoz, azon alázatos kérelemmel, hogy az egyre emelkedő drágaság miatt, a társulat megélhetése és művészi teljesítményeinek fokozása érdekében a színházi helyáraknak bizonyos mérvben való emelését méltóztassék engedélyezni." Indokaikat nyolc pontban sorolják fel, s e felsorolás bizonyítja "a színház üzemét egy szezonban több, mint 100 000 korona többletkiadás terheli. Csakis így érthető meg, hogy míg 1916. november 5-én 9426 korona 44 fillér tartalékja volt a konzorciumnak, az idén sokkal jobb menetel mellett november 5-én 856 korona 10 fillér deficitje van, pedig a művészszemélyzet osztalékának mértéke egy-két hetet kivéve, a tavalyi mértéket nem érte el." A társulat Körmendy Kálmánt, Szeghő Endrét és Rogoz Imrét bízza meg a memorandum átadásával. A küldöttség november 5-én átnyújtja a kérelmet Somogyi Szilveszter dr. polgármesternek.486 Ezt követően a színigazgató is a helyárak emeléséért folyamodik. (ő azonban - míg a színtársulat 20 százalékos emelést kér - a földszinti, első emeleti páholyoknál 29, a második emeleti páholyoknál 33 és fél, a díszpáholy-székeknél, a zsöllyénél, elsőrendű körszéknél 25, a másodrendű körszéknél 18 és a harmadrendű körszéknél 15 százalék emelést javasol.) Indokai lényegében azonosak a konzorcium érveivel, amit még a következőkkel told meg: "Kérésem teljesítése esetén is nem lesz található még egy valami Szegeden a mi a háború kitörése óta oly kevéssé drágult - cirka csak 50 százalékkal - mint a színház. Minden élelmi és közszükségleti cikk, minden kultúrtermek, minden szórakoztató, vagy fényűzési dolog - minden élvezeti cikk egy pár száz percenttel jár a színház drágulása előtt, pedig a színház olyannyira összeforrott az élettel, hogy minden ilyen drágulást súlyosan megérez."487 Az igazgató kérelmének tárgyalása előtt a város főszámvevője megvizsgálta a színház könyveit, s mindenben igazolva látta a színigazgató által felhozott érveket. Ennek alapján a helyárak emelését a közgyűlés 1917. december 1-től 1919. június 31-ig engedélyezi, de ezalatt az idő alatt is csak addig, ameddig a színigazgató és a társulati tagok között a szerződés jövedelemrészesedési alapon lesz megkötve.488 A jegydrágulást a sajtó nem hagyja szó nélkül, sőt azt is Almássy szemére veti a Délmagyarország szerkesztője, hogy családi körülményeire hivatkozva megtagadta a szegények javára való pótfillérek szedését. "őszintén tartok magamról annyit, hogy én ilyen értelmetlen, ostoba beszédre képtelen vagyok. Itt valami félreértés lehet Szerkesztő uram" - válaszol a vádra nyílt levélben a direktor. - "Ön és Önök - ott a Délmagyarországnál, hol nem valami nagy szimpátiának örvendek máskülönben - még önök sem tarthatnak ilyen bornírt embernek, ki ilyenre képes." Ezután a jótékony célú akciót támogatva megjelenik a polgármesternél és felajánlja a szegény-fillérek szedését.489 Miközben a teátrum körüli háttércsatározások folynak, november kilencedikén a III. Richárd "előadásával a színház elismerésre méltó ambitiojának adta jelét". A címszerepet játszó új színész, Dózsa Jenő |
292 |
"A stílustalanság, a hangtalanság Szaharájában azonban akadt üdítő oázis is", Ocskay, aki "a legjobb vidéki tenor". Az opera egészét tekintve "igaza volt Coppeliusnak, amikor a második képben felkiáltott: Micsoda bukás!" - írja az ellenszenvtől elvakult kritikus. Mert, hogy nincs igaza, arra a Napló sorai utalnak s ezek szerint "az előadás nem válik a színház szégyenére."490
December közepén Bródy Szerető-je - Vajda Ilonka, László Tivadar és Gömöry Vilma ragyogó alakításaival - egyszerre feledteti az eddigi kudarcokat. A közönség nagy tetszéssel fogadja a bemutatót, s a darab a szezon végéig eléri az operettsikerekkel vetekedő 17 előadást! Miközben a teátrum a létéért küzd s az intézménnyel rokon-, illetve ellenszenvezők csatározása dúl, a háború az utolsó fázisába ér. Az energiaválság soha nem tapasztalt méreteket ölt. Fogytán a színház szene, s az előadások beszüntetésének réme fenyeget. Ám sokan úgy vélik, messziről már dereng a végtelennek tűnő alagút végét jelző fény: az orosz front felbomlott. A "kávéházi Konrádok" most már biztos győzelmet jósolnak a harctér minden szakaszára. Eggyel azonban nem számolnak: a társadalom növekvő elégedetlenségével. Ennek nyomán pedig felüti fejét a mind kezelhetetlenebbé váló káosz. Az Országos Színészegyesület - a szegedi társulat nyomására is - összehívja a háború kitörése utáni első közgyűlését, s az nyomasztó tényekre világít rá. Az egyesület nyilvántartásába vett színészeknek már 63 százaléka teljesít katonai szolgálatot. Érthető hát a színészhiány, amit még az is növel, hogy az Akadémiáról szinte egyetlen fiatal sem kerül vidékre, a fővárosi színházak aggasztó férfihiányát pótolják velük. Almássy nagyhatású felszólalásában bírálja az Akadémiát és követeli, a végzett növendékek kötelezően szerződjenek vidékre. Indítványát a fővárosi többség elutasítja, sőt Hegedűs Gyula javaslatára a budapesti színművészek külön egyesület megalakítását tartanák célravezetőnek. A heves vitákat követően, a Színészegyesület vezetősége minden kézzelfogható eredmény és határozat nélkül berekeszti a meddő tanácskozást. Szegeden is dúl a harc. A színügyi bizottság január 11-i ülésén Balogh Károly kijelenti, hogy "a társulat a züllés útján van!" Almássy a vádat kereken visszautasítja, és bebizonyítja annak alaptalanságát. Ekkor Balogh azzal a javaslattal áll elő, hogy a társulat ismét adjon elő francia darabokat is. Az indítvány jelzi a háború óta létező darabhiányt, de |
293 |
Összegezve mindezeket megállapítható, hogy a háború idején magyar drámák és színpadra alkalmazott prózai művek a korábbiaknál jóval nagyobb számban kerültek közönség elé. Ám ez a bőségszaru is kifogy egyszer, s a korábban igen népszerű szerzők sikerdarabjait kezdi követelni a publikum, nem törődve azzal, hogy az alkotók az "ellenség" állampolgárai. Budapest már ismét korlátozás nélkül nyúl a bemutatandó darabokhoz, eleinte alkotóként a fordítót tüntetve fel, azután már ezzel sem törődve a darabok eredeti szerzőjük neve alatt futnak. Nyilván ez bátorítja fel Balogh tanácsnok urat is javaslata megtételére. Így azután - bár felvetését határozatba nem rögzítik - a szezon második felétől a szegedi színpadra is visszakerülnek a háború kitörése óta bojkottált írók.
Ennek látszólag ellentmond, hogy az 1918-as év első eredeti bemutatója egy osztrák operett. A neves zeneszerző Robert Stoltz Favorit című darabjára a "nézőtér teljesen megtelt". Sajnos egész este "ez volt az egyetlen vigasztaló jelenség." De már ott vannak a reprízek közt a nagyon hiányolt Gilbert, Bisson, Bernstein, Poole és a többi szerző művei. A Stoltz-operett január ötödiki előadása kis híján tragédiába torkollik. A második felvonás alatt egy villanylámpa rosszul szigetelt vezetéke lángra lobbantja az egyik közeli díszletfalat. Szerencsére nem tör ki pánik, a nézők felszólnak a színpadra, és a szereplők Matány Antal vezetésével eloltják a tüzet, majd folytatják az előadást. Egy Bródy-darab, A dada gyengén sikerült bemutatója után "hevenyészett előadás"-ban állítják színre Moliere A képzelt beteg-jét január 16-án. "Színházunk egyenesen Moliere kultuszt űz mostanában" - állapítja meg a Napló, de nyomban hozzáteszi: - Kertész Endre "hívatott interpretálója a Moliere alakoknak és az ő kedvéért érdemes a darabokat műsorra tűzni és végignézni". Egy nappal később kitűnő Pillangókisasszony előadásnak örülhet a zenekedvező közönség. "Úgy a szereplők, mint a karmester" - Rádió Rezső - "a helyükön voltak és ennek köszönhető az előadás ritka rangossága". Hilbert Janka illúziót keltő Pillangókisasszony, Ocskay megjelenésében és hangi adottságaiban tökéletes Pincerton. Ehhez a reprízhez kötődik egy a körülmények változását jellemző érdekes esemény is. Dr. Kun fogorvos ovációban akarja részesíteni Ocskayt. A háború |
294 |
Az Országos Színészegyesület a vidéki színészet válságára hívja fel a figyelmet. Rámutat, miközben mindenfelé "azt hangoztatják a színház üzlet" ezért a szubvenciókat megvonják, ugyanakkor "követelnek operaelőadást, kitűnő operett-társulatot, elsőrendű primadonnát, zenekart, kiállítást, de tiltakoznak a jegyáremelés ellen". Aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy "a filmvállalatok fölszívják a vidék legjobb színészanyagát. Figyelemfelkeltő szavai csak pusztába kiáltott szavak maradnak.492
Az orosz front felbomlását követően néhány fogságba esett színész megszökve a táborokból, bujkálva hazaérkezik. Szegedre is visszatér a Tomszkból hamis okmányokkal kiszabadult Baróti József, és egykori társulatánál játékra jelentkezik. Alig egy hónap múlva már rendszeresen fellép, s alakításai nyomán a Délmagyarország elégedetten állapítja meg, hogy "nem felejtett semmit a mesterségből." Az ilyen megállapítások persze csak arra világítanak rá, hogy a korabeli kritikusok egy része még csak nem is konyít a színházi szakmához. A tehetséget ugyanis nem lehet "elfelejteni!" Amikor ehhez hasonló, árulkodó szakszerűtlenséget, máskor érezhetően rosszindulatú véleményt olvasunk, el kell gondolkoznunk azon, milyen nehéz helyzetben van a ma színháztörténésze, akinek ezekből a napjainkban már ellenőrizhetetlen írásokból kell sommás ítéletet alkotnia |
295 |
Beköszönt a március, megindul az évi szokott vendégjárás. A dadá-ban Bajor Gizi, operákban Szoyer Ilonka, több darabban a szinte állandó vendégnek tekintett Góth pár, a Mágnás Miská-ban pedig Rátkai Márton lép fel. Színháztörténeti érdekesség, hogy ugyanő játssza az Ármány és szerelem Millerét is az április harmincadiki előadáson. Április kilencedikén szép ünnep színhelye a színház. Szigeti Rang és mód című színművének Bannai Gerőjében ünnepli színpadra lépésének 30. évfordulóját Szilágyi Aladár. Az ünnepelt minden felmenőági rokona a magyar színészet egy-egy kiválósága. Dédanyja, Kelemen Magda, Kelemen László, az első magyar színidirektor testvére. ő maga már gyermekként színpadra lép, a szegedi színház tagja Makó utolsó igazgatói ciklusa idején, majd 1914-ben újra a Tisza partjára szerződik, s azóta kitűnő, komikus karakterfigurák egész sorát formálja meg itt publikuma nagy gyönyörűségére. A jubilálót Almássy direktor és Szalay József főkapitány köszönti a teátrumban, s az előadás végén a Kassban tiszteletére bankettet adnak.
Május tizedikén hatalmas botrány tör ki a színházban. Aznap estére a Modern Kabaré előadását hirdették, s a nagy érdeklődésre való tekintettel a helyárakat is duplájára emelték. A színészek azonban a fővárosból nem érkeztek meg, s hosszú várakozást követően kitört a skandalum. |
296 |
Május huszonharmadikán kerül színre Jób Dániel őszi vihar című színműve. A rettegett műítész - később a Vígszínház nagy hírű rendezője és igazgatója - könnyes-bús darabbal debütál a szegediek előtt. Egy öreg báró fiatal felesége megszökik egy fiatal tengerészmérnökkel - ennyi a történet.
A szegedi kritikusok elnézőek neves kartársukkal s finoman így fogalmaznak: "A darab kvalitását talán röviden a jó és rossz színművek közti határon jelölhetjük meg." A darab három előadás után csendesen lekerül a műsorról.
Míg a színház az őszi vihar-t játssza, a városban másfajta vihar dúl. Sztrájkolnak az újságírók a Szeged és Vidékében. Nem hajlandók aláírni az új kollektív szerződést, amit szerkesztőjük, dr. Balassa Ármin tesz eléjük. A megegyezéssel végződő csetepaté arra mindenesetre jó, hogy egy ideig abbamaradnak a színház elleni piszkálódások. Május harmadikán tartják a Csárdáskirálynő ötvenedik előadását. A félszázas szám arra hívja fel a figyelmet, hogy alig több, mint öt év alatt mennyire megnőtt a színre kerülő darabok előadásszáma. Míg a századfordulón a nyolc hónapos szezon alatt 120-150 darabot is bemutattak, addig az 1917-18-as, tíz hónapos évadban a színre kerülő művek száma alig haladja meg az ötvenet! Ez azt eredményezi, hogy nyugodtabb munkatempóval tanulják be a műsordarabokat. A vidéki színésznek több ideje lett s többet foglalkozhatott szerepével a meghosszabbodott próbaidő alatt. Nem véletlen, hogy vidéken is feltűnnek rendezőegyéniségek, hiszen már ott is lehetőség van saját koncepció alapján egységes játékstílusú előadások létrehozására. Így tűnik fel az 1917-ben Szegedről az Operaház főrendezői posztjára kerülő Ferenczi Frigyes, akit a szegedi kritikusok éppen egyéni, a sablonostól eltérő rendezői munkája miatt támadtak. Az Almássy-éra utolsó éveiben már nem ritka a prózai darabok tíz körüli előadásszáma. Érdemes összevetni ezzel a Nemzeti Színház átlag 15-ös és a Vígszínház átlag 25-30-as előadásszámait. Láthatjuk, hogy a szegedi színháznak e tekintetben egyáltalán nincs szégyellnivalója! A zenés darabok terén már nagyobb az eltérés, ám ne feledjük, a fővárosban a nagy előadásszámú opera- és operett-előadásokat a külön e célra alapított zenésszínházak hozzák létre. Még tart a majd június 23-án véget érő színi szezon, amikor június elsején a Wesselényi és a Deák utcák sarkán megnyílik Szeged új szórakozóhelye: a Belvárosi Kabaré. Igazgatója Tamás Rezső hírlapíró. A Korzó moziban is működik kabaré, ezúttal az elegánsabb Művészest elnevezéssel. Itt lép fel a város egykori kedvence: Nyárai Antal. És még egy új kabarészínpad nő ki a földből, a Hági kertjében pódiumot ácsolnak, és a nyár folyamán ott is rendeznek alkalmi előadásokat. Az igazi |
297 |
látványosság mégis az egyre népszerűbb sport, a foci. Hétvégeken mind többen zarándokolnak el a SZAK meccseire. A nyári szórakozóhelyek közül a Korzó mozi színházszerű repertoárjával már-már konkurál a színházzal. Ezért a Tátraszéplakon üdülő Almássy táviratban tiltakozik a Kék róka és a Nőstényördög előadások ellen. "Színi előadásra Szegeden kizárólagos kormányengedélyem van" - áll egyebek mellett a sürgönyben. Vass Sándor igazgató a Délmagyarország hasábjain fejti ki a tiltással kapcsolatos álláspontját. "A színielőadást a (szegedi) színészek kérelmére akartam megtartani a Korzó- moziban, akik azt mondták, hogy az idén kevés osztalékot kaptak, amiből kereset nélkül nem tudnak a nyáron át megélni. Nem gondoltam tehát, hogy éppen a színigazgató úr fog akadályokat gördíteni a színielőadások megtartása elé." S mert a direktor a színház műsorán lévő darabok előadása esetén nagy összegű kártérítést kér, "semmi körülmények között nem adatom elő a darabokat {...} Azt azonban határozottan kétségbe vonom, hogy Almássynak {...} Szegeden kizárólagos joga lenne színielőadások tartására. A színházi szabályrendelet szerint a szezonzárás után tizennégy nappal és a szezonnyitás előtt tizennégy nappal bárki tarthat színielőadásokat."494 Miután a moziigazgató eláll a bemutatás szándékától, az ügy további sajtópolémia nélkül lezárul. Augusztus elején Almássy újra helyáremelést kér. Indoklása jól jellemzi azt a katasztrofális gazdasági helyzetet, melyben színház és színész kétségbeesetten küzd a talponmaradásért. "1917 novembere óta a ruházati cikkek 100 százalékkal emelkedtek, mert míg akkor egy öltözet ruhát 5-600 koronáért lehetett kapni, ma 1200-1400 korona az ára. 80-100 koronáról a cipő ára 200-250 koronára emelkedett. A hús ára Szegeden 10 koronáról 20 koronára vagy még magasabbra hágott. A kalap, a fehérnemű ára lényegesen, jóval 100 százalékon felül emelkedett 10 hónapon belül. A bor 200 százalékkal, a szén, a fa ára lényegesen, a festék, vászon ára e rövid idő alatt 3-400 százalékkal emelkedett. És végül a kenyér és liszt árát épp most emelte a kormány cirka 100 százalékkal, - pénzünk vásárlóereje körülbelül azóta felére csökkent. A darabok jogdíjait azóta 400 százalékkal emelték, a nyomtatványok és a papír ára 400-600 százalékig emelkedett. A munkás bérek 2-300 százalékkal magasabbak, úgy, hogy ma az élet 100 százalékon felül drágább a tavalyinál."495 Szavai - a többi érvvel együtt - ezúttal meghallgatásra találnak, mert a közgyűlés hozzájárul október elsejétől a helyárak 20 százalékos emeléséhez az 1918-19-es szezon tartamára. Kikötik azonban, hogy "ez a helyáremelés a színházi társulat tagjait illető háborús pótlék."496 A rohamosan romló korona miatt azonban a szezon folyamán még többször kerül majd sor a helyárak emelésére. 1918-1919. E nehéz helyzetben is arra törekszik Almássy, hogy alaposan megerősített társulattal lásson a következő színi szezonhoz. Persze, mint az elkövetkezendő idő bizonyítja, ez nem egyszerű feladat, mert a Monarchia felbomlását követő zűrzavarban a színészek minden következmény nélkül hagyják el társulataikat, ha politikai vagy családi helyzetük úgy kívánja. Augusztus harmincegyedikén, zsúfolt házak előtt a Sztambul rózsájá-val nyit a színház. A teátrum történetében még ilyen nehéz |
298 |
A pénz rohamos romlását és a közönség sajnálatos felhígulását jelzik a szeptember 22-i előadáson történtek. A nagymama második felvonása alatt krajcáreső hull a színészekre. A történteket követően Matány Antal megszakítja szerelmes jelenetét, és elhagyja a színt. Solymossy igyekszik úrrá lenni a helyzeten, a közönséghez fordul és "megkéri híveit, ne veszélyeztessék a színészek szemét, hiszen szegényeknek elsősorban arra van szükségük."497 A pénz romlására utal Almássy október elején tett ajánlata is. Felajánlja, hogy évente 40 000 koronáért bérbe veszi a színházat, és kijelenti, hajlandó tíz év bérét előre kifizetni. A direktor nyilván tudja, "jó bótot csinál", hiszen a helyzet előbb-utóbb konszolidálódik, s akkor ő hatalmas haszonnal kerül ki az üzletből!
Számítása helyességét jelzi: a központi hatalmak október negyedikén megteszik békeajánlatukat. A változó idők jele Juhász Gyula Színügyi bizottság című írása is. "Bizottmány ez a bidermájer időkből" - írja - "mikor a dárdás polgárok otthon rojtos papucsban és bojtos hálósipkában üldögéltek esténkint a kandalló mellett, a Házi Áldás alatt, A Pesti Divatlapból olvasták a nemzet akkori csalogányának dicséretét, tisztelték a felsőbbséget és szerették Jósika Miklós báró regényeit. Ez akkor fölöttébb stílusos és kedves volt, a maga korában, de ma, amikor újra veszélyben a kultúra, a magyar nyelv, a magyar műveltség, mikor arról van szó, élve és magyarnak maradva kerülünk-e ki világok véres és világnézetek vértelen hunok harcából, akkor ez az anekdotázó, kicsinyes pletykákkal piszmogó, személyi politikában kimerülő öreges színügyi bizottság a Catoi mondásra érett meg: Ceterum censeo {...} A színház igenis művészet és a művészethez igenis külön és nagyon érteni kell, aki vele foglalkozni akar. Aki pedig irányítani is akarja ezt a művészetet, annak kétszeresen {...} Itt volna a legfőbb ideje, hogy minden hazai színház a vidéki és a szegedi különösen: öntudatos magyar és művészi programot valljon és kövessen a nemzeti kultúra megmentése, fönntartása és továbbadása érdekében! {...} Ennek fóruma volna, ha tudna és akarna, a mi ócska, avult, öreg színügyi bizottságunk. De ez a színügyi bizottság? Ez a színügyi papucskormány, |
299 |
A kényszerű szünetet a társulat új darabok betanulására és a már meglévő előadásaik csiszolására használja fel.
A színház áll, a politikusok azonban nem pihennek. Budapesten, 1918. október 25-én Károlyi Mihály vezetésével megalakul a Magyar Nemzeti Tanács. Három nappal később Szeged is csatlakozik a fővárosi mozgalomhoz. Huszonnyolcadikán népgyűlést tartanak a Klauzál téren "több ezer ember részvételével, akiknek túlnyomó többsége a szociáldemokraták nagyszerűen szervezett táborába tartozik. A polgári elem egyelőre nem túlságosan van képviselve, ennek csak az újabb események fogják megadni a lökést, hogy letargiájából felébresszék és állásfoglalásra kényszerítsék." A népgyűlésen Almássy Endre is beszédet mond és egyebek mellett hangsúlyozza, hogy "új rend, új politika, új emberek kellenek az ország szekerének rúdjához. Új politika, amelynek első szava, első vágya, első tette az legyen, hogy meghozza nekünk a békét. Nincs értelme, bűn minden további vérontás!" Juhász Gyulát is a szónokok közt találjuk. Rövid, gyújtó hangú beszédének lényege: "demokrácia nélkül a magyar szabadság üres frázis, a magyar dicsőség meddő és keserű véráldozat, a magyar igazság a nagyurak hazugsága! Ma Kossuth Lajost éltetni fölösleges, nemcsak él, de diadalmasan uralkodik ő a labanc politika összes élőhalottjain győzedelmeskedve." A szónoklatok után a népgyűlés Hollós József dr. javaslatára határozatot fogad el, mely kimondja: "Szeged népe azonnali békekötést követel."499 Az események viharos gyorsasággal követik egymást. Harmincadikán meggyilkolják Tisza Istvánt. Károlyi lesz a miniszterelnök. Novemberben Magyarország leteszi a fegyvert. November 16-án kikiáltják a köztársaságot, elnöke: Károlyi Mihály. Huszonnegyedikén a szegedi színházban a János vitéz második felvonása előtt bemutatják a Fichtner Sándor komponálta Köztársasági himnuszt. A szövegét Juhász Gyula írta. A járvány okozta kényszerszünet után, november másodikán, a Bánk bán-nal kezdi meg előadásait a színház. Mielőtt a függöny felmenne, Almássy rövid beszédet mond és "fogadalmat tesz, hogy a jövendő |
300 |
A Délmagyarország november 27-én ismét támadja Almássyt. A vidéki színészet újjáépítése címmel ismerteti Faragó Ödön kassai igazgató tanulmányát. A dolgozat "kronologikus sorrendben tárja fel azokat a bajokat, amelyek miatt a vidéki színészet újjáépítése elengedhetetlen szükségesség és amely bajok a vidéki színészet életében különösen a háború kezdete óta tapasztalhatók {...} Erős hangon és külön bírálja szegedi kollegáját, Almássy Endrét, akiről tanulmánya 10. és 11. oldalán azt írja, hogy az egész vidéki színészetnek kimondhatatlan károkat okozott." A továbbiakban követeli, hogy "az összes színigazgatót kötelezzék a régi fixfizetéses állapot visszaállítására." Végezetül "ajánlja, hogy adják meg a vidéki színházaknak az állami jelleget."
December elején a Délmagyarország hasábjain Juhász Gyula ultimátumot intéz a színházhoz. "Az ötödfél háborús esztendő" - áll az írásban - gyalázatosan "nívótlan és gerinctelen színházi szezonjai valósággal elvadították a szegedi publikum ízlését és valósággal elüldözték a színházból azokat, akik még mindig irodalmi és művészi szépet, jót, igazat keresnek abban." Ezért új színházpolitikát követel. A színigazgató hosszú levélben válaszol az "ultimátum"-ra, ám válaszát - sportszerűtlenül - nem közli a lap, helyette ismét csak Juhász írása jelenik meg, Színházpolitika cím alatt. Vitába száll a nem ismertetett írással, és négypontos követelést terjeszt elő. Közülük a két legfontosabb követelés: "A demokrácia nevében követeljük, hogy a munkásság nevelése, szórakoztatása és lelkesítése érdekében a nagy szociális igazságok modern hirdetőit programszerűen adja elő a színház." "Követeljük az ifjúság nevelése érdekében, amely mindennél fontosabb és sürgősebb, a rendes, komoly, a modern pedagógiai elvek szerint rendezett ifjúsági előadásokat." Ezután végre szóhoz jut a támadott direktor is. "Lehet egy színházi programot máról-holnapra megvalósítani s egy forradalmi színházpolitikát azonnal, teljes érvénnyel életbe léptetni?" - kérdi válaszcikkében. Majd azonnal válaszol is a kérdésre: "Higgye el nekem Juhász Gyula úr, hogy nem lehet. Arra társulatot kell szervezni, azt tanítani kell s jó hosszú időn át arra készülni kell." Javasolja, hogy a kormánybiztos |
301 |
"hívjon össze egy 6-8 tagú bizottságot, legyenek benne a zenei dolgok, a drámai művészet értői s legyen benne olyan ember is, aki a művészetek istápolása mellett számolni képes a praktikus élettel is és főleg mind olyan ember legyen ott, akiknek lelke teljesen át van itatva az új idők szellemétől." Így, együtt - javasolja - készítsék el az új időkhöz illő új színházi programot. A sajtóvita lezárásául Megjegyzések című cikkében Juhász egy ajánlattal végzi sorait: "Tudja mit, direktor úr, inkább igazgasson jól, mint írjon rosszul! Én leszek az első, aki méltányolom a komoly törekvést, a valódi eredményt, mint ahogy eddig is méltányoltam. Egyben igaza van: a színpadi kultúra ellen elkövetett háborús bűnökben nem csak ő a ludas. Kollégái, a kizártak, egy gyékényen árultak vele! Ezt én is készségesen elismerem."500 Az utóbbi mondat az Országos Színészegyesület december 10-én megkezdett ülésének határozatára vonatkozik. Tizenegyedikén ugyanis Fekete Mihály kolozsvári színész az egyesületből való kilépésre szólítja fel az igazgatókat, akiket azután a választmány - az alelnök Szeghő Endre lesz! - kizár. A tényt Kiskirályok alkonya című cikkében Juhász Gyula így kommentálja: "Akik magukra hagyták a színészeket, azok megérdemlik, hogy a színészek magukra hagyják őket, hogy egyszer már ők is érezzék az elhagyatottság keserveit. Közeledik, sőt már itt is van a kiskirályok alkonya."501 |
302 |
Az országos szénhiány lehetetlen körülményeket teremt a színházban. Fűtés nincs, s a farkasordítóan hideg nézőtéren télikabátban ül az a néhány ember, aki odatéved. És még ilyen körülmények között is születnek értékes előadások! "Egy új fiatal és nagyon tehetséges drámaíró első jelentkezését és sikerét" hozza a Jack bemutatója. Zágon István tolvajkomédiája Amerikában játszódik, és még a jégveremmel vetekedő nézőtér ellenére is kedvező fogadtatásban részesül. A január harmincadikai Hivatalnok urak előadás gyászszertartással kezdődik. A halott Adyra Juhász Gyula emlékezik, és mielőtt felgördülne a függöny, Almássy elszaval néhányat a 27-én Pesten elhunyt költő verseiből.
Január 31-én a Szegedi Napló világgá kürtöli: Szalay László dr. elhatározta, Népszínházat építtet Szegednek! Indoka: tűrhetetlen, hogy "a művészet közpréda, de csakis akkor, amikor a hatását lehet érvényesíteni." Tenni nem tesz érte senki semmit. Majd ő tesz, építtet! A színházépítés láza másokra is átragad. Ocskay Kornél és Juhász Gyula szintén a teátrumépítés gondolatával foglalkoznak. A zűrzavaros idő, az egyre feszültebbé |
303 |
Február tizenharmadikán a sebtében összehívott társulati ülés megszünteti a színésztanácsot, szerepét Szeghő, Majthényi és Rédey vezetésével a szakszervezeti bizottság veszi át. Alig egy hét elteltével a bizottság kommunizálja a színházat és kimondja: Almássy Endre "nem maradhat tovább a társulat élén". A teátrum vezetését héttagú direktórium veszi át. Ám a megszálló franciák nem nézik jó szemmel az új vezetők tevékenységét, ezért Betrix, a megszálló csapatok parancsnoka Juhász Gyulát, Baróti Józsefet, valamint Ocskay Kornélt bízza meg a színház vezetésével. Kiköti azonban, hogy a direktori székben Almássynak kell ülnie.502 A megállapodást követő napon, április kilencedikén a Délmagyarországban Juhász Gyula nyilatkozatban jelenti be, hogy "csak parancsnak engedve vállalta direktóriumi tisztét."
A viharos események ellenére a színház működik. Február kilencedikén kerül Szegeden először színre Martos Ferenc szomorú katonatörténete, a Pillangó főhadnagy. Bár Komjáthy Károly zenéje roppant gyenge, "a kiállítás és a rendezés gondos, az előadás gyors pergésű". A színészek közül különösen Déri Rózsi, Kunossy Ella, Sugár Gyula, Solymossy, Matány, Bende "de mind a többiek is a hidegben tiszteletre méltó jókedvvel, minden képességük latba vetésével énekeltek, táncoltak, mókáztak és elfeledtették a közönséggel a napi bajokat".503 Nem ilyen sikerült Gárdonyi Annuská-jának 17-i előadása. A címszereplő Bányai Irén ugyan "rokonszenves naiva" és Étsy Emília "eleven, vidám" Sárit formál, de az előadásból "hiányzik a melegség, a vidámság, a lendület". A szaporodó sztrájkok, a fűtetlen középületek kényelmetlensége és a március 11-én kihirdetett statárium otthonülővé teszi az embereket. Ennek ellenére a színészek mindent elkövetnek, hogy visszacsábítsák a közönséget a riasztóan üres nézőtérre. A Schubert zenéjéből összeállított Médi című operettben Hilbert Janka és az "állandó derültséget keltő" Solymossy küzd a nézők kegyéért - sikerrel. Március 15-én azután megtelik a színház, ahol Móra Ferenc ünnepi beszéde után a Petőfi című melodrámával és Herczeg Ferenc Árva László király-ával ünneplik az 1848-as forradalmat. A hónap kiemelkedő eseménye a Tanítónő bemutatója. A címszerepben Zöldi Vilma "lényének nemessége, beszédművészete emberi és magyar színt adott" Bródy hősnőjének. A Tanítót |
304 |
Szintén munkások nézik Heyermans A remény című művét, április 17-én. "Az egészében meglehetően jó előadás" nyitányaként Juhász a naturalista dráma titkaiba vezeti be az egybegyűlteket.
Az ifjúságnak készült az április 11-én műsorra kerülő Shakespeare színmű, a Szentivánéji álom. Az Izsó Kálmán rendezte előadásból Étsy Emília fejedelmi Titániája, Bányai Irén pajkos Puckja és Kertész Endre kacagtató Zubolya emelkedik ki. Szomory II. József-e is sok kellemes percet szerez április végén. A címszerepben Baróti remekel, de igen jó Étsy, Lichtenstein hercegnő és Kertész, Kaunitz alakjában. A zűrzavaros helyzetben a cenzúra szerepe egyre nő s az újságok hatalmas fehér foltokkal jelennek meg, jelezve, a cikkek többsége a politikai ellenőrzés áldozatául esett. Április 25-én Betrix, francia város- parancsnok a megszálló hatalmak nevében magához kéreti Almássyt meg a direktórium tagjait, és közli velük, szigorú politikai korlátok közé kell szorítani a színház műsorát. Nyilván a kemény feltételek következtében dönt úgy Juhász Gyula május 8-án, hogy lemond direktóriumi tagságáról. Egy nappal később a többiek is követik őt, sőt ugyanazon a napon a szakszervezet is feloszlik, és a társulat visszahelyezi Almássyt az igazgatói székbe. A posztját ismét elfoglaló direktor nincs rózsás helyzetben. A szénínség miatt egyre sűrűbb áramszünetek gátolják a színházi munkát, ráadásul Szeghő és Majthényi, akik egyértelműen a forradalom oldalára álltak, látva a közelgő bukást, szerződést bontanak, és elhagyják a várost. Mindennek tetejébe általános sztrájk tör ki, ami június 25-éig minden tevékenységet megbénít. A színházigazgatót a lehetetlen körülmények a csőd szélére sodorják, s hogy tagjainak jogos anyagi igényét kielégíthesse, helyár emelési kérelmet nyújt be a városhoz, ám azt elutasítják. Pedig Almássy nyomós érvet hangoztat: "A színészek, a direktórium hónapjaiban, mikor a népszerűség s a bizalmi szavazatokért esztelenül szórták a pénzt, a nyári tartalékukat pazarolták el."504 A pénzszűkében lévő színészeknek ráadásul nyári állomásuk sincs, ezért az igazgató úgy dönt, a színházat nem zárja be, hanem egész nyáron előadásokat tart, melyek "nyári meleg és unottság jegyében folynak le". Július 15-én azután a társulat megelégeli a gázsi nélküli színjátszást, és sztrájkba lép. "Másnap a városi hatóság a színház bejáratát fegyveres őrökkel állotta el és további intézkedésig |
305 |
 Direktóriumi megbízólevél |
306 |
nem mehet senki az épületbe. Almássy igazgató ennek következtében befejezte a színházi idényt és kiosztotta a tagok közt a nyári tartalékalapot." Közönség úgyse nagyon akad, hisz a nyári kabarék elcsábítják azt a kevés nézőt is, aki a vérhasjárvány ellenére nyilvános helyre merészkedik. Különben is az emberek most inkább a politikai porondot figyelik, hisz júliusban megalakul a szegedi nemzeti kormány, majd a nyár folyamán egymást váltják a kérészéletű, különböző összetételű és vezetésű kabinetek. Csak egyetlen személy helyzete látszik állandósulni, Horthy Miklósé, akit a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává neveznek ki. 1919-1920. Almássy, annak ellenére, hogy a városi tanács 1920. június 30-ai hatállyal felmondja szerződését, nagy igyekezettel készül a szeptember elsejei szezonkezdésre. Ám az országban uralkodó kaotikus állapotok miatt a színészek nagy része augusztus végére nem érkezik meg Szegedre, így a nyitóelőadást elhalasztják. Még el sem kezdődik az évad, a színházat máris támadás éri. "A színészek jó részét csak úgy találomra, mintegy kapásból tömörítették ehhez a színházhoz, talán fénykép után, talán fizetett kommünikék alapján, mit tudom én, kit hogyan" - írja Juhász Gyula a rövid életű, mindössze három számot megért Krónikában. Szeptember 16-án végre a Bán bán-nal kezdetét veszi a színi év. Másnap, mivel a zenekar nem áll össze, a meghirdetett Traviata helyett Klaubund sikerdarabja, a Faun megy, Deréki bravúros alakításában. Új |
307 |
művész mutatkozik be Bródy Tanítónő-jében, és Greguss Margit "bemutatkozása nincs minden ígéret nélkül." A Csárdáskirálynő szeptember 20-i előadásának címszereplője, Karácsony Ili "egészében véve rokonszenves alakítást nyújtott", ám a kórus "bámulatosan fegyelmezetlenül énekelt, a megjelenéséről pedig jobb nem is beszélni". Az első hét elteltével Almássy meglepve tapasztalja, "a közönség érdeklődése a színház iránt szinte szenvedéllyé nőtt." Ki is használja ezt, és - engedély nélkül - jegyárat emel. A tanács ezért "kétszer kétszáz koronával bírságolja meg {...} s kötelezi őt arra, hogy a rendes helyárakon felüli többletet szolgáltassa be a városi pénztárba, a szegényalap javára". A hónap végére Kaposvárról Szabadkán keresztül (!) megérkezik a zenekar. Végre lejátszhatják a korábban beharangozott Traviatát - Babits Vilma énekli -, és a Mágnás Miská-t nem kell zongorakísérettel előadni, mint a korábbi zenés darabokat. A Rómeó és Júlia október harmadiki bemutatóján "a rendezés pompás stílusérzéket árult el, szinte a tökéletességig tudta rekonstruálni az avult vidéki nívó Shakespeare-t hamisító, örömtelen stílusát". A felejthető előadás címszerepeiben Étsy Emília és Gáspár László sikertelen küzdelmet folytattak a mindenen eluralkodó közönnyel. Sok agyontapsolt, középszerű operett-előadás között üdítő színfolt lenne a Carmen, ha a címszerepet nem Thuray Emma énekelné, aki képességét tekintve "legfeljebb a kórusban foglalhatna helyet". Hiába jó Don Jose Tihanyi, s hiába vezényel "hozzáértéssel és sok |
308 |
"Szinte komikus, hogy nálunk, ahol még mindig esemény az operaelőadás, amelyet úgy nyújt a színház és úgy fogad a közönség, mint valami rendkívüliséget, kizárólag Verdivel és Puccinivel operálnak" - írja a bősz tollnok. Úgy látszik, az egyáltalán nem zavarja, hogy a Carmen zeneszerzője Bizet!
Rosszul sikerül a november 25-én bemutatott Bizánc. "Sem bensőségben, sem külsőségben nem mutatták meg a színjáték levegőjét" - írja másnap a Délmagyarország. A Szegedi Új Nemzedék már keményebben fogalmaz: "A legnagyobb hiba az, hogy a színészek nem tudják a szerepeiket. Néhol kínos másodpercekig tartott, míg egy-egy szó eszébe jutott a színésznek, vagy míg a színész méltányolta a súgónőt." Művészileg érdektelen szürkeségben telik el az év utolsó hónapja, melyből egyetlen szomorú esemény emelkedik ki: december hatodikán meghal Szeged nagy néprajztudósa, Kálmány Lajos. 1920. Az 1920-as évet a színészek béremelési mozgalma köszönti. A január harmadiki társulati ülésen az elviselhetetlen drágulási hullám ellensúlyozására - a gáz és villany ára például 100%-kal megemelkedett - drágasági pótlékot és fizetésemelést követelnek, ám hiába, mert az országosan dühöngő spanyolnáthajárvány miatt nincs közönség, következésképpen bevétel sincs. Ám ha a művészek nagy ritkán pénzhez is jutnak, szembetalálják magukat a krónikus élelmiszerhiánnyal. Nem csoda, hogy a társulati fegyelem meglazul, és a színházban elindul a bomlási folyamat. Ennek első jeleként Sugár Gyula és Radnai János a hónap közepén szerződést bont, és elhagyja a várost. Január 18-ától három napig fekete zászlóerdő borítja Szegedet. A nemzet gyászolja a békefeltételek miatt elvesztett gyöngyszemeit, Kolozsvárt, Újvidéket, Kassát, Szabadkát, Pozsonyt és a többi elcsatolt várost és falut. A színház is bezárja kapuit, és csak 21-én nyitja ki újra, amikor gyászünnepély keretében adják elő a Bánk bán-t. A címszerepet Hidvéghy Ernő, Gertrudist Tóvölgyi Margit, Peturt Deréki János alakítja. Február hatodikán a "szögedi nyelvvel" bajlódó színészek Palotás Fausztin bájos anekdotáját, a Kubikusok-at játsszák. Az egyfelvonásos egy földmunkásról szól, akit a féltékenység és a meggazdagodás vágya tesz sztrájkvezérré. Az előadás azonban nem a szokatlan téma miatt rendhagyó, hanem azért, mert a rendező, Deréki a szünet után bejelenti: |
309 |
A szegedi igazgató helyzete is aggasztóra fordul. Ennek oka egy február végi bemutató. E hó 25-én mutatja be a színház a divatos amerikai szerző, Sidney Garrich Szerelem vására című művét. Az egyszerű történet középpontjában szerelmi háromszög áll. Az idős férj felbérel egy párizsi kalandort, hogy tanúk jelenlétében csábítsa el asszonyát, mert így teljes egészében hozzájuthat "hűtlen" neje vagyonához. Az idős férjet a klasszikus arcélű, nemes pátoszú Hidvéghy Ernő adja, a csábítót a deli termetű ifjú színész, Gáspár László, a feleség szerepében pedig a szépséges Étsy Emília lép fel. Az Almássy rendezte darab hatalmas sikert arat, ám másnap a kritika keményen ledorongolja: "Szégyen, hogy a szegedi színház sietett előadni ezt az újdonságot, mert kasszasikerre számít vele {...} Ha már amerikai zsírt nem kap Szeged" - itt az országba érkező szeretetadományokra utal az újságíró - "ebből az immorális amerikai morálból sem kérünk mutatványszámot."
E sorokra azután tódul a közönség a színházba. A huszonhetedikei előadáson azonban elszabadul a nézőtéren a pokol. Néhány diák a karzaton tüntetni kezd a darab ellen, zavar támad a nézőtéren, valaki egy tűzoltósípba fúj, mire a közönség pánikba esve menekülni kezd, kis híján agyontapodva egymást. Másnap Vasek István ideiglenes főispán egy nyilatkozatában kijelenti, helyesli a tüntetést, és levélben kéri a városi tanácsot, intézkedjen, hogy a jövőben "szemérmet megtagadó darabok" ne kerüljenek műsorra. A levél hatására az óriási sikerrel játszott előadást Bottka Sándor dr., városi rendőrfőkapitány betiltja s a súgópéldányt elkobozza. Emiatt szóváltás, kis híján tettlegességig fajuló lökdösődés támad Bottka és Almássy közt, az eset bíróságra kerül, ahol a direktort elmarasztalják. A kommün alatt, ha óvatosan is, de szerepet vállaló Almássy helyzete ezzel a városban végzetesen meggyengül.506 Mintha a társulat is érezné a bajt, a színészek összeszedik magukat és március 13-án egy parádés opera-előadással, Flotow Mártá-jával rukkolnak ki. "A zenekar és kivételesen a kórusok is fegyelmezetten működtek, egészében véve ez volt a szezon legjobb operaelőadása" - írja március 16-án a Szegedi Napló. Jól sikerül a tizennyolcadikán Szegedre látogató Horthy tiszteletére adott koncertszerű díszelőadás is. S a hónap végén Dobay Gyula dr. Nikoláj című darabja kelt feltűnést. A közeli háború emlékét még érzékenyen őrző nézők körében nagy tetszést arat a |
310 |
Most már hét pályázó is akad, az előbbi kettő mellett még Sebestyén Géza temesvári, Faragó Ödön kassai, Szendrey Mihály aradi, Polgár Károly pozsonyi és Palágyi Lajos miskolci színigazgatók is versenybe szállnak az igazgatói székért, s amikor Betlen visszalép, helyébe Kecskemétről Mariházy Miklós áll. Az egymásra licitáló tülekedést - protekciókeresést látva, a színügyi bizottság pártatlanságáról igen rossz véleménnyel lévő Juhász Gyula A pályázók című ironikus versében így ír a tragikomikus helyzetről:
A pályázók ismeretében a Délmagyarország felemeli szavát Almássy ellen! "Mióta megnyitották az árvíz után épült színházat, még nem volt rá példa, hogy egy igazgató egyfolytában három évnél tovább vezethette volna a szegedi színházat" - írja és nagyvonalúan elfelejti Makó 1895-től 1899-ig tartó, majd az 1905-től 1911-ig elnyert ciklusát, melynek kitöltését csak váratlan halála hiúsította meg. Elfogultságról árulkodnak további sorai is. - "Almássy Endre kilenc esztendeje igazgatója a szegedi színháznak és ez idő alatt bebizonyította, hogy igen messze áll attól, amit művészi értelembe vett színigazgatásnak nevezünk. {...} Hozzáértést, rátermettséget sem a társulata megszervezésében nem mutatott, sem a műsorcsinálásban, sem a vezetésben, az irányításban és a művészi cél felé való törekvésben."507 A kemény szavak véglegesen megpecsételik az amúgy is vesztett helyzetben lévő Almássy sorsát. Míg a Délmagyarország nyíltan állást foglal az egyik pályázó ellen, Pekár Gyula kultuszminiszteri államtitkár - mint később tudottá válik - ajánlólevélben protezsálja a színházra pályázó Mariházy Miklóst.508 |
311 |
"Jó társulat, jó műsor, jó előadás a színpad hármas bibliája. Szeged nem lehet kísérleti telepe senkinek. Az irodalomban és a művészetben csak a tehetség az ajánló levél, a dilettáns maradjon meg publikumnak. Naturalizmus, modern irányzatok, malaclopó köpenyébe csempészett ocsmányságot, szennyet nem vagyunk hajlandók művészetnek vallani. {...}Minden idegen befolyást, megkörnyékezést, személyes és szemérmetlen érdeket utasítson vissza az igazgató, már az első pillanatban {...} kívánjuk, hogy a színigazgató igazgasson s csak egy politikája legyen, az is színházi."
Az élet az igazgatóválasztás eseményei alatt sem áll meg a teátrumban, melyet napról napra zsúfolásig tölt a publikum. Igaz a neves vendégek Aczél Ilona, Pethes Imre, Ivánfi Jenő, Petheő Attila, Szirmai Imre meg a Belvárosi Színház együttese garancia arra, hogy nem éri csalódás azt, aki jegyet vált az előadásokra. Akad azért kitűnő előadása a szegedi színház tagjainak is. Káprázatos Sasfiók-kal rukkolnak elő, a címszerepben Étsy Emíliával, de méltán kap sok tapsot a Flambeaut játszó Almássy is. Május végén a Carmen és A trubadúr előadásai emelkednek az átlag fölé. Május 29-én egy MTI-hír borzolja fel a kedélyeket. Palatinus Színház néven új színházi RT alakul Szegeden. Alapítói Vass Sándor, a Dugonics kertmozi tulajdonosa, a bécsi Sacha és a budapesti Rádiusz filmgyár. Az alapítók a Dugonics tér 12. szám alatt lévő Engel-féle telekre "mozgókép színház, illetve színház" építésre kérnek engedélyt.510 A részvénytársaság mögött valójában az a Ben Blumenthal áll, aki majd 1920 őszén megvásárolja a fővárosi Vígszínházat, és kivonja a tőkét szegedi vállalkozásából. Így azután a színházépítésből nem lesz semmi. Június negyedike országos gyásznap. Aláírják Trianonban a békeszerződést, az anyaország kétharmada idegen fennhatóság alá kerül. A meleg idő beköszöntével a Korzó Moziban megkezdik vendégszereplésüket az Apollo, majd a Fővárosi Kabaré művészei. Június közepétől a Dugonics kertmoziban az új részvénytársaság is kabarées- tekkel csábítja a közönséget. Az igen rangos szereplőgárdában ott találjuk a Szegedről elszármazott Kabók Győző mellett Gózon Gyulát, Berky Lilit, Boross Gézát és Radó Sándort. A színház - bár Almássy engedélye csak június 20-ig szól, s a társulatot tizenketten elhagyják - július 15-éig tart előadásokat. Ezekben azonban nincs köszönet. Fegyelmezetlen, rögtönzésekkel telitűzdelt |
312 |
 |
313 |
 Almássy bukásában közrjátszó levél |
314 |
A szegediek igazságtalanok, amikor Almássyt egyértelműen elmarasztalják. Működése ugyan Makó Lajos után nem hozott nagyobb változást, ám ennek nyomós oka volt. Almássy tudta, hogy az egyre drámaibbá váló gazdasági helyzetben legelső feladata: a színház anyagi életfeltételeiről való gondoskodás. Csak ezután lehet művészetre gondolni, hisz minden színház közül a bezárt színház a legkevésbé alkalmas művészi szempontok érvényesítésére. Ezért tartotta szem előtt a közönségigény kielégítését. Eközben akaratlanul is a drámai előadásokra fektette a fő hangsúlyt, míg a ráfizetéses opera-előadásokra kevesebb gondot fordított. A békeidőkben előadásai színvonala egyenletesen fejlődött, s a legtöbbjük elérte a fővárosi szintet. Társulatában mindig példás fegyelem uralkodott, színészei az ország legjobb erőiből kerültek ki. Miután megtalálta, a zenés és prózai darabok közötti helyes arányt, színháza nem csak művészileg, hanem anyagilag is felvirágzott.
A háború kitörése azonban megállította az ígéretes fejlődést, és kényszerpályára terelte - nem csak a szegedi - színház útját. A társulat legértékesebb férfitagjai a harctérre kerültek, a cenzúra behatárolta a játszható darabok körét, ezért a megtizedelt együttesnek beszűkült a mozgási köre. Így sodródott a tízes évek végére a nagyobbra törő, művészi igényekkel indult színigazgató a pusztán csak szórakoztatást szolgáló színiipar állóvizére, ahonnan, ha akarta volna, se lehetett már a színházat kivezetni. |
315 |
 Az 1924-ben lebontott Szent Dömötör templom |
 |
 |
 |